Forgókínpad

Forgókínpad

Szembekötősdi

2021. november 26. - Szele Tamás

Nem kéne Orbán Viktornak a mi szakmánkra adnia a fejét. Más politikusoknak sem kéne, mégis éjjel-nappal velünk foglalkoznak: az eredmény látható is a magyar sajtó állapotán. Amelyik orgánum nem végletesen elkötelezett a kormány mellett, az ha ellenzéki pártlap, sínylődik, ha független, haldoklik. És közben kell megfelelni mindenféle kívánalmaknak.

nezopont_orban_mw_mti.jpg

Persze, ez zajlik már tizenkét éve, nem mondok vele újdonságot, de hogy kerül ide ez az evidencia? Úgy, hogy a magyar miniszterelnök „nem kormányfőként, hanem magánemberként” tegnap beszédet mondott a Nézőpont Intézet alapításának tizenötödik évfordulóján. Beszélt ma reggel a rádióban is, szó se róla, de az egyetlen bekezdésben összefoglalható a migránsozást és a rezsiharcot leszámítva, az Origo alapján:

A harmadik oltás biztosan életmentő oltás, ezért is hosszabbítja meg az oltási akcióhetet a kabinet – mondta Orbán Viktor kormányfő a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. December 20-tól érkeznek az 5-11 éveseknek való vakcinák – tette hozzá. Ha a baloldal nyer, adóemelések és munkanélküliség jön – mondta.” (Origo)

Ebben semmi, de semmi váratlan nincs, be kell róla számolni, mert elhangzott, de érdekesebb a tegnapi beszéd, már csak a nem hivatalos jellege miatt is. Ezt mintha – nem lehetünk biztosak benne, de talán – a szónok maga írta volna, méghozzá egy tisztább és őszintébb pillanatában, így hátha belátunk rajta keresztül a homlokcsontja mögé. Szóval elő a reflektorokat, jupiterlámpákat!

De mindenekelőtt tisztázzuk, mi is az a Nézőpont Intézet, amit Mráz Ágoston Sámuel vezet, Boros Bánk Levente igazgat és olyan elemzők dolgoznak náluk, mint Rotyis Bálint vagy Georg Spöttle? A honlapjuk szerint:

A „Nézőpont” 2006-ban azzal a céllal jött létre, hogy valós adatokkal, tényekkel és azokra alapuló véleményekkel segítse elő a magyar közélet és közbeszéd javulását. Szándékunk szerint nem egyszerűen egy hagyományos agytröszt (think tank) vagyunk, hanem adattröszt (fact tank). Ennek jegyében közvélemény-kutatási trendkutatásokat és ad-hoc vizsgálatokat, média- és hírszemlézést, valamint politikai, kommunikációs és statisztikai elemzéseket készítünk. Meggyőződésünk, hogy a jó elemző és kutató nemcsak a pillanatot, de a távlatot is látja.”

A távlatot legjobban persze a Georg Spöttle láthatja, a repülő csészealjból. De mindegy is, lépjünk túl ezen és azon úgyszintén, hogy a miniszterelnök képes volt bemutatkozással kezdeni a megszólalását – ha valaki nem ismerte volna fel, ugyebár. Mondjuk nehezen hinném, hogy akad olyan tíz évnél idősebb magyar állampolgár, aki fel ne ismerné, azok meg főleg, akik tőle kapják a mindennapi pezsgőt-kaviárt. De mit szeret ő ebben az intézményben?

Az előbb hallhatták itt, hogy a Nézőpont Intézet médiafigyelést is végez. Az emberek persze nem tudják pontosan, mi is az a médiafigyelés, de a dolog lényege az, hogy az lehetetlen, hogy egy elme képes legyen az összes figyelemre méltó nyilvánossági felületet, fórumot befogni, ezért valakinek azt elő kell olvasnia, rendszereznie kell, és valamilyen szempontrendszer szerint oda kell tenni a legfontosabb híreket a döntéshozók elé.

És én minden reggel úgy kezdem a napomat, hogy amint végeztem a Nemzeti Sporttal, azonnal a Nézőpont Intézet aznapi hazai és nemzetközi médiafigyelőjét kell átnéznem, hogy lássam, hogy van-e valami, ami azonnali reagálást igényel.”

