Forgókínpad

Forgókínpad

Csúcstalálkozó a semmiről

2021. június 17. - Szele Tamás

Ha valaki megpróbál megszabadulni a honi pártpolitika nyűgétől és nyilaitól, valamint az elmúlt napokban monotonná váló szexuális identitáskereséstől, mely úgy elöntötte a magyar sajtót, mint egy mocsár, és véletlenül fontos kérdésekre keresné a választ, például arra, miben állapodott meg tegnap Biden és Putyin – az rosszul jár.

biden_es_putyin1.jpg

Erre ugyanis nincs jó vagy pontos válasz. Még az áll a legközelebb a valósághoz, hogy nem sokban, de a genfi találkozó a kölcsönös ellenszenv jegyében zajlott. Az jó kérdés, hogy Genf ez esetben München-e, és Biden nevezhető-é Neville Chamberlainnek – adná magát a hasonlat, de úgy érzem, erősen eltúlzott lenne. Biden most nem békülni ment Genfbe, csak épp nem is vagdalkozni.

Ha a magyar sajtóban megjelenő tudósításokból próbáljuk összerakni azt, miről volt szó, akkor olyan dolgunk van, mintha a Vörösmartyt értelmeznénk: a felesleges sallangok és udvari pletykák figyelmen kívül hagyása után eloszlik a hír, mint a buborék, és marad, mi volt, a puszta lég. Igazából csak a Jóisten tudja, mit beszélt egymással a két világhatalom vezetője, de hogy a tervezettnél hamarább vágták egymásra az ajtót, az biztos.

Utólag persze mindkét fél elmondta a saját verzióját, a rá jellemző módon, nincs más megoldás, Putyin és Biden sajtótájékoztatóit kell alapul vennünk, ha rá akarunk jönni, mi az a semmi, amiben megegyeztek. Akkor nézzük, mit mondott Vlagyimir Vlagyimirovics a maga kissé bizánci brutalitásában?

Elsősorban azt, hogy visszatér állomáshelyére a washingtoni orosz és a moszkvai amerikai nagykövet, sőt, a többi, kölcsönösen kiutasított „diplomatát” is visszahelyezik pozíciójukba.

Most jó lenni attasénak, sejehaj!

A felek megállapodtak, hogy konzultációkat kezdenek a kiberbiztonságról is. Putyin a tárgyalásokat konstruktívnak nevezte, amelyeken nem volt ellenséges a hangulat. Képzelem, mi lett volna, ha kialakul közöttük némi ellenszenv... de az orosz elnök közölte, hogy a felek igyekeztek megérteni egymás álláspontját. Ami jó, mert valósággal tragikus lett volna, ha ehelyett a blinyi pohanki receptjét cserélik ki egymás között.Putyin szerint Biden egyetértett azzal, hogy az ukrajnai rendezés alapját csakis a minszki megállapodások képezhetik. Azt mondta, hogy az ukrán NATO-tagság kérdéséről csak érintőlegesen esett szó. (Magyarul kimondva: még az a jó, hogy szóba sem került).

Tudatosan cselekedett úgy Alekszej Navalnij ellenzéki politikus, hogy őrizetbe vegyék – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a szerdai genfi csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatóján.

Putyin szerint Navalnij – akit csak „kétszer elítélt személyként” és „állampolgárként” emlegetett – szándékosan sértette meg a törvényt azzal, hogy a felfüggesztett börtönbüntetése alatt nem jelentkezett az rendőrségi ellenőrzésen, s tudatosan tért haza külföldről úgy, hogy tudta: körözést adtak ki ellene.
Elmondta, hogy Navalnij ügye Biden kezdeményezésére kerül szóba a csúcson. A „külföldi ügynöknek” minősített szervezetekkel kapcsolatban rámutatott, hogy Oroszországot az Egyesült Államokban hivatalosan ellenségnek minősítették, ezért a Moszkva így ítéli meg az amerikaiak által támogatott orosz politikai szervezeteket.” (MTI)

Ezt magyarul úgy hívjuk, hogy „minekmentoda”. Mert ugyebár, ha Navalnij szép engedelmesen meghal a rendelt időben, akkor most bajba sem kerül, nyugodhatna az árnyas sír ölén. De ez a megátalkodott nekiállt meggyógyulni, ráadásul el sem titkolta – hát nem börtönbe került a szemtelensége miatt? Kellett neki lázadozni, pedig most milyen szép sírja lehetne valahol Szibériában.

De előkerültek a legszebb brezsnyevi hagyományok is:

Az emberi jogok tekintetében az Egyesült Államoknak is van elszámolnivalója, különösen a guantanamói fogolytábor vonatkozásában. A gyilkos-kérdésre reagálva (Biden korábban gyilkosnak nevezte Putyint – Sz.T.) hozzátette: az Egyesült Államok nagy városaiban naponta lőnek le valakit. – Most akkor ki a gyilkos? – tette fel a költői kérdést. (...) Ugyanúgy járt el a saját országában, mint az amerikaiak a Capitoliumnál demonstrálókkal szemben. Állítása szerint mindkét esetben az történt, hogy az emberek politikai követelésekkel mentek az utcára és emiatt börtönbe zárták őket. Eközben az orosz elnök a BLM-mozgalmat is szóba hozta, mint egy olyan jelenséget, amely nem szeretnének, ha megtörténne Oroszországban.” (Index)

Ehhez Hofi Géza már tényleg csak annyit tenne hozzá, hogy „és Amerikában viszont verik az afroamerikaiakat” (az eredeti kifejezést manapság nem illik használni). Ami a Capitolium ostroma és az oroszországi tüntetések vérbefojtása közötti párhuzamot illeti, idézzük emlékezetünkbe a Gizike és a gőzeke, valamint a kedves nő és a nedves kő közötti különbséget. Nem teljesen mindegy. Legalábbis nem mindenki számára.

Az Egyesült Államok minden nap megöl valakit, és egy csapással százakat ölt meg Afganisztánban.”

Még az a szerencse, hogy az Orosz Föderáció ilyesmit soha nem tenne. Afganisztánban főleg nem. Ott soha. De szerencsére egyetlenegy valamiben csak sikerült egyetérteni.

Egy nukleáris háborúnak nincsenek győztesei – szögezte le Vlagyimir Putyin orosz és Joe Biden amerikai elnök a szerdai genfi csúcstalálkozón a hadászati stabilitásról kiadott közös közleményben.

Ma megerősítjük elkötelezettségünket azon elv mellett, hogy a nukleáris háborúnak nem lehetnek győztesei, és ilyen háborút soha nem szabad azt kirobbantani” – hangsúlyozta a Kreml sajtószolgálata által ismertetett kommüniké.
A közlemény szerint két ország nukleáris fegyverzetellenőrzés iránti elkötelezettségének bizonyítéka a hadászati támadófegyverek korlátozásáról megkötött Új START-szerződés közelmúltbeli meghosszabbítása.
„E célok elérése érdekében Oroszország és az Egyesült Államok hamarosan átfogó kétoldalú párbeszédet indít a stratégiai stabilitásról, amely érdemi és erőteljes lesz” -hangzott a dokumentum.” (MTI)

Egyszerűbben fogalmazva: megbeszélték azt, hogy valahol, valamikor meg fognak beszélni valamit egyszer és majd. Mondjuk idáig Nixon is eljutott, 1972-ben a SALT-tárgyalások során.

Akkor lássuk, mit mondott Biden a saját sajtótájékoztatóján? Mert nagyon nem ugyanazt, mint Putyin.

Oroszország már nem képes diktálni, mi történjen a világban. (…) Kétségbeesve próbálja fenntartani világhatalmi státuszát.”(Szabad Európa) 

Ami igaz, főleg ha az orosz gazdaság kétségbeejtő állapotát tekintjük: ha nem volnának fosszilis energiaforrásaik, rosszabbul állnának, mint Rettegett Iván után, a zavaros időkben. És ez egy ekkora ország esetében nagyon nagy baj: senkinek sem hasznos, ha 145 millió ember rosszul, nyomorszinten él.

Ugyan vannak köztünk nézeteltérések, de azt szeretném, ha Putyin elnök megértené, miért mondom azt, amit mondok és miért teszem azt, amit teszek. Közöltem Putyin elnökkel, hogy nem Oroszország vagy bárki más ellen vagyok, hanem az amerikai népért. Az emberi jogok meghatározzák amerikai létünket, ezért ezek mindig fontosak lesznek számunkra. Azt tettem, amiért jöttem. Egy: azonosítani azokat a területeket, melyeken országainknak közösek az érdekei és együtt tudnak működni a világ javára. Kettő: közvetlenül elmondani, hogy az Egyesült Államok válaszolni fog minden, a saját vagy szövetségeseink érdekeivel ellentétes akcióra. És három: világosan megfogalmazni országunk prioritásait és értekeinket, hogy ezt egyenesen tőlem hallja.”

Nem csoda, hogy a kicsit sem buta Putyin ezt valahogy úgy fejezte ki, miszerint Biden:

Tapasztalt államférfi, aki nagyon más, mint Trump elnök.”

Az már egyszer szentigaz, bátyuska. Mintha magam mondtam volna...

A kiberbiztonság kérdéséről Joe Biden azt mondta, az Egyesült Államok 16 olyan helyet határozott meg, melyekhez „nem lehet nyúlni”. Az elvvel Oroszország is egyetért, de „egy dolog az elmélet és egy másik a gyakorlat” – fogalmazott Joe Biden.”

Tényleg más, mint Trump. Konkrétumokat mond. De elszoktunk ettől...

Összegezve: a két nagyhatalom vezetőinek csúcstalálkozóján nem született megegyezés semmiről, de akkora garral nem egyeztek meg, hogy már-már úgy tűnhet a tapasztalatlan szemlélő számára: történt valami.

Nem, nem történt semmi.

Illetve annyi, hogy visszakerültünk a hetvenes évekbe.

Kéne egy új Kissinger és egy új Szaharov.

Reméljük: lesz.


Szele Tamás

süti beállítások módosítása