A kanadai Hunter Hunter tipikusan az a fajta thriller, amiben egészen az utolsó fél óráig semmi igazán ütős nem történik, de aztán olyan elemi erővel szabadítja rád a válogatott borzalmakat, hogy még pislogni sem jut időd!

Te jó ég, ez meg mi volt? - kérdeztem magamtól a stáblistát bámulva. Vannak ugyanis azok a horrorfilmek, amik totál radar alatt érkeznek, és jobbára ott is maradnak, elkerülve a nagyobb figyelmet - és ennek legtöbbször oka van. A Hunter Hunter is ebbe a kategóriába esik, bár a horror jelzőt csak a végére maxolja ki (igaz, akkor nagyon!). Bármiféle előismeret nélkül vágtam neki, de basszus, a végén úgy kellett összekaparnom magam a földről! Láttam én már nem egy sokkoló filmet (nem ma kezdtem az ipart, haha!), de amíg mondjuk egy Szerb film már olyan szinten túltolja a polgárpukkasztást, hogy abszolút komolyan vehetetlen minden benne felvázolt esemény, addig sokkal nehezebben emészthető számomra mindaz, ami a valóságban is ugyanúgy megtörtént, vagy megtörténhet. Éppen ezért vagyok képtelen újranézni a Visszafordíthatatlant, a Redactedet, vagy a Seasoning House-t, de erőteljesen beleesik ebbe a listába a The Poughkeepsie Tapes, vagy a Szentjánosbogarak sírja is.

De EZ a film, baszki, na EZ! Oké, kezdjük az elején. Adott egy család, akik elszigetelten élnek egy erdő közepén. Vadászatból tartják fenn magukat, és amikor valami sorra rongálja meg a csapdáikat, felmerül bennük a gyanú, hogy egy farkas lehet a tettes. Az apa neki is indul levadászni az állatot, azonban ahogy egyre mélyebbre jut az erdőben, egyszer csak egy sorozatgyilkos temetkezési helyére talál, rothadó női testekkel. Felesége és lánya ezalatt otthon várják, de a halál már az ajtajukon kopogtat egy ismeretlen alak képében.

Erősen kimért thrillerként indul a film. A felvezetés hosszú, kellőképpen elnyújtott, majd mikor az apa megtalálja a hullákat, ott bejön egy jókora True Detective utánérzés (szigorúan az első évadra gondolok!). Az utolsó fél óra pedig kimaxolja a brutalitást. Komolyan mondom, amit itt leművelnek, az iszonyat. Láttatok már filmben élve megnyúzni valakit? Hát, itt fogtok! Ráadásul annyira profi lett a CGI, hogy a kép beleég az ember retinájába. Nálam hasonlóan "beragadt" az az arc, mint az Örökség leszakadt feje, vagy a Ház amit Jack épített kipreparált halott kisfiúja. A Hunter Hunter végén egyszerre köszön vissza a Texasi láncfűrészes és a Köpök a sírodra egy olyan lezárás képében, amit nem felejtünk el könnyen, erre mérget vehettek!