Nagy hiba elkövetésére készül valaki – tulajdonképpen azt sem tudjuk teljes pontossággal, kicsoda, bár viszonylag reális elképzeléseink vannak róla – ugyanis rohamléptekben készül a film a 2006-os eseményekről. Ha bemutatják, törvényszerűen ki fog törni a botrány, ugyanis ezt a témát egész egyszerűen képtelenség jól megfilmesíteni.

(Fotó: Telex, Dercsényi Dávid)

De legalább senki nem is törekszik erre.

Készülő filmekkel kapcsolatban nem szokás titkolózni, sőt: a producer elemi érdeke, hogy minél nagyobb érdeklődéssel várja a közönség a bemutatót, ennek érdekében inkább a titkolózás ellenkezőjét szokták művelni: kisebb-nagyobb botrányokat robbantanak ki, pletykákat terjesztenek el, nem riadnak vissza egy-egy hoaxtól, szélhámosságtól sem – ehhez képest erről a mostani produkcióról alig-alig tudni valamit. Azt tudjuk, hogy valószínűleg „A hazugság ára” lesz a címe, azt is, hogy 2021-ben regisztrálta a Mega Film Kft., aminek ügyvezetője és egyik tulajdonosa Kálomista Gábor. Azt is lehet tudni a nyilvános adatokból, hogy a projekt mellett 800 millió forintos filmgyártási költség szerepel, amelynek a törvény szerint 30 százalékát, vagyis 240 millió forintot teheti ki az adókedvezmény formájában kapott támogatás. A táblázat alapján a film gyártása már tavaly november óta tart, a forgatás megkezdésére 2021. március 21-ét jelölték meg, a „befejezés dátuma” rubrikában pedig október 23. szerepel. Sőt, ezekkel az információkkal együtt a 24.hu hozzájutott a film szinopszisához is, vagyis a tervezett cselekmény rövid összefoglalójához. Lássuk, miről akar szólni ez a mozgófénykép!

„Amikor egy ambíciózus, de elnyomott közvéleménykutató szakember rájön, hogy a főnöke részt vett egy botrányos hangfelvétel kiszivárogtatásában, úgy dönt, fényt derít az igazság részleteire, hogy azzal jobb pozíciót zsarolhasson ki magának. Összeáll újságíró szerelmével, és nyomozni kezd, de mivel hamar konfrontálódik a főnökével, egy nagyhatalmú kör célpontjává válnak.”

Hát, ebből így akármi is lehet, olcsó krimitől romantikus vígjátékig, bár az olyan nézőknek, akik szemtanúi voltak az akkori eseményeknek, nem lesz felhőtlenül őszinte a mosolya. A békeszerető polgárok többsége ugyanis kifejezetten megijedt az utcán zajló eseményektől. Érthetetlenek is voltak. Azóta se sok minden tisztázódott velük kapcsolatban, elmélettel tele a padlás, tények azonban alig derültek ki, ami meg mégis, az csak bonyolultabbá teszi az amúgy sem egyszerű valódi történetet.

Épp ez a baj a készülő produkcióval: egy játékfilmben képtelenség annak az eseménysorozatnak a komplexitását bemutatni, még áttekintést is csak egy hosszú, sok részes dokumentumfilm-sorozat adhatna, de az „abszolút igazságot” az sem volna képes kideríteni, már csak azért sem, mert ebben az ügyben egyszerű, egyetlen és abszolút igazság nincs, csak rengeteg részigazság.

De ezzel foglalkozzunk majd később, egyelőre térjünk vissza ahhoz a meglehetősen kevés tényhez, amit erről a készülő filmről tudunk. Kérem: már forog. Forog, mert forgatják. Onnan tudjuk ezt, hogy a Telex egyik olvasója lefényképezte a már felállított díszletet a Szabadság téren. Ott áll Baló György kiégett autója, ott a vízágyú: kíváncsi vagyok, a Deák téren elszabaduló T–34-es harckocsit hogyan fogják megkeríteni, ugyanis a Honvédségnek már nagyon rég nincs ilyenje, még a hadrendből kivont, de raktáron lévő állományban is csak T–54–55-ösök vannak, szóval nincs mese, el fog kelleni kérjék a Hadtörténeti Múzeumtól azt az egy szem eredeti, még mozgóképes példányt, amelyik részt vett az eseményekben. Mellesleg azt sem hinném, hogy vízágyúból olyan sok lenne Magyarországon: valószínűleg azt is az akkori jármű alakítja.

De ha a díszletet nem is látnánk, akkor is lehetne tudni, hogy ilyesmit forgatnak Budapesten, ugyanis körülbelül egy hete tele van a Facebook apróhirdetéssel, amelyekben statisztákat keresnek, éspedig elég sajátos feltételekkel. Lássunk egy ilyent:

„Küzdősportban jártas, sportos, verekedni tudó statiszta férfiakat keresünk éjszakai forgatásra, tüntetés jelenetbe.

Korhatár: 20-60 év

Dátum: 2021. április 7, 9, 10.

Kérlek írd bele a jelentkezésbe, hogy melyik napon/napokon tudsz fixen jönni! Minél több nap vállalása előny! Időpont: kb délután 4-5 órától (12 óra) /pontos kezdést később tudunk mondani/

Helyszín: Budapest, V. kerület

Fizetés: 20.000 Ft / nap (12 óra), amit a forgatási nap végén a helyszínen ki is fizetünk. Jó ha számlaképes vagy!

Étkezés: 1 meleg és 1 hideg étkezés biztosítva lesz

Kérlek csak akkor jelentkezz, ha a fenti feltételeknek megfelelsz, nem jelent gondot az éjszakázás, profi sportoló vagy és biztosan RÁÉRSZ!”

Hát, tüntetés is, verekedés is, ez bizony nagyon más nem lehet, ha csak nem forgatják újra a pesti éjszakában a Jégmezők lovagját, de erre kevés esélyt látok.

Főszereplő február végén még nem volt, illetve a 24.hu két olyan színészt talált, akik elutasították a felkérést, leginkább azért, mert nem akarták az arcukat adni olyan produkcióhoz, ami egészen biztosan politikai harcok kereszttüzébe kerül majd – de ha elkezdték forgatni, akkor mégis kellett találjanak valakit. Főszereplő nélkül forgatást nem kezdünk, ez alaptétel. A rendezőről tudni, hogy angol, a stáb nemzetközi – és ezen kívül csak annyit tudni, hogy a bemutatót a jövő évi választások finisére tervezik.

Eddig ér a tudományunk, kicsivel sem tovább.

Innentől már a feltételezések kezdődnek.

Szóval, azt már Lenin is megmondta, hogy „A művészetek közül számunkra legfontosabb a film”, jóval Göbbels előtt: és ez a huszadik század első felében így is volt. Akkor egy filmbemutató hatalmas szenzációt jelentett, tömegek jártak moziba, Amerikában most is így van, de Magyarországon? Évekkel ezelőtt jártam utoljára filmszínházban, öreg producer barátommal az utolsó Monty Python-filmet néztük meg, bizony, minden járványügyi korlátozáson átment volna a nézőtér: nem másfél méternyire ülte egymástól az a pár fős közönség, aki betévedt, hanem jó négy-öt méterekre. Kongott a multiplex. Szóval, aki a mozi propagandahatásával kalkulál, jobban teszi, ha feladja ezt a reménytelen kísérletet.

Bár televízióban is bemutathatják, annak már lenne nézettsége, de mostani pártunknak és kormányunknak kifejezetten peche van a mozgóképpel, nagyon nem az ő műfajuk. Emlékezhetünk még a pozsonyi csatáról készült animációs filmecske sorsára: akkora bukás volt, hogy bele fog kerülni a műfaj történelmébe. És a korábbi ciklusukban forgatott Hídember sem volt az a kifejezett közönségfilm: a nézettségét annak köszönhette, hogy szervezetten elvitték rá a középiskolásokat a mozikba.

Tehát nagy politikai hatása magának a filmnek direkte nem nagyon lehet, ám indirekte, a visszhangja annál nagyobb lesz. Ugyanis legyen benne szó szerint bármi, lila foltos, focizó dalmatinereket is ideértve, ezt elfogulatlanul, semlegesen már csak azért sem lehet leforgatni, mert az akkor egymásnak feszülő pártok, erők ma is jelen vannak a magyar belpolitika színpadán. Ne játsszuk meg az álnaivat: erősen kormánypárti agitációs propagandafilmnek néz ez ki, más nem nagyon lehet (adná Isten, hogy tévedjek). Ez esetben viszont az interpretációra minden érintett igen vehemensen fog reagálni – ha pedig az ő szempontjaik alapján készülne a film, a kormány reagálna legalább ugyanennyire vehemensen.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindenki dokumentumfilmként nézi majd, akkor is annak nézné, ha a képernyő sarkában égő színekkel volna végig kiírva, miszerint „krimi, ne tessék elhinni!”, ez egy ilyen műfaj és egy ilyen ország. Amúgy is tele van a dokumentumfilmes műfaj „infotainmenttel”, amiben történelmi jelenteket adnak elő színészek segítségével, ezt is annak tekintenék. És az nagyon nagy baj, mert egy film, legyen bármilyen kiváló is, képtelen volna visszaadni annak az eseménysorozatnak a komplexitását, amiben azóta eltűnt politikusoktól kezdve a magyar közéletet és sajtót (igen, sajtót) máig meghatározó szereplőkig több százan játszottak fontos szerepet. Fontosat bár, tegyük hozzá, gyakran öntudatlant. Erre még egy Dallas hosszúságú sorozat sem volna alkalmas.

