Fanboy Híradó

Fanboy Híradó

True Detective 3x03 - The Big Never

2019. január 22. - Gaines

01_811582_3936978_5196x3464.jpg

Gyarapodnak a nyomok, sűrűsödik a rejtély, az idő pedig még mindig egy lapos kör. Viszont lehet, hogy Nic Pizzolattónak nem ártana kitörnie a saját lapos köréből. A harmadik évad harmadik részének nézőnaplója.

Gaines: Az első két rész naplójában, azt hiszem, kissé apokaliptikus hangnemet ütöttünk meg a harmadik évad nyitányát illetően, busongás, komor gondolatok, tépelődés, pesszimizmus, óvatos remény a távolban, Pizzolatto büszke lenne ránk. Reméltem, hogy a harmadik rész már sejtetni fog valamit abból, hogy mitől is lesz olyan különleges ez a történet, de én még mindig nem éreztem, hogy közelebb kerültem volna a Purcell-gyerekek sztorijához. A „The Big Never” azt folytatja, amit az első két rész elkezdett: haladunk előre a nyomozásban, gyűlnek a rejtélyek, vészterhes a hangulat, és a nyolcvanas évekbeli ügyről még a középső, kilencvenes évekbeli és a jelenkori szálon is csak apránként adagolódnak a nyomok.

Azt most már tudjuk, hogy Wayne és Roland újra összeáll, és megint megpróbál fényt deríteni az ügyre, ahogy azt is, hogy nem fog sikerülni nekik, valamint, hogy az öreg Wayne titkol valamit, talán maga elől is. A három idősík egyesült erővel dolgozik azon, hogy homályba burkoljon egy látszólag nem túl bonyolult és érdekfeszítő eltűnéses és gyilkossági esetet. Te hogyan látod eddig az évad gerincét alkotó ügyet? Tudtál már kapaszkodókat találni rajta?

06_811582_4017649_5196x3464.jpg

Ami számomra kikristályosodott ebben a részben, az az, hogy a három idősík közül magasan a középső tartalmazza a legérdekesebb konfliktusokat, a legtöbb feszültséget, és a szereplők is ott vannak a legdrámaibb helyzetben. Az első idősíkban még nem tudják, hogy ez az eset rá fog telepedni az életükre; a középsőben már sejtik, de még elhitetik magukkal, hogy ki tudnak lábalni. Pizzolatto abszolút klisékből építkezik – és nagyrészt a saját, első évados kliséiből –, viszont érdekes kis csavar, hogy a Középső Wayne azt akarta, hagyják békén az üggyel, és Roland és a felesége ütötték inkább a vasat. A vonakodó hős sem egy vadiúj találmány, mégis feldobta a részt, hogy Amelia volt a nyomozó, aki bevetette a „szexi bölcsész” formáját, hogy információkat húzzon ki a rendőrökből, miközben Wayne kétségbeesett „feleségként” esett pánikba, amikor elvesztette a gyerekeit a modern kapitalizmus poklában, a szupermarketben. Túlcsavarom a genderelméletet, Fega? Wayne kiborulása csak a Purcell-üggyel vonható párhuzamba? És te melyik idősíkban találod meg a számításodat?

Fega: Olyan vagyok, mint egy óra, amiben lemerült az elem, mert továbbra is azon rugózok, miért olyan fontos ez az ügy. Ennyire nyugodt az élet Arkansasban, hogy két kisgyerek eltűnése miatt a rendőrség és az FBI is ilyen hihetetlen erőforrásokat mozgat meg? Így pedig nézőként is nehezen tudom eldönteni, hogy mitől lesz olyan érdekfeszítő ez az ügy.  Azt sem látom, hogy ezen keresztül milyen igazságokat szeretne elmondani az életről Pizzolatto. Három rész után úgy érzem, hogy igazán akkor lehet elmerülni ebben a rejtélyben, ha a néző is végére akar járni ennek a rejtélynek. A különböző időszálakon mozgó karakterekben legalábbis ez a közös, hogy mindig van 1-2 olyan karakter, aki nagyon meg akarja oldani az ügyet és ahogy tök jól rávilágítottál az egyik csavart pont az jelenti, hogy a főszereplőnk a 1990-ben inkább eltolná magától ezt az egészet, miközben tőle várnánk, hogy a legjobban a végére akarjon járni. Lehet ezért tetszik eddig legjobban az 1980-ban játszódó szál, még akkor is, ha tudom, hogy nem fognak semmire rájönni.

