Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ilyen volt a 30. Művészetek Völgye (élménybeszámoló)

2021. július 30. - Filmbook

Küldöm ezt az élménybeszámolót mindenkinek, kivéve aki lehallgatta, amikor anyukámnak elmeséltem telefonon.

Ma már senki nem olvas cikkeket. Én pedig nem gondoltam arra, hogy írjak egyet egész addig, míg be nem szálltam a Művészetek Völgyére tartó Oszkár járatba, ahol rögtön nekem szegezték a kérdést, hogy újságíró vagyok-e, majd a nemleges válasz ellenére, hogy azért lenne-e kedvem írni egy cikket a hétvégéről. Na-ná, bab-ám, na-ná.

cirquedutokertfotoboltreszattila.jpg

Budapestről, munka után négyen ültünk egy autóba, hárman a Völgybe indultunk, egyikünk pedig azt sem tudta, merre van Kapolcs. Lehet, hogy éppen emiatt érdemes mégis cikket írni, hátha valaki elolvassa, és megtudja, merre van Kapolcs. Budapestről Székesfehérváron keresztül mentünk, ahol megálltunk egy defektes gumi cseréjére. Ez a lépés ízlés szerint kihagyható, de azért ha lapos a gumi, inkább érdemes meglépni. A benzinkútnál egyébként segítenek a cserében, és egy túró rudi vásárlása esetén a mosdót is használhatja az ember (lánya). Életem első oszkár útja volt ez, s mint olyan, igencsak emlékezetes. Az út valójában már megalapozta a fesztivált. Nem azért, mert defekt, ami akár a kudarc szinonímája is lehetne, hanem mert kaland. Már az út kaland volt.

Este engem, utast, kidobtak a srácok Kapolcs közepén (vagy: a világ közepén?). Ekkor már csak fél óra volt a Csaknekedkislány koncertig, úgyhogy próbáltam nagyon gyorsan várakozni a 15 méteres karszalagkiváltó sorban... Nem látszódott úgy, hogy időben sorra kerülök, de szerencsére elkapta a karomat egy ismerős, és átterelt egy kevésbé forgalmas standhoz. Kb. a koncert kezdésre lett meg a karszalagom, és a pohárvisszaváltó stand őrei (köszi, lányok!) megengedték, hogy ott hagyjam a koncert idejére a csigaházamat. Amikor ebbe beleegyeztek, még nem tudták, hogy a stand mellett a porban még át is fogok öltözni, de szerencsére egy fesztiválon ilyeneken senki nem akad fenn. (Utólag, mikor már tudom, hogy a főnököm is ott volt, lehet, hogy ezt nem vállaltam volna be... Kicsi a világ, és a Művészetek Völgye alatt Kapolcs a közepe!)

fazekastalalkozoboltreszattila.jpg

Mikor elindultunk a Panoráma színpad felé, már javában játszott a zenekar. Felüdülés volt felérni, megérkezni, megpihenni, először hallani őket élőben, először látni Olivér táncát, és megérteni, a sógornőm miért van oda érte - tök ugyanaz a mozgáskultúrájuk, a szívemben pedig az instant szeretet irántuk. COVID óta minden koncert különleges élmény a számomra. A CSNK-t csak úgy láttam a pénteki koncerten, mintha a színpad egy akvárium volna, és a zenészek úsznak a tapsban. Nagyon jó ezt újra adni nekik. A koncerten, mint egy házibuliban a Balatonon, senki nem azzal volt, akivel szeretett volna lenni, de naná babám, hogy kétszer elmondom: nagyon szerettem ezt az estét. Nagyon szerettem.

petofiudvar2fotodohigabriella.jpg

A CSNK végére csupa expat barátok, ismerősök és rokonok között találtam magam (ekkorra érkeztek meg a bátyámék Bécsből), akik jogosan tették fel a kérdést, hogy én mit keresek még itthon, én pedig kibújtam a válasz alól azzal, hogy menjünk inkább sátrat állítani. Ennek éppen ideje volt, 10 órakor, sötétben. Egy szállásadó ház kertjében sátraztunk, egyébként a Panoráma színpad mögött. A szállásadónk tökjófej, töklaza, tökközvetlen volt, mint ahogy mindenki is, meg nyár is volt, és fesztiváloztunk is. Sokan szobát foglaltak, de mi kemény motorosoknak éreztük magunkat, és a sátrat választottuk annak minden bájával, hajnali fázásával, reggeli ébresztővel a szomszéd sátorból „faszom, Máté, máskor ne rúgjá’ má’ be annyira, hogy nem tudok veled mit kezdeni!”.

folkudvarfotodohigabriella.jpg

Este 11-től időutazáson vettünk részt, én legalábbis így éltem meg a 30Y koncertet. Jó 10 évet repültem vissza, a COVID elé, amikor még rövid felálló hajam volt, és Beck Zoli beletúrt egy koncert közepén. Most már öregecskén nem az első sorban csápoltunk, azt átadtuk a kamasz lánykáknak, akik át is vették a stafétát, és Zoli minden szavára sikítással feleltek. Nekünk már semmi szédítő magasság, talán már meghalni sem vagyunk készek, habár még mindig összekuszálunk dolgokat nyáron, de az, hogy ez a banda még mindig együtt van, és még mindig nyomják, ez felbecsülhetetlen, vagy csak kamasz lány-sikolyokban mérhető az értéke.

noemidsc_4950.jpg

Már a zenekaron is látszik az elmúlt 10 év, és mi is egyértelműen érezzük, így a koncert után már csak egy kolbice-t tápláltunk magunkba, és visszahúzódtunk a sátorba. A reggel idilli volt; „faszom, Máté”, ugye. Próbáltuk estére összetenni a programot, elfogadva, feldolgozva, hogy mindent nem lehet. Nagyon sok izgalmasnak ígérkező koncert, felolvasó-est, workshop stb. van egy időpontban a Völgyben, szóval a felét csak a programfüzetben olvastuk és tudtuk, nem leszünk ott rajta, mert Erik Sumo koncert lesz. De az majd este, most még csak nyitogattuk a csipás szemünk, és nem kezdtünk nagy reggelizgetésbe azért, hogy időben átnyargaljuk (nem lovon, elektromos autóban, amit Zoénak hívnak) a Dobosi Birtokközpontba, Szentantalfára. Itt egy barátunkkal találkoztunk, aki szerint a Liza, a rókatündér nézhetetlen. Ebben nem értettünk egyet, de azért még szeretjük egymást, mert szeretjük, hogy sokfélék vagyunk, és nagyon reméltük, hogy a Lizából is hallunk majd számokat este. Amíg beszélgettünk, Zoe (az autó) töltődött. De csak lassacskán. Mikor indultunk volna tovább, Zoe még nem végzett, ezért gondoltuk, ott hagyjuk még egy csobbanás idejére, mi pedig, mint az okos lány, aki autóval is jött, meg nem is, kiálltunk stopolni Zánka felé. Kb. 5 perc után egy jófej apa-fia páros vett fel minket és vitt egészen a strand bejáratáig. Ez a balatoni csobbanás megint olyan lépés, amely ízlés szerint kihagyható, de azért ha már ilyen közel vagyunk a Balatonhoz, érdemes. Főleg érdemes lett volna, ha időben belefér, és emiatt nem maradunk le A testőr előadásról. De lemaradtunk. Így telt a délután, gumicukor ebéddel, Balatonban csobbanással.

gab03607.jpg

Taliándörögdre csak pár órára mentünk át, Szentantalfáról egyenest, nagyon finomat ettünk ott, de reklámozni itt most nem is a shakshukát akarom, hanem a rozmaring szörpöt, ami lényegesen kevésbé fogyott, mint a levendula. (Ha végül úgy döntöttünk volna, hogy videóblogot készítünk a hétvégéről, most mondhatnánk, hogy ez nem fizetett hirdetés, a rozmaring szörp tényleg nagyon finom!) Kaja után tele pocakokkal, kávé nélkül álmoskásan felmentünk a Fonó Udvarba chillelni. A lelket éppen megmozgató népi zenét játszott egy banda, a sógornőm kávézott, a bátyám sörözött, én bóbiskoltam. Tökéletes völgybeli chillezés volt az árnyékos kanapékon, néhányan elterülve feküdtünk, de volt, aki táncolt, énekelt. A Völgyben zseniális, ahogyan a különböző energiák találkozási pontjaiban nem feszültség, hanem kapcsolódás jön létre. Ha éppenséggel az egyes udvarokban mind fognánk egymás kezét-lábát, az ugyan vizuális típusoknak most furcsának tűnhet, de valójában csak fizikai megjelenése lenne a kapcsolódáshálónak.

harcsaveronikaudvarfotoboltreszattila.jpg

Este már újra Kapolcson, a Harcsa Veronika Udvarban művelődtünk tovább. Megzenésített versek csengtek, bongtak, búgtak, zúgtak Veronika hangján. Mindig megmelegszik a szívem, ha egy szép vers mellé zenét is kapok. Idén kihagytam a Misztrál fesztivált, így Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint jubileumi Lámpafény koncertje különösen mélyen talált el. Engedtek nevetni, sírni, libabőrözni, fájni, emlékezni, csodálkozni, megborzongni, gyönyörködni, fejcsóválni. Ahogyan Veronika játszott a hangjával, olykor Bobby McFerrin is eszembe jutott, és megérintett, mennyi gyakorlással, mennyi alázattal készülhetett Veronika a koncertre. Érezni, hogy a zenész készült a találkozásra, óriási hálát váltott ki bennem, és ez még tovább emelte a Völgy-élményt.

gab04508.jpg

Minden koncertnek vége egyszer, és akkor kezdődik a következő. Említettem már, hogy a sógornőm mozgáskultúrája Csepella Olivérére hajaz? Nos, ez a mozgálkultúra egészen különleges táncmozdulatokat szül, amelyek nemcsak a Csaknekedkislány számokra, de Erik Sumo alatt is tökéletesen megállják a helyüket, legalábbis akkor, ha kész vagy teljesen elengedni magad. Teljesen. Kevés bort fogyasztottunk a koncert előtt, konkrétan hárman egy üveg Balaton Bort, amit a Dobosi birtokon vettünk, és jól csúszott a Panoráma színpadnál lévő kicsit nyekergő, kicsit koszos sörpadokon ülve. Én Erik Sumot nem ismertem korábban, aznap reggel csak a sátorban Spotify-ról egy számot mutattak meg a többiek, és ez alapján mondtam áment a programra. Aztán ott voltunk és ereszd el a hajam, bugyiig átizzadósan táncoltuk végig a másfél órát. Végig. Az elejétől. Az elejétől a végéig. Hogy újra ismételjem magam: eszméletlen energiák kerengtek megint a koncert alatt, a hallgatóság között, közöttünk, a zenészek felől és felé. A zenekar is feloldódott, ők is otthon érezték magukat. Az otthon nem egy hely; az otthon egy érzés.

Annyira mindent adtunk bele az Erik Sumoba, hogy utána már csak kóvályogtunk egész este. Ricsárdgírt elengedtük, Irie Maffiára szinte kötelezően nosztalgiából elmentünk, de aztán nem éreztük a csít, és átmentünk Vigántpetendre, hogy meglessük a POKET Udvart (Spoiler: Nem találtuk meg aznap este. Az orientációs izmaink már nem működtek tökéletesen éjfél után.) és meglessük, mi is az „önismereti diszkó” (Spoiler: Meglestük. És megismertük a határainkat. Ennyit bírtunk alvás nélkül.) Az Így jártam anyátokkal óta tudjuk, hogy semmi jó nem történik hajnali 2 után, és mi ennek fényében tértünk nyugovóra még hajnali 2 előtt. Lehet, hogy a nem közvetlen elalvás előtt elfogyasztott vacsora, lehet, hogy a fogmosás, lehet, hogy a bor, lehet, hogy az áttáncoltatott izmaink fáradtsága tette, de a második éjjel se nem fáztunk, se nem forgolódtunk. Sőt, továbbmegyek: majdnem kialudtuk magunkat másnap reggelre! Vasárnap délelőtt még végigjártuk a vásárokat, meglestük azokat a chill helyeket, ahol korábban nem ettünk palacsintát, és aztán sátrat bontottunk.

vasarfotodohigabriella.jpg

Engem, utast, a bátyámék kidobtak Veszprémben, ahol épp lekéstem egy vonatot, így a következő, késve érkezővel mentem vissza kedves Budapestre. Hazafelé még fesztivál-nyitottsággal szemléltem az embereket, egy random ismerőssel is összefutottam a Kálvinon, aki szintén csigaházzal a hátán táborból jött haza, nagyon ráérve beszélgettünk egy jót, majd amikor elváltunk, és én még kb. 6 szembejövő embernyit sétáltam hazafelé, rájöttem, Budapest is a falu. Amíg kíváncsian a szembejövők szemébe nézünk és a velük való kapcsolódás a fontos, nem a következő feladat, bevásárlás, tüntetés, addig mindenki völgylakó. Van, akin még karszalag is van.

A beszámoló vendégszerzőnk, Meszes Anna írása, blogját itt találjátok, olvassátok, mert érdemes.

https://annacsakegyvan.blogspot.com/

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rugesz 2021.07.31. 14:43:14

Ez a cikk eredetileg idegen nyelven irodott csak rakuldtetek a google forditot? Fajdalom volt olvasni. A feleig...

lacko61 2021.07.31. 15:48:43

Hasonlít a völgyre, zavaros és értelmetlen.

csorsza 2021.07.31. 17:00:41

Ezt a modoros, chilles-kolbices-csigaházas nyervogást, elképesztő. Passzoltok a kapolcsi fesztiválba, nektek van.
Igaz, hogy finnyognak, meg hisztiznek, de azért csak de jönnek vissza dőzsölni az expatos rokonaid is. Bécsben meg hatan laknak egy négyszobás, külvárosi lakásban, a törökök közt... Itt költitek a tenger pénzt, és sirtok, h de szar itt nektek. Igazi libsi tempó.

rugesz 2021.07.31. 19:21:28

Semmi gond nincsen a kapolcsi fesztivallal, sot! A gond az irassal van. Legkozelebb biztos jobb lesz, mar csak alanyt meg allitmanyt kell megtanulni egyeztetni. Az meg, hogy ki hol lakik hany torokkel, megis, hogy jon ide? Libsi tempo? Az mi? Szakadjon mar ki a fejed az M1-bol ember, ha makod van talan pofan csap egy kis kultura!
süti beállítások módosítása