Tehát jelenleg forgatnak valamit, ami jó eséllyel a mostani kormány álláspontjából fogja bemutatni 2006 őszének kaotikus eseményeit. Erre majd reagálnak azok a politikusok és egyéb közszereplők, akik érintettnek érzik magukat, és közlik: „Nem úgy volt az!” Mire fel válaszreakciók következnek, beindul a KESMA gőzmalma, és hónapokig erről fog szólni minden, megint megjelennek majd a már akkor is délibábos elméletek, konteók (a szinopszis alapján maga a film is egy konteóból indul ki, csakhogy művészi alkotásnak szabad ezt, sajtónak nem lenne szabad).

Előkerül majd a később viharos körülmények között megboldogult Eduardo Rózsa-Florestól kezdve mindenki, aki élt és mozgott akkoriban, újraértelmezik az idő távlatában homályosodni kezdő, hihetetlenül összetett eseménysorozatot, csak mivel már fakulnak az emlékek, lényegében véve mindenki azt mond majd, amit akar.

A nagy, egymás torkának eső közvitában elő fognak kerülni óhatatlanul olyan momentumok is, amik akkor – talán nem véletlenül – nem kaptak különösebb hangsúlyt, például a „Demokrácia Harcosainak” az utcai tüntetések előtt pár nappal rádióadókhoz eljuttatott fenyegetése (ez a szervezet se azelőtt, se azután nem létezett, szerintem akkor is egy emberről volt szó, és csak addig, míg felvette és szétszórta az üzenetét), aminek ügyében 2007. január 10-én a rendőrség megszüntette a nyomozást, pedig hát volt benne bőven közveszéllyel, terrorcselekménnyel való fenyegetés, sőt, be is váltották. A hangfelvétel is csak véletlenül van meg nekem, egy régi, hét éves írásomban megmaradt, akit érdekel, itt meghallgathatja. Ez előkerülhet, de ezzel épp úgy nem fog senki túl sokat foglalkozni, mint azzal, hogy a beszéd egy részletének nyilvánosságra kerülésében milyen szerepet játszott a Kossuth Rádió Aktuális szerkesztőségének akkori vezetője, akit érdekes módon épp szeptember elsején neveztek ki és nem sokkal a zavargások kitörése után távozott is posztjáról, mint mór, aki megtette kötelességét és már mehet. Őt tavaly egy nagy online napilap átalakítása körüli események kellős közepében láthattuk újra egy ideig, most november vége óta megint nem tudunk arról, hol van – nem féltem, ha majd újból találnak neki ilyesféle feladatot, előkerül.

Szóval, sok minden előkerül majd, de a lényeges részleteknél fontosabb lesz a kibontakozó vitában a rágalmak biztosan várható özöne. És lényegében véve ez a film bemutatásának a célja: a választásokra egy teljesen polarizált, fekete-fehér politikai tér jön majd létre az országban. Ami nagyon nagy baj lesz, és könnyen eldöntheti a voksolás kimenetelét.

Nem mondom, hogy ne foglalkozzunk ezzel a témával, mert érdemes volna és nem tabu ez. De ne így. Itt egy másfél órás játékfilm krimire hajazó cselekményébe ágyaznak egy hatalmas és kutatásra mindenképpen érdemes témakört, ezzel végtelenül leegyszerűsítve azt.

Körülbelül olyasmi kerekedhet belőle – csak nem fog olyan profi módon sikerülni – mint a Da Vinci-kód, aminek a bemutatása után a fél világ elindult ásóval Rosslynnba, mert biztos volt benne, hogy ott a Szent Grál és minden bokorban illuminátusokat láttak. Teljesen el fogja kenni a megfilmesítés a ma még valamennyire látható akkori törésvonalakat, eseményeket, politikai erőviszonyokat. Még jó, ha történelmi kánon nem lesz belőle.

Én kerülném ezt a témát, a fentebb említettek miatt, de engem nem is a magyar kormány fizet. Egyetlen dologban reménykedhetünk, abban is csak kicsit: hátha alaposan elcseszik. De annyira, hogy még visszhangja se legyen.

Azonban ekkora elcseszéshez nagyobb filmművészek kellenének.

Szóval kezdhetünk készülni, már tudjuk, min fogunk veszekedni jövő tavasszal.

Szele Tamás