04_811582_4017569_5196x3464.jpg

Viszont olyan sokat ugrálunk térben és időben, olyan rövid jelenetek következnek egymásból, hogy az számomra megnehezíti a történetbe való bevonódást, ami ahhoz kellene, hogy magamtól is elkezdjem összerakni a morzsákat, ne csak sodródjak az árral. Az első évadnál is ez volt, hogy ott a hangulat, a rendezés az alakítások kombinációja miatt én jól elvoltam annyival, hogy csak sodródtam az eseményekkel, míg mások több tucatnyi elméletet raktak össze a nyomozással kapcsolatban, hogy a végén aztán csalódniuk kelljen. Azt nem tudnám megmondani, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy jobban érdeklődjek az egész iránt. Mert ahogy te is írod,

ez a komplikált szerkezet egyelőre olyan, mintha azért kellene, hogy érdekesebbnek, furmányosabbnak tűnjön ez a történet és nem azért, mert így tudják átadni nekünk a legújszerűbben a mondanivalót.

 

Papíron az 1990-ben zajló események tűnnek a legérdekesebbnek, mert érdekel Wayne és Amelia kapcsolata, bár ez elsősorban a színészeknek köszönhető és nem a forgatókönyvnek. Nem érzem azt, hogy túltoltad volna a genderelméletet, ez a fordított dinamika szerintem is jellemző volt közöttük az epizódban, viszont a Walmartos jelenet nekem csak egy túl egyszerű metafora volt, hiszen tudjuk, hogy Wayne egy kislányt keres, illetve, hogy a lánya az, akivel teljesen megszakadt a kapcsolata. Illetve, hogy még egyértelműbb legyen a metafora az előző részben a fia ugye azt mondta neki, hogy beszélt ő Beccával, csak éppenséggel nem emlékszik rá. Vagyis csak azt hiszi, hogy elveszítette, miközben nem is, és ugyanez játszódott le a boltban is. Ez engem annyira nem nyűgöz le.

Az otthoni veszekedés nekem azt mondta, hogy Ameliának lehet sikerült volna rendesen megoldani az ügyet, ha nem lett volna nő, ráadásul fekete. Mintha természetesebben menne neki ez az egész és rendelkezne olyan tudással, amihez Wayne nem fér hozzá. Az, hogy az öreg Wayne-nek a fejében megszólalt a felesége hangja, nekem szintén ezt húzta alá. Ez egy eléggé új és szokatlan elemnek tűnik a sorozatban, te mit szóltál hozzá? Előfordulhat, hogy a természetfeletti jobban előjön az évadban vagy pusztán csak Wayne elméjét mutatják meg nekünk közelebbről a készítők?

00_811582_3936977_5196x3464.jpg

Gaines: Amennyire bejáratott trükk a fejben duruzsoló, a leggyengébb pontra rátapintó néhai szerettünk kísértete (helló, Gaius Baltar FejHatosa, helló, Dexter apukája!), annyira örültem neki. Ennek az évadnak égető szüksége van minden furcsaságra, mert egyet kell értenem veled, hogy a főügy túlságosan hétköznapi, bárhogy is próbálják a komor zenével növelni a súlyát. Az egyetlen érdekes momentum, hogy a gyerekek kettős életet éltek, de mivel kábé tíz percig találkoztunk velük, absztrakt figurák maradnak, azzal meg nehéz mit kezdeni. Szóval ha már absztrakció, akkor jöhet a kísértet, és nyomhat az ilyen elképesztően bullshit, semmit sem jelentő, de jól hangzó Pizzolatto-szöveget, hogy „did you confuse reacting with feeling”, meg „did you mistake compulsion with freedom”.

Purple Haze? More like Purple Prose, Nic!

 

Ponyva lévén belefér, hogy efféle eszközt faragjanak Wayne szellemi leépüléséből, mert nem hiszem, hogy valódi természetfeletti erőt jelenítene meg Pizzolatto, ahhoz ő túlságosan szereti a való élet nyomorúságosságába nyomni az orrunkat. Kevésbé tudom elfogadni a l’art pour l’art, öncélú közjátékokat, amik szintén ezt a célt szolgálják. Ilyen volt múlt héten a pedofil előrángatása, csak azért, hogy lehessen vele keménykedni, most pedig az amerikai zászlót baseballsapkájukon viselő, őshonos tanyasi bugrisok kerülnek elő, hogy meglincseljék az amerikai őslakos lomguberálót. Rém modoros és erőltetett jelenet volt, amit Pizzolatto megspékelt még egy red herringgel is, mert kötve hiszem, hogy a pasas egy hullát vitt volna ki a sufnijából, és különben is tudni véljük, hogy Julie életben van. Színesítő elem lesz ez csupán egy rakás karakterrel, akiket nem ismerünk, és valószínűleg nem is fogunk megismerni, bár abból még kisülhet valami, hogy mind a guberáló, mind Wayne vietnami veteránok, nem hiszem, hogy ok nélkül említené ezt meg valaki minden epizódban.

