Forgókínpad

Forgókínpad

Étolajsejkek Magyarországon

2022. január 16. - Szele Tamás

Ez a mai írás hosszú is lesz, bonyolult is, szóval továbbra is azt javaslom, hogy aki faék-egyszerűségű, kurta, ám örök igazságokra vágyik, vegye elő az Ablak-Zsiráfot, abban egy hazug szó sincs, lapozgassa, mi meg itt addig az alapélelmiszerek áfájával fogunk foglalkozni, ha már a politikai cirkuszban is előkerült, sőt, központivá vált ez a téma.

etolaj3_penzeso.jpg

Ugye, minap a jelenlegi magyar kormány a helyzetre való tekintettel befagyasztotta hat alapvető élelmiszer árát a tavaly október 15-i szinten. Ennek a lépésnek a várható következményeivel tegnapelőtt foglalkoztam, tehát most nem fogok. De annyit ismételjünk át, hogy mely árucikkek árát fagyasztották be?

Orbán Viktor a Facebookra szerda délután felkerült videóban, a kormányülést követően közölte: az élelmiszerárak emelkedése miatt a kormány úgy döntött, hogy hat termék – a kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tehéntej – esetében beavatkozik az árak alakulásába.
A kormányfő hozzátette: ez azt jelenti, hogy ennek a hat terméknek az árát vissza kell vinni arra a szintre, ahol a múlt év október 15-én állt, és ennek minden üzletben meg kell történnie.
Közölte: február 1-jétől kezdődően már ezen az áron lehet ezeket a termékeket megvásárolni.” (MTI)

Az ellenzék erre – Márki-Zay Péter szavait idézve – azt válaszolta, miszerint:

A hatósági ár nem megoldás. Az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésére van szükség!”

Gulyás Gergely miniszter viszont még Márki-Zay megszólalása előtt arról beszélt a kormányinfón, hogy:

Azért nem a termékek áfáját csökkentették, mert az csak 5 százalékos, és így nem tudtak volna érdemi árcsökkenést elérni.”

Akkor most kinek van igaza? Semmiképpen sem a kormánymédiának, ami azóta is hülyézi az ellenzéket és azzal vádolja, hogy nyitott kapukat dönget. A helyzet ennél bonyolultabb.

Jóllehet, a lengyel kormány megsértette nemrég ezt az elvet – mi nem – de úgy áll a dolog, hogy az Európai Unióban egy közösen elfogadott irányelv szerint lehetséges az áfa szabályozása. Ez meghatározza, hogy milyen áfamentességeket lehet adni, milyen mértékben kell meghatározni az áfa mértékét és milyen termékekre, szolgáltatásokra lehet az általánosnál alacsonyabb áfakulcsot alkalmazni. Nyilván azért, hogy a tagállamok közötti belső kereskedelem útján ne lehessen vagyonokat keresni, ne lehessen ezzel visszaélni. Így az irányelvben meghatározott áfamentes ügyleteken túl semmi más nem lehet áfamentes. Az alapvető élelmiszerek nem áfamentesek az irányelv szerint, így nincs lehetőség arra, hogy a kormány „eltörölje” az áfát az esetükben – mint a Niveus Consulting Group e témában született rövid tanulmánya írja.

Viszont az áfa csökkentését, amit Márki-Zay említett, semmiféle irányelv nem tiltja. Akkor lássuk csak: tényleg öt százalék az említett cikkek áfája?

Igen is meg nem is. Nálunk két csökkentett áfakulcs van, az 5 százalékos és a 18 százalékos, a csirke- és sertéshús, valamint a tej már most is a legalacsonyabb, 5%-os áfakulcs alá esik, ennyiben igazat mondott Gulyás miniszter. A kenyér például – bár nem rögzítették az árát – a 18 százalékos áfa-kategóriába tartozik, a liszt, a cukor és az étolaj viszont egyáltalán nem élvez kedvezményt, az áfakulcsuk 27 százalék. Itt megoldás lehet az áfacsökkentés (az egészet a 2007. évi CXXVII. törvény szabályozza, tehát messze a 2010-es Orbán-kormány megjelenése előtt csökkentették vagy nem csökkenették a fentiekben bemutatott árucikkek áfáját).

Ezt a törvényt mindenféle uniós engedély nélkül lehet módosítani, egyet nem lehet: eltörölni az áfatartalmat, ezen kívül minden megengedett.

Mi most az étolaj ügyével fogunk foglalkozni, ugyanis annak van múltja. Méghozzá eléggé rovott múltja van, csak vissza kell nyúlnunk érte nyolc-tíz évvel ezelőttre. Mélységes mély a múltnak kútja, de nem feneketlen, ha ügyesen kotorászunk benne, sok minden előkerül az aljáról.

Hajdanában-danában, még 2014-ben az MSZP javasolta is, hogy csökkentsék az összes alapélelmiszer áfáját, de akkor napirendre sem került a kérdés, ugyanis túl nagy pénz van a dologban. Persze, csak akkor, ha csalunk. És csalunk, rendületlenül: én akkoriban meg is írtam, hogyan zajlik ez az üzlet, bár én is igénybe vettem az írásomhoz az akkori Index egyik kiváló, oknyomozó cikkét, de nem árt felfrissíteni az ismereteinket.

Tehát, az amerikai Bunge étolajgyártó cég – az ő márkájuk volt például a Vénusz vagy a Floriol – megpróbált nyereségessé válni a magyar piacon, csak nagyon nem ment nekik, bár a portékájuk jó minőségű volt, manapság is keresett. Miért? Mert tele volt a magyar piac olyan importolajokkal, amiket sokkal olcsóbban mértek mindenféle cégek. A Bunge már 2011-ben közzétette, hogy:

Becslésük szerint csak a napraforgó- és repcemag-kereskedelemben az áfacsalók éves szinten legkevesebb mintegy 20−25 milliárd forint áfát nem fizetnek meg Magyarországon, ami a teljes áruforgalom 20 százaléka. Ráadásul ha az értékesítés során többször is csalnak, még nagyobb lehet a költségvetést érintő kár.” (Index)

A környező országokban is a magyarhoz hasonló árszintű a napraforgó- és a repcemag, a gyártók is hasonló önköltség mellett dolgoznak, mégis nagy tételben jelent meg a magyar piacon olyan importáru, aminek a fogyasztói árából áfával együtt lehetetlen volt ezt az önköltséget legálisan kitermelni.

Természetesen nem annyiba kerül az olaj, vagy bármi más, amennyiért adjuk, hanem többe, de nem is abból élünk. Hanem abból, hogy magas az áfája, amit – mivel a cégünk a könyvelése szerint ráfizetéses, és abból él, hogy hét végén zárva tart – visszaigénylünk és vissza is kapjuk. No, de ez csak akkor működik, ha az az áfa képtelenül magas és az adóhivatal nem ellenőrzi a könyvelésünket, hiszen ha jönne egy komoly rovancs és megtalálnák a valódi adatokat, a számviteli osztályt bele is főznék a tulajdon olajunkba, elevenen. Csakhogy nem jön rovancs, nem is fog jönni. Arról gondoskodva vagyon. Hogy miképpen?

Bár Horváth (Horváth Andrásról van szó, a „zöld dossziés” úrról – Sz. T.) állítását, miszerint bizonyos cégeket nem vizsgál az adóhatóság, nem tudta semmilyen konkrétummal bizonyítani, könnyen lehet, hogy az amerikai követségre a piaci szereplőktől befuthattak olyan jelzések és információk, amelyek a volt adóellenőr állítását igazolják.
Így például az olyan korrupciós ajánlat is, amellyel információnk szerint éppen a Bunge-t keresték meg egy kormányzathoz közel álló, de nem kormányzati szervezet vezetői.
Az „üzlet”, amit kínáltak, pofonegyszerű volt: ha a cég pénzzel támogat egy, az ajánlattevők által megnevezett alapítványt, akkor elintézik, hogy a NAV az amerikai céget is békén hagyja. Egy másik forrásunk szerint a kormányhoz közeli szereplők stratégia megállapodást ajánlottak annak fejében, hogy a cég szintén ennek az alapítványnak visszacsorgassa a megállapodással összefüggésben szerzett pénzek egy részét.” (Index)

Ez már sok volt a Bunge-nak, ők nem akartak így játszani, értesítették a dologról az illetékes amerikai szerveket. Azok pedig léptek, mégpedig pont azt tették, ami hatáskörükben egyáltalán lehetséges volt. Kiutasították az Egyesült Államokból Vida Ildikót, a NAV akkori elnökét és öt másik magyar kormányzati tisztviselőt, a 7750-es elnöki proklamációra hivatkozva. Volt is akkor ennek visszhangja, Vida Ildikó a Szabadság térre rohant a Hír TV stábjával, megleste, mikor megy André Goodfriend ügyvivő sétálni, rárohant, csak mivel egy vak hangot nem tud angolul, a Nagy Leleplezésből az lett, hogy mikor Goodfriend megkérdezte, miért kint várta, miért nem ment be, szívesen látták volna, ki kellett nyögje az azóta ikonikussá vált mondatot:

Tolmácsot szeretnék kérni.”

Aztán még tilitoliztak egy kicsit az iratokkal, Vida Ildikó 2015-ben leköszönt a NAV éléről, 2017-ben felköszönt a Közgép Zrt. elnöki székébe, most is abban ül, szóval amúgy magyarosan elkenődött az ügy, felelősségre senkit sem vontak, csak páran nem utaznak Miamiba nyaralni.

A sajtóperek kedvelőinek felhívom a figyelmét, hogy én most nem azt írtam, miszerint az étolaj-piacon jelenleg is kormányszintű korrupció folyik, én csak azt írtam, hogy tudomásom szerint folyt, és semmiféle intézkedés nem történt ellene. Ha mégis lenne ilyen korrupció, akár az étolaj, akár a liszt, akár a cukor esetében, arról én már nem tehetek, viszont nagyon is magyarázná, miért érinthetetlen ezeknek az áfája. Hiszen hatalmas pénzekről lehet szó.

Nézzük meg az étolaj árának alakulását az elmúlt években. Sajnos csak a KSH adatai vannak meg, azok is csak 2017-től, de azokból látszik, hogy egy liter étolaj 2017 januárjában átlagosan 486 forintba került, míg a most mértékül szabott 2021. októberi átlagos árszint 713 forint (jelenleg pedig 735). Több pénzben több az áfa is, kérem. Nem, hogy kevésbé lennének érdekeltek a felek a korrupcióban – de még sokkal inkább azok lettek.

Szóval, ez lehet amögött, hogy a kormány nem az áfát csökkentette, hanem inkább az árakat fagyasztotta be: három érintett árucikknél nem is lett volna sok haszna, de a másik háromnál nagyon is.

Ismétlem: nem állítom, hogy korrupció áll a kormányzati lépés hátterében, nekem csak eszembe jutott, hogy láttunk mi már ilyen karón ilyen varjút.

Csak már mindenki elfelejtette, érdekes módon az ellenzék politikusai is, pedig ha elővették volna, érdekes összefüggésekre lehetett volna rákérdezni.

Választ persze most sem kaptak volna, ahogy 2014-15-ben is csak a sajtóban jelent meg ez az ügy, a hivatalos politika szintjét alig karcolta – de vannak esetek, amikor már kérdezni is érdemes.

Sokat elmond ugyanis, ha nem érkezik válasz.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása