Nincsenek illúzióim: egy fénykép népszerűségének a titka a rajta látható emberen és a reprodukáltság számán múlik, nem azért volt a hetvenes években minden amerikai diákszobában ott Farrah Fawcett, mert olyan érdekesnek találták a fehér fogsor és a piros fürdőruha együttesét, hanem mert jaj, de jó csaj ez a Charlie angyala, és kapható poszteren. A híres James Dean a Times Square-en kép titka nem a kompozíció, hanem maga James Dean, ha a fotós az akkor ellőtt sorozatból egy másikat választott volna, most az volna a híres fénykép.
Vagy talán mégis vannak kétségeim, mert aki először elküldte nekem a képet, nem vette észre, hogy James Dean látható rajta, csak azt látta, hogy milyen jó ez a kabátos fazon az esőben, laza és mégis erő van benne, tojik az esőre, bár nem örül neki, behúzza a nyakát, elázik a cigije, de megy, zsebre vágott kézzel. Nyilván ez nem a kép portré-voltát dicséri, vagy már megint benne vagyunk a sűrűjében, attól olyan legendás James Dean, hogy ilyen képeket lehetett csinálni róla, vagy azért lehetett róla ilyen képeket csinálni, mert ő volt James Dean.
Azt lehet tudni, hogy egy párszor meg kellett kérni, hogy sétáljon el a kamera előtt, és közben elkezdett esni az eső, tükröződni kezdett az alak a járdán. Az ilyesmit szokás a szerencsének tulajdonítani, harmadszorra épp jó helyen ment el, épp jókor kattant a gép, épp nem csukta be a szemét. Aztán épp meghalt, épp vágyni kezdtek az emberek a képe után, hogy legalább ennyi maradjon meg belőle.
Nem egészen. A fotós Dean Stock Hollywoodban látta először James Deant, nahát, az a vezetékneve, ami az ő keresztneve. Nyilván csinos fiú volt, de még nem legenda, még nem forgatták le a Haragban a világgalt, ő mégis megérzett valamit a későbbi sztárból. Aztán kiderült, hogy Dean New Yorkban tanul színészetet, a Times Square-hez közeli Actors’ Studióban, így a helyszín tényleg adta magát, és ha nem süt a nap, hát nem süt, jöjjön szembe, és katt. Négyszer katt, összesen négy kép készült, ebből az egyik lett ez. És megint csak: nem lett. Meg lehet nézni az első változatot, és hogy mennyi jegyzet van rajta, hol kell változtatni a képen, hogy az legyen, ami lett belőle. Ahogy egy másik fotós, Ansel Adams mondta: you don’t take a picture, you make a picture. Kár, hogy ennek magyarul semmi értelme, nálunk mindig is csinálják vagy készítik a fotókat. Esetleg lövik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Harrison Bergeron 2020.05.30. 12:42:49
stolzingimalter 2020.05.30. 13:43:23
vakablak 2020.05.30. 14:02:28
Kb. "a fotót nem lövik, hanem alkotják". Szívesen :)
Ez a jegyzetelt kép kissé zavaros, s ezt úgy mondom, hogy foglalkoztam fekete-fehér nagyítással eleget. Első ránézésre is kitűnik viszont, hogy a maszkolási zónákat mutatja, azaz hogy a filmen lévő alacsony kontrasztú kép mely részeit kell utánvilágítani (hogy sötétebb legyen) vagy kitakarni (hogy világosabb legyen), és így a végső kép össz-kontrasztja épp a kívánatos mértéket öltse.
Azonban teljességgel érthetetlenek a zónákra írt jegyzetek, mert mi az már, hogy "3/0, 3/(2*1/2)" (átiratban), bár lehet hogy ez valami amerikai szisztéma, amit az európai embernek nem kell értenie. Mindenesetre Ansel Adams két művében, "The negative: exposure and development" (1948) és a "The print: contact printing and enlarging" (1950) ilyesmik nincsenek.
zsocek 2020.05.30. 14:49:34
arncht 2020.05.30. 15:27:46
stolzingimalter 2020.05.30. 17:38:50
Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2020.05.30. 17:53:00
zsocek 2020.05.30. 19:16:31
nincs1agy 2020.05.30. 19:36:52
zsocek 2020.05.30. 23:19:49
zsocek 2020.05.31. 00:39:10
yester 2020.05.31. 14:22:25
stolzingimalter 2020.05.31. 16:49:53
yester 2020.05.31. 20:56:58
Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.06.03. 00:05:05
"Anyway to tell the true I don't give a damn what do you think about me"
Isten őrizz, hogy azt az idióta Matyit védjem, de a fenti mondatodban a "do" tényleg nem kell. Nyilván csak elütés részedről, hogy a "to tell the truth" helyett "to tell the true" áll.
Matyival amúgy nem érdemes leállni vitatkozni, úgyis mindig neki van igaza. Akkor is, ha nincs.