03_811582_4017527_5196x3464.jpg

Kíváncsi vagyok, kapunk-e majd a hátralévő öt epizódban egy még régebbre visszatekintő háborús flashbacket; igazából kétlem, de az évad nagyon rámegy arra, hogy Wayne valódi nyomolvasó, akit öregkorára cserbenhagy az agya, és úgy próbálja összerakni a képet, hogy közben egyfolytában elillannak a fejéből a korábban tudott részletek – például a barna szedán –, és hiába kapkod utánuk. Régen tisztábban és messzebbre látott, mint bárki más, most pedig az orra előtt sem tudhatja, mi a valóság. Nem állítom, hogy a pórusaimban vibrál ennek a veszteségnek a súlya, de ezzel és a Középső Roland érkezésével legalább nem kell az évad második feléig várnunk, hogy valamelyik szálon beinduljon a cselekmény. Remélhetőleg.

Egyéb megfigyelések:

  • Előző héten nem akartam felhozni, de a főcímzenét nagyon gyengének érzem, pedig az még a második évad káoszában is legalább jellegzetes volt, de itt ez elég semmilyen. (Fega)
  • I know my son loves me, but thanks for walking me through it, doctor.” Mahershala Ali mindhárom idősíkban kihozza a tüskéket a karakteréből. (Gaines)
  • Tök jó, amit az öreg Roland karakteréről írtál, mert az ő felbukkanása nagyon tetszik nekem is, viszont az jutott eszembe, hogy tényleg mennyire saját magát haszonsítja újra a sorozat: például emberek vagy egy asztalnál mesélnek az adott bűntényről, vagy egy kocsiban beszélgetnek és ezt látjuk újra és újra. (Fega)
  • Stephen Dorff mennyivel jobban néz már ki kopaszodva, borostásan, mint azzal a rémes parókával és csupaszon? Neki meg az alakításának is jót tesz a középső szál. (Gaines)
  • Szintén az 1990-es apuka felbukkanása, ami megadja a reményt, hogy Scoot McNairey nem csak utálatos seggfejként lesz jelen. Bár az imádkozás elképesztően túltolt volt. (Fega)

trudet303.png

  • Az epizód legjobb jeleneteiben megint Wayne és Amelia szerepeltek közösen, a veszekedésről már tettél említést, Fega, de a Walgreens előtti beszélgetésük is nagyszerű, és szép kontrasztot alkot a későbbi összezördüléssel. Lám, van még kiaknázatlan lehetőség a kocsiban beszélgetős jelenetekben. (Gaines)
  • Ezen a héten a Miafasz Pizzolatto rovatunkban az általad már felhozott veterán őslakos guberáló verést kell felhozni, ami a kemény srácok szemében ugyanaz a pedofil verés, mint amit a múlt héten láttunk. (Fega)
  • „You never been really funny.” Ezt vehetjük egészséges önkritikának, Nic? (Gaines)
  • Vajon hogyan jönnek majd a képbe a nagyon sok oldalú dobókockák? Milyen metafora lesz belőlük? (Fega)
  • Nézném az Afro Hart to Hartot. (Gaines)

A bejegyzés trackback címe:

https://fanboyhirado.blog.hu/api/trackback/id/tr7214581080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pan Modry 2019.01.23. 09:11:34

Szerintem nagyon jo, nyilvan nem lehet annyira ujszeru mint a season 1 volt a maga idejen, de en nagyon varom a kovetkezo epizodot!

aranyláz 2019.01.23. 18:54:25

Hát ha az első évad 10/10 volt(és nekem az volt), akkor ez legfeljebb 10/6 vagy 7, közel sem tud annyira lekötni.

level42 2019.01.28. 16:11:31

Ez az évad annyira lapos és unalmas, hogy még a gyerekkorom Derrick sorozata is izgalmasabb volt ennél!
süti beállítások módosítása