Az első atom-tengeralattjárót, a Nautilust, 1954. január 21-én bocsátották vízre. Az SSN-571-es típusszámú jármű, 1954. szeptember 30-án állt az amerikai haditengerészet szolgálatába. Parancsnoka Eugene P. Wilkinson volt, legénysége 13 tisztből és 92 sorkatonából állt. A 98 méter hosszú, 8,5 méter széles tengeralattjáró a felszínen 20 csomó (37 km/h), merülésben pedig 22 csomó (40 km/h) sebességgel tudott közlekedni. A Nautilus sokkal hatékonyabb volt, mint a hagyományos tengeralattjárók, nukleáris energiát használt, így tovább tudott a víz alatt maradni. 1958 júliusában-augusztusában, a Napsugár hadművelet során elsőként navigált át az Északi-sark jégpáncélja alatt. A tengeralattjárót ezután kiképzésekre és hadgyakorlatokra használták az Atlanti-óceánon, harci bevetésben sosem vett részt. A Nautilust 1980-ban vonták ki a szolgálatból, 1982-ben nemzeti történelmi nevezetességgé nyilvánították. 1986-ban Grotonba, az Amerikai Egyesült Államok Tengeralattjáró Múzeumába szállították, ahol ma is megtekinthető.
Az első atom-tengeralattjárót, a Nautilust, 1954. január 21-én bocsátották vízre. Mivel nukleáris energiát használt, hatékonyabb volt, mint a hagyományos tengeralattjárók. 