Nos, én például nem alkalmazok külön intézetet erre a célra, így minden nap háromszor – háborús időkben többször – magam nézem át azt a húsz-harminc-negyven sajtóterméket, aminek alapján valamiféle képet tudok alkotni magamnak arról, mi is zajlik körülöttem. Ez időigényes foglalkozás, nyelvtudás sem árt hozzá, mert hiába vannak fordítóprogramok, azok csodálatos bakugrásokra képesek – tegnap például a különben kiváló DeepL a „Nyilaskeresztes Párt” kifejezést „hírhedett zarándokoknak” fordította, igaz, hogy dánból. Beletelt pár percbe, míg visszafejtettem a kifejezést a szógyökökig és rájöttem az értelmére. Rendben van, a kormányfő elfoglalt, rábízza az intézetre a sajtószemlét. Miért baj ez?

Azért, mert így a saját szemét köti be. És minden politikus így tesz. Az ellenzékiek is. Mindegyik, kivétel nélkül, ugyanis emberek és az egyszerűbb megoldást választják – legfeljebb az ellenzékieknek most nincs erre a célra külön intézetük. Majd lesz.

Arról van szó, hogy a politikusnak vannak céljai, szándékai, elképzelései, például arról is van neki elképzelése, hogy a céljai érdekében mit írjon az újság. Reggeli közben ki- vagy megnyitja, elolvassa, és két lehetőség van: vagy az van benne, ami neki tetszik, vagy más. Ha mást talál, akkor haragszik. Ez esetben megint két lehetőség van: vagy van neki hatalma, vagy nincs. Ha nincs, mert mondjuk ellenzéki, akkor haragszik és árulónak nevezi a sajtót, mert nem ezzel vagy amazzal foglalkozik, ami neki pillanatnyilag jól jönne, ha van hatalma: felvásárolja, tönkreteszi, átszervezi vagy bezárja a neki nem tetsző médiumot.

Orbán Viktornak van hatalma.

Ebből következően már majdnem a teljes magyar sajtóra rátette a kezét, és ez meg is látszik: a független végvárakat kivéve senki sem mer olyant írni, ami neki nem kellemes. Ha igaz, akkor sem, sőt, főleg akkor nem, ha igaz a hír. Csak ennek pont az a veszélye, hogy a fontos dolgokról sem értesül majd: a lakájok akkor sem merik majd felkölteni a ténsurat édes álmából, ha ég a háza, mert félnek a haragjától. Ahol kisebb a politikus hatalma és nem hiszi azt, hogy állandóan az életéért harcol, ott persze a sajtófigyelés is sokkal elfogulatlanabb: de így szó szerint megfizet egy csomó embert, hogy kössék be a szemét, dugják be a fülét.

Ő tudja.

Hadd emlékeztessem Önöket az előző választások eredményének előrejelzéséről szóló kis betétre, amit aztán Mráz Ágoston kommentált is, vagyis hogy a Nézőpont Intézet általában jól ítéli meg, három választás fényében mondható, hogy jól szokta megítélni a várható végeredményt.”

Erről beszélek: persze, hogy eltalálták a választási eredményeket, ha egyszer tudták, mik a kormánypárt igényei, és micsoda véletlen: pont az jött ki nekik, ami Orbán Viktornak tetszett. Utólag aztán azokat a makacs dolgokat, amiket számoknak és tényeknek nevezünk, már lehet igazgatni az előzetes jóslatokhoz – mindent lehet, míg érvényes a sztálini elv, mely szerint nem az számít, ki mennyi szavazatot kap, hanem az, ki számolja.

A végén az összes intellektuális szenvedély, átfogó elemzés dacára az a kérdés válik fontossá, hogy akkor most a megélhetés szempontjából, a mindennapi anyagi kérdések szempontjából ki mit kínál, ki mit tett, ki mit akar tenni, vagyis azt akarom mondani, hogy a rezsiharc örök.”

Nocsak. Örök, tényleg? Azt hittem, rég meg tetszettek nyerni... legalábbis állandóan ezt mondják. De ha örök, akkor erről szó sincs. Akkor most is zajlik Ormuzd és Ahrimán rezsicsatája, mindjárt lejön a hegyekből Zarathustra és felpofoz a hasonlatért.

A Nézőpont alapítása óta eltelt 15 év, és ebből 12 évet kormányon voltunk. Hálásak vagyunk, én személy szerint is hálás vagyok a Nézőpont Intézetnek, mert segítettek bennünket abban, hogy megismerhessük az emberek véleményét. Nem kizárólagos forrás ez, azért nem árt megmártózni minél gyakrabban, az emberekkel való találkozás segítségével a közvetlen népi reakciók világában is, de ezeknek összegyűjtése és elemzése nélkül aligha tudjuk a közakaratot leképezni a döntéseinkkel.”

Sajnálom: a Nézőpont nem „az emberek” véleményét ismertette meg a kormánnyal és annak fejével, hanem a saját, tulajdon véleményüket. Mármint a kormányét, miniszterelnökét. Tükörnek kiválóak, ha kicsit plasztikusak is, tudnak úgy görbülni, hogy a pocakot sudár deréknak mutassák: de az objektív valósághoz közük sosem volt. Lehetne most mondani, hogy én itt rágalmazom a derék kormányintézményt, kormánymédiát, ami tiszta szívből írja a miniszterelnökkel azonos véleményét, annyira tiszta szívvel és őszintén, hogy például a Mediaworks lapjaiban a vezércikkek szó szerint azonosak, de mutatok egy példát is erre a tömjénfüsttel való önvakításra.

Napok óta zajlik már a botrány az MTI-nél és a Mediaworksnél, ez utóbbitól hat felső vezetőt bocsátottak el Szabó László vezérigazgatótól Nagy Tamás digitális igazgatóig, márpedig nehezen hinném, hogy ez az elbocsátott légió rebellis lett volna. Sőt, náluk nagyobb híve a kormánynak nem volt, álmukban sem lázadtak ellene. Nem tudjuk a leépítés okát, így nincs más megoldás, azt kell gondolnunk: még náluk is vonalasabbak kerülnek a helyükre. Ami érdekes lesz.

Az MTI-elbocsátások is arra utalnak, hogy „vonalasítják” a kampány kedvéért a hírszolgáltatást. Mégpedig központilag: azt ugyan lehet mondani, hogy az MTI ferdít, azt is, hogy nem mindig mond igazat, azonban még az is jobb, ha hazudik – mármint annál, ha egyáltalán nincs. Mert egy hazugságból is le lehet vonni következtetéseket, legalább annyit tudunk belőle, hogy mi nem igaz, de ha még annyi sincs, akkor azt sem tudjuk, mit keressünk. Ráadásul valamiért pont a külpolitikai szerkesztőségben zajlik a tisztogatás. Először két munkatársat bocsátottak el, ennek hatására, szolidaritásból felmondott három másik is, tegnap újabb háromnak bontották fel a munkaszerződését. Márpedig a hírügynökség 2010-es átvétele idején is hatalmas leépítések voltak, pár tucat munkatárs maradt csak a cégnél, azon csodálkozom, hogy jelen pillanatban még vannak külpolitikai hírek az MTI-ben. Ahol szintén nem zajlott kormányellenes propaganda, sőt, ellenkezőleg.

Csakis arra gondolhatunk, ami már a Mediaworks esetében is nyilvánvalónak tűnt: nem volt senki sem „hűtlen” csak az elbocsátottak nem voltak elég szerelmesek a kormányba. Romantikus amorózók kora jő a kormánymédiában, ömlengő hűségnyilatkozatoké – mi meg azt hittük, eddig is az volt, pedig még csak most kezdődik igazán.

Összefoglalva: a miniszterelnök beszédéből is, az eseményekből is azt szűrhetjük le, hogy a kormány elemző intézetei és médiája az a kendő, amivel tulajdonképpen a választók szemét akarják bekötni, de elsőnek mégis a magukét kötik be.

A fene se akar ezekkel a csibészekkel pont szembekötősdit játszani.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása