Forgókínpad

Forgókínpad

Pegasus nyergében

2021. július 23. - Szele Tamás

Ötödik napja tart a világméretű megfigyelési botrány. Ami Magyarországot illeti, ma reggel Orbán Viktor az egész történetet egy mondattal Pintér Sándor belügyminiszter hatáskörébe utalta szokott pénteki rádiós igehirdetésében, ő meg már tegnap megmondta: ismeretlen nemzetközi szervezet a felelős mindenért, és nem Magyarország az ügy célpontja.

pegasus-mobile-spyware-featured-1.jpg

Az tény, hogy mi csak mellékszereplők, harmadik alabárdosok vagyunk a nagy, globális tragikomédiában. Azonban én sok mindent látok ebben az ügyben, csak a magyar kormány előtt ismeretlen nemzetközi szervezetet nem. Vegyük sorra, egyáltalán miféle szervezetekről lehet szó?

Az ügy egyik oldalán az NSO-t (és a Candirut, mai nevén Saito Tech-et, róluk se feledkezzünk meg) látjuk, a másik oldalon az Amnesty Internationalt és a Forbidden Storiest. Paranoidok ezek mellett látják a „világméretű Soros-hálózatot”, a gyíkembereket és esetleg Hamlet atyjának szellemét is, de mi foglalkozzunk a konkrétumokkal.

Az NSO-ról sok szó volt már és ebben az írásban még sokat foglalkozunk is majd velük: nehezen hinném, hogy a magyar kormány előtt ismeretlenek volnának, ha nekem, átlagos műszaki felszereltséggel, itthonról sikerül elég sokat megtudnom róluk, a kormány a maga apparátusával azt is kell tudja velük kapcsolatban, hogy Shalev Hulio mit ebédelt tegnap. Hiszen üzletfelek.

Az Amnesty International szintén nehezen volna ismeretlennek nevezhető előttük, időtlen idők óta célpontjuk, bűnbakjuk nekik, átkozzák-szidják ahol érik. Nehezen volna letagadható az ismeretség, annyit emlegették már őket.

Akkor marad a Forbidden Stories, amiről eddig mifelénk tényleg nem sok szó esett. A kormánymédia úgy is tekinti, hogy direkt erre a célra hozták létre, mármint, hogy méregdrága, világméretű megfigyelési ügy kreálásával bántsák a magyar kormányt, és kizárólag azt, minden egyéb következmény már csak az akció járulékos vesztesége. A kormánymédia vagy nem tud angolul, amit még róluk is nehezen tételeznék fel, vagy nem barátja a Google, ugyanis ha az lenne, tudnák: ez a szervezet sem mai csirke.

Mint azt a Forbidden Stories bemutatkozásában olvashatjuk is honlapjukon:

Újságírói hálózat vagyunk, amelynek küldetése, hogy megvédje, figyelemmel kísérje és közzétegye más újságírók munkáját, akiket zaklatás, börtön vagy gyilkosság fenyeget. Ez az egyetlen létező program ezzel a küldetéssel.

A Forbidden Stories biztosítja, hogy a fenyegetett újságírók biztonságban tudhassák információikat.

Lehetőséget biztosítunk számukra, hogy bizalmas információikat biztonságos kommunikációs csatornáink egyikére továbbítsák. Ha valami történik velük, mi biztosítjuk történeteik túlélését, határokon, kormányokon és cenzúrán túl.

A Forbidden Stories-t Laurent Richard oknyomozó újságíró és filmrendező alapította. 2015-ben a Charlie Hebdo párizsi irodájával szemben volt munkahelye, ahol újságíró kollégáit terroristák akkor mészárolták le, amikor odaérkezett. Ez az élmény meggyőzte őt arról, hogy újságírói válaszra van szükség a sajtó ellen elkövetett bűncselekményekre.”

Tehát értsük meg: a Forbidden Stories még csak nem is az újságírót védi, hanem alapvetően a munkáját. Ha olyan a helyzet, ha szorul a kapca, el lehet küldeni nekik az akár félkész anyagot, dokumentációt, megőrzik, és ha történik valami az emberrel, ami sok év szabadságvesztéssel jár vagy örökkévalóságon túl gyógyul – folytatják a feladatot. Más kollégák, de folytatják, nem lehet leállítani egy kellemetlen ügyet a sajtómunkás „kikapcsolásával”, mert azonnal a helyére áll valaki. Persze ez egy szervezet, ami támogatja a szerkesztőségek, kollégák együttműködését, tehát érthető, hogy rajta keresztül jött létre a mostani botrányt leleplező Pegasus-project, ami egy 17 szerkesztőségből álló nemzetközi újságírói csapat. Ezek között bőven akadnak világlapok is. A Pegasus-projecttel párhuzamosan fut a Cartel-project, a Daphne-project, a Green Blood-project is, ráadásul maga a Pegasus még csak nem is a magyar kormány számára a legkellemetlenebb, gondoljunk bele, mennyivel inkább kompromittálódott az indiai vagy a marokkói! Szóval, az „ismeretlen Soros-szervezet” legendájának annyi, a „frissen megjelent alakulat” meséje oda: hat éve létezik a Forbidden Stories.

És jó, hogy létezik, mert a működése feleslegessé teszi az újságíró-gyilkosságokat, semmi értelme valakit elpusztítani, ha tudják, hogy már másnap jön egy kolléga, és ott folytatja, ahol az áldozat abbahagyta.

Ahogy elnézem, ritkulnak a fantomok a történetben: a nagyközönség a legkevesebbet még az NSO-ról tudja. Az megragadt a fejekben, hogy izraeli, emiatt az első, zavaros napokban, mikor még nem volt hivatalos állásfoglalás az ügyben, a média bizonyos felületein elő is kerültek az antiszemita toposzok, de a legtöbben Izrael Állam valamiféle hivatalos hírszerző szolgálatának hiszik.

Ördögöt hivatalos, ördögöt szolgálat. Ez egy magáncég. Amit azonban az állam – az ottani törvények alapján – elvben köteles szigorúan ellenőrizni. Tekintve Izrael geopolitikai helyzetét, ez teljesen természetes volna, csak néha mintha elmaradna. Főleg, ha az aktuális miniszterelnök, esetünkben Netanyahu valamiért nagyon kedveli a vállalkozást és időnként diplomáciai eszközként használja. A 24.hu a Forbidden Stories nyomán alaposan utánajárt a cég történetének, érdemes kicsit összefoglalni, mit tudunk róluk.

Első sorban azt, hogy az alapítói – Shalev Hulio és Omri Lavie – eredetileg, első cégükben még csak nem is hírszerzéssel foglalkoztak. A MediaAnd 2000 és 2008 között az online termékelhelyezés területén jutott a csúcsra. Azonban elsöpörte őket a 2008-as válság, teljesen ugyan nem maradtak vagyontalanok, de új területet kellett keresniük egy új céggel. Mi lett ez az új terület?

A Communitake kidolgozott egy olyan szoftvert, amelynek segítségével a felhasználók távolról is átvehették az irányítást egy mobiltelefon felett. Hulióék a terméket mobilszolgáltatóknak árulták, azért, hogy azok a műszaki segítségnyújtás során felhasználhassák.”

Olyan lehetett ez, mint a számítógépen a TeamViewer, és a szervízek biztosan nagy hasznát látták, de ez bizony már csak fél lépésre van a kémkedéstől. Hulio azt állítja, őket keresték meg a gumitalpúak, ami vagy így volt, vagy ők maguk kezdtek el házalni a módszerrel a szolgálatoknál, ma már mindegy is, az a lényeg, hogy egyszer csak felvették Niv Carmit harmadiknak, titkosszolgálati múltja és kapcsolatai miatt, azóta hívják a céget NSO-nak, a szoftvert pedig Pegasusnak.

Bonyolult volna elmesélni, hogyan lettek piacvezetők, hosszú is: maradjunk annyiban, hogy gátlástalanul. Olyan is megtörtént, hogy a riválisuk rendszerét valaki „feltörte” és nyilvánosságra hozta a belső levelezésüket. A különböző stiklik viszont már három éve felkeltették a digitálisjog-védő csoportok figyelmét, legalábbis a Citizen Lab első jelentése róluk 2018-as. Akkor 36 kormányzat volt ügyfelük világszerte – csak kormányokkal és kormányszervekkel üzletelhetnek a törvény szerint.

Hagyjuk is most a cég történetét, azonban lássuk azt a kulcsfontosságú interjút az Izraelinfo nyomán, amit tegnap készített az izraeli katonai rádióadó, a Galatz munkatársa, Ilana Dayan a megfigyelt magyar újságíróval, Panyi Szabolccsal és a megfigyelő cég vezérigazgatójával, Shalev Hulióval. Ez már fontos is lesz, tanulságos is.

Az interjú úgy zajlott, hogy először Huliót kérdezte Ilana Dayan arról, hogy hajlandó-e kijelenteni: azok az országok, amelyek az NSO ügyfelei, nem használták fel a cég programját arra, hogy újságírók után kémkedjenek?

Hulio itt először pontosított: ha valaki visszaél a rendszerrel, és újságírók, emberi jogi aktivisták után kémkedik a programmal, nem lehet többé az ügyfelük. Állítása szerint eddig már öt esetben történt ilyen visszaélés, amit ők maguk tártak fel, és le is tiltották az illegális felhasználót. Hogy pontosan kik voltak ezek az ügyfelek, azt Hulio természetesen nem árulta el. Szerinte ezért most is egy belső vizsgálatra lehet szükség. Dayan kérdésére, miszerint a nemzetközi vizsgálat már elég indikációt ad arra, hogy egy pár tucat újságíró telefonjában biztosan benne volt a kémprogram, Hulio újra védekezésbe lendült és tagadta, hogy erre bármi bizonyíték lenne.”

Rendben, akkor mit is mondott? Azt, hogy újságírók ellen tilos használni az eszközüket, ha ez kiderül, elveszik a felhasználótól. Sőt: eddig már öt precedens is volt erre, amit ők maguk észleltek és oda is csaptak miatta!

Két lehetőség van: vagy tudtatok az újságírók megfigyeléséről, és anyagi indokból inkább félrenéztetek, vagy nem tudtatok róla, és az legalább ennyire rossz – provokált tovább Dayan, de Hulio szerint a programjuk kizárólag emberéletek megmentésére szolgál, az NSO egy egyedülálló technológiát árul, azt is nagyon szoros állami felügyelet mellett. Bár hibák előfordulhatnak – ahogy azt az elmúlt öt eset is jelzi – Hulio újra és újra kiemelte, hogy rendszerük kizárólag terrorelhárításra, a szervezett bűnözés és a pedofília felszámolására szolgál, és nem kereskednek olyan országokkal, amelyek visszaélhetnek a programmal.”

Ekkor következett Panyi Szabolcs, míg Sahlev Hulio a vonalban maradt. Elmesélte, milyen érzés érintettnek lenni, és megkérdezte Huliót: tudtak-e arról, hogy őt és más újságírókat megfigyelnek, és hogy a Pegasus-botrány után Magyarország továbbra is az NSO ügyfele marad-e? Csodálatos választ kapott.

Hulio válasza: nem tudták, kik voltak a felhasználók célpontjai és nincs aktív szerepük a kémprogram felhasználásában. Ha Panyit vagy más újságírókat valóban megfigyeltek, „lekapcsolják a rendszert”, mert ez elfogadhatatlan. Az izraeli kémszoftvert gyártó cég tulaja nem volt hajlandó megerősíteni, hogy Magyarország is az ügyfeleik közé tartozott.”

Hulio lehet sikeres üzletember, de valószínűleg sosem lesz belőle a logika egyetemi professzora. Pár kérdéssel előbb ismerte be, hogy öt alkalommal is sikerült feltárjanak, észleljenek újságírók elleni visszaéléseket, amik miatt szankciókkal is éltek, megváltak az ügyfelektől – erre fel ebben a válaszban azt állítja, nem ismerik a tulajdon célpontjaikat, nem tudják, kicsodák. Akkor régebben minek alapján észlelték az újságírók megfigyelését? Mondta nekik a Stanci néni a teadélutánon vagy a kávéházban hallották?

Világos, hogy az NSO összevissza beszél, hazudik, mert nagyon elcseszte a dolgokat. És nem politikai, hanem anyagi okokból – kétség nélkül elhiszem, hogy Shalev Hulio a magánéletben becsületes, szabadelvű polgár, kifogástalan nézetekkel, csak hát az a helyzet, hogy valamiért az ő portékájára az autokráciák, zsarnokságok és latorállamok szoktak vevők lenni... miért nem kereskedik inkább rövidáruval? Talán mert az nem ekkora üzlet.

Az írás végére kívánkozik a mai nap magyar híre a témában: a megfigyeltek listáján rábukkantak az első személyre, aki bizony összefüggésbe hozható az Orbán-kormánnyal. Ő Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős korábbi államtitkár, csak hát nem igazán nevezném politikusnak: ő ugyanis tudós, a nukleáris technika és az atomenergetika szakértője, azért is kérték fel Pakssal kapcsolatos feladatokra – és nem csak az Orbán-kormány tette ezt, hiszen 2003 májusa és 2004 júniusa között is a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Paksra kiküldött miniszteri biztosa volt. Mostani megfigyelése 2018 végén kezdődött, és az benne az érdekes, hogy hivatali, szolgálati telefonszámát találták meg, márpedig neki azt a készüléket le kellett adnia, amikor 2019. január 15-i hatállyal felmentették államtitkári pozíciójából.

Tehát tényleg nem a magánéletét akarták figyelni, hanem a hivatali tevékenységét. Ez látszólag a „külföldi mumusok hírszerző akciója”-elméletet támogatná, de csak látszólag. Ugyanis tudjuk, hogy azért mentették fel, mert a paksi bővítés ügyében konfliktusba került a beruházás megkezdését sürgető orosz féllel, próbált ragaszkodni az eredeti menetrendben is szereplő szakmai sztenderdekhez. Az ügyről részletesebben a Telex számol be.

Így már másként néznek ki a dolgok: akkor figyeltethette őt bárki, akár a magyar kormány is, sőt, mivel egy telefonszám felbukkanása a listán csak lehetőséget ad a megfigyelésre, nem bizonyítéka annak, még az sincs kizárva, hogy senki sem figyelte, csak tervezték az akciót.

Akkor ez a hír fontos ugyan, de a dolgok állásán nem sokat változtat.

Hogyan állnak tehát a dolgok?

Úgy, hogy a Pegasus-ügyben egyelőre minden lehetséges és annak az ellenkezője is.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása