Épeszű újságcsináló manapság három kifejezést nem ír le, ugyanis ha megteszi, kitör a koleralázadás és minden balkezes esztergályos orrát délután háromkor zöldre kell festeni, valamint egyéb nagy jelentőségű események következnek be. Ez a három kifejezés: „oltás”, „pacalpörkölt” és „Magyar Kétfarkú Kutya Párt”. Én most mégis a harmadikkal fogok foglalkozni.

Vállalom a koleralázadás rizikóját is, mert elég furcsa esetről van szó, mely nézetem szerint valamiféle tökéletes csődöt mondott akciója lehet – valakiknek, még az is kérdéses, kiknek. Az tény, hogy bármit is akartak elérni, nem sikerült: nem könnyű Katát táncba vinni, ha ő nem akarja. Sőt, ha el se megy a táncba, egyenesen lehetetlen is. De lássuk, miről beszélek.

Meg kell vallanom, nem vagyok a kurucinfó rendszeres olvasója, lelkem nem ily honos, tehát tegnap meglepetésként hatott rám a HVG írása, mely látszólag minden apropó nélkül újította fel a szélsőséges portál egyik nyári közleményét, anélkül azonban, hogy a forrást megnevezte volna (talán jobb is így). Azt mondja a cím:

„A Kutyapárt félezer tagjának adatai kerültek ki a netre, hónapokig tartott rendet rakni”

Hát, ez esetben azonnal értesítsék a Biztonsági Tanácsot. Valamint csapatösszevonásokat kérek János vitéz vezetésével a francia–indiai határra. Szóval, mi is történt?

„A Magyar Kétfarkú Kutya Pártnál tapasztalt adatkezelési szabálytalanságokat és adatvédelmi hiányosságokat emleget egy, magát pártoló tagnak nevező idegen, aki azonban maga tette nyilvánossá a párt több adatbázisát. A laza adatbiztonságon a párt állítása szerint javított, és bár gyanítják, ki a szivárogtató, nem tudják felelősségre vonni.

Akár visszaélésre is alkalmas mennyiségű és minőségű személyes adat került ki nyáron a Magyar Kétfarkú Kutya Párttól (MKKP), és ezután hónapokig tartott, amíg megtették azokat a védelmi intézkedéseket, amelyek eddig hiányoztak. Az érzékeny pártadatokat érintő adatvédelmi incidens azzal kezdődött, hogy még hónapokkal ezelőtt, egy külföldi fájlmegosztó oldalra töltöttek fel féltucat fájlt, az MKKP pártdokumentumait, bennük személyes, a párt gazdálkodására, a 2022-es országgyűlési képviselőjelöltjeire és választási kampánystratégiájára is vonatkozó adatokkal.” (HVG)

Ha magyar fájlmegosztóra töltötték volna, azon magam is csodálkoznék, mert olyan nincs. Különben a legjobban az lepett meg, hogy az MKKP-nek egyáltalán van bármiféle nyilvántartása, de két perc gondolkodás után rá kellett jönnöm: kellett nekik legyen, sőt, még könyvelésük is, mármint a RÓSÁNÉKÖTÉKA miatt. Persze, nem tetszik érteni, mi ez a szó. Ez a „Rózsa Sándor Népi Közpénz Tékozló Alap” rövidítése. Itt kezdenek el figyelni az összes többi pártok fanatikusai, mert mi az, hogy közpénz-tékozlás? Ez csak annyit jelent, hogy minden, adott kritériumoknak megfelelő magyar politikai párt jogosult a magyar államtól bizonyos kampánytámogatásra. Azzal aztán el kell számolni, ezért fontos a könyvelés. Lehet költeni plakátra, reklámfilmre, falunapra, sípra, dobra, nádi hegedűre, csak számla legyen róla.

Ezt a pénzt szokták ellopni a kamupártok, melyeket aztán valahogy a legritkább esetben számoltatnak el, és ezzel vádolták pár hete az MKKP-t is okoskodva spekuláló, csak a tényekkel rossz viszonyban álló körök. A Kutyapárt ugyanis ezt nem kampányra fordítja, nem is lopja el, hanem becsületes ügyeket támogat belőle. 2018-ban például 8,5 millió forintot kaptak tőlük a beteg gyerekeket kórházakban látogató bohócdoktorok egy kisbuszra, 4,5 millió forintért búvárfelszerelést kapott a siklósi önkéntes mentőegyesület, 2 millió forintot kapott az etyeki kutyamenhely, 600 ezer forintból gumiszőnyeg került a leányfalui Tündérkert Óvoda mászókája alá, 9,36 millió forintból játszótér épül Nagykovácsiban, 3,7 millió forintból speciális fejlesztő játszótér készült Szentendrén, szóval csupa ilyen hiábavalóságokra tékozolják a drága kampánytámogatást. Ahelyett, hogy nemzeti hagyományaink szellemében elsikkasztanák. Aki nem hiszi, járjon utána, például az Átlátszóban.

Igen, de ezzel mind el kell számolni, szóval kell a könyvelés, és mivel mégis valamiféle szervezettséggel intézik a dolgokat, tényleg nem árt egy lista, azoknak a nevével, akikre számíthatnak nagy játszótér-építő országháborításukban. A hiba ott lehetett, hogy ez a könyvelés is, a mindenféle listák is teljesen nyilvánosan voltak elérhetőek online, nem titkolta azokat senki.

Ah, elalélok, mondaná egy adatvédelmi biztos, hiszen ezek szenzitív adatok! Nevek, címek, telefonszámok. Igen, csupa olyasmi, amit egy civil szolgálat például kérdezés és nyomozás nélkül is tud bárkiről, aki iránt érdeklődik. Szabály szerint tényleg őrizni kéne az adatbázist, csak mivel nem volt arra sosem szükség, nem strázsálták. Nos, ezeket a nyilvános listákat tette közzé még nyáron egy ismeretlen jóakaró – a kurucinfón.

Már a közzétételi felület is megmutatta, mennyire volt jóakaró. Politikai halandzsával indokolta a tettét, meg némi sértődöttséggel, bár én mást sejtek a bokorban, de arról később. És mi lett a következménye a Nagy Nyári Leleplezésnek?

Kitalálták. A világon semmi, illetve annyi mégis, hogy a párt megkereste a NAIH-ot annak érdekében, hogy a link és így a fájlok elérhetetlenné váljanak. Valamint a HVG információi szerint az ügy miatt megtervezték és végrehajtották adatvédelmi intézkedési tervüket.

Tehát most ott tartunk, hogy nyáron, egész pontosan június 25-én bárki megtudhatta, ki hajlamos kátyúzni vagy játszóteret építeni Hunniában. Nagy eredmény. Azt megjegyezném, hogy nem tűnik véletlen egybeesésnek, miszerint épp ezen a napon figyelmeztette az ÁSZ az MKKP-t, hogy „lépniük kell a törvényes gazdálkodás érdekében, a párt ugyanis nem biztosította a gazdálkodásának átláthatóságát, a közpénzek felhasználásának elszámoltathatóságát a párt tagsága és a közvélemény felé.” ugyanakkor hasonlót üzentek a Momentumnak is. Hát, vannak különös véletlenek az életben, ugyebár.

Ezen kívül a káinfó kommentszekciója őrjöngött egyet, és kész.

Azóta elég sok dolog történt, mindenki rágörcsölt a választási kampányra, a Kutyapártról már minden elemző elmondta, hogy a politikai helyzete kétségbeejtő – mármint az elemzőket ejti kétségbe, ugyanis nem tudják hova tenni. Minden skatulyából kilóg. Nem áll be egyik szekértáborba sem. Nem acsarog szépen, rendesen, kiszámíthatóan, mint a többi pártok, nem esküszik se össze, se szét, akárhogy feltételezik róla, szóval képtelenség besorolni a már bevált kategóriákba. Megírták már róluk az utóbbi hetekben Andersen és a Grimm testvérek összes meséjét és költöttek pár újat is – engedelmükkel nem mennék végig sem a legendáriumon, sem azon, mi okból indult el ez a kisebb Ezeregyéjszaka róluk, nagyjából mindenki tudja, és aki nem tudná, két perc alatt találja meg a keresőben.

Most jutunk el oda, ami miatt egyáltalán érdemes volt ezt az írást elkezdeni.

Miért került elő pont most, december elsején ez a nyári történet a HVG-ben? Milyen apropóból?

Legyünk jóhiszeműek, és mondjuk azt: a nyári szivárogtató elégedetlen volt azzal, amit elért – érdekelne, mivel érné be – és elkezdte küldözgetni az adatbázist megint a sajtónak, a HVG meg ráharapott. Rá is kérdeztek a dologra, az illetékeseknél, írásban, választ is kaptak, szintén írásban.

Akkor kérdezzük úgy: mi hajtja ezt a szivárogtatót? Ezer és egy dolog lehet az indoka, azonban ha arra gondolunk, hogy nem feltétlenül önként került a párt közelébe, hanem esetleg már eredetileg is küldték, más megvilágításba kerülnek a dolgok.

Amennyiben afféle „küldött emberről” van szó, az hamar kiderülhetett az ő számára is, a főnökei számára is, hogy az MKKP-ben nem fog atomtitkokat megtudni. Sőt, semmiféle titkokat sem, ugyanis olyanok nincsenek náluk. Ez nem egy illegális kommunista pártszervezet, maximum azt lehet náluk kifürkészni, mikor és hol fognak kátyúzni legközelebb, meg talán a tagok, szimpatizánsok névsorát. Az viszont nem sok mindenre jó.

De szegény ügynök vízzel főz, mindenesetre kihozta a teljesen nyilvános adatbázist, és most – üzen. Azt üzeni, hogy ismerik listákat, melyek különben sosem voltak titkosak, és azok alapján bármikor lehet irgum vagy burgum.

Nevetséges a dolog, vagyis az lenne, ha nem zajlana jelenleg is jó néhány abszurd rendőrségi eljárás a párt tagjai ellen, most csak a legutóbbit idézném, melyről írtam is: Pécsett pár hete rabosították és kihallgatták Pincehelyi Zitát és Fulmer Gergelyt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt pécsi passzivistáit, Sőt, házkutatást is tartottak végül, ugyanis szívecskés matricákat kerestek náluk, az lett volna a bűnjel. Mivelhogy a kormány homofób plakátjait ilyenekkel próbálták valakik elviselhetőbbé tenni. Ebben az ügyben történt meg az is, hogy a köztéri plakátról képesek voltak ujjlenyomatot venni. Szóval: voltak, vannak, lesznek zaklatások, akkor is, ha már a groteszk határát túllépően is értelmetlenek.

Ha egy adott társaság, cég vagy szolgálat azt akarta üzenni, hogy a listán szereplők számíthatnak efféle vegzálásokra, akkor nagyon rosszul jártak: célba érhetett ugyan az üzenet, csak az MKKP esetében értelmezhetetlen.

Különben pedig: komolyan tetszenek gondolni, hogy a Pegasus korában, amikor a házelnök az Alkotmányvédelmi Hivatal ünnepségén beszédben jelöli ki az ellenzéket nemzetbiztonsági kockázatnak, amikor álarcos ismeretlenek dezinformálják névtelenül a sajtót eltorzított videókban gazdasági ügyekről, amikor egy politikus autója nem tévedhet be a buszsávba anélkül, hogy ne készüljön róla számtalan fénykép és több mozgókép is, különböző szögekből (tehát a főpolgármester minden lépését rögzítik szorgos kezek), amikor minden szavunkra ezer fül jut, szóval ebben a kompromatokkal és maszkirovkákkal átitatott korszakban ilyen listákkal rá lehet ijeszteni bárkire?

Na, ne röhögtessenek.

Szóval, az egész történetnek semmi értelme. Megijeszteni azt lehet, akinek legalább valamiféle félnivalója, titkolnivalója van, ilyesmiről az MKKP-nél nincs szó. Tessék megérteni, hogy ez nem a Putyilov-gyár földalatti alapszerve.

Szóval, hamvába hótt egy próbálkozás volt ez, egyébnek nem nevezhető.

Nem lehet Katát táncba vinni, ha ő azt nem akarja.

Szele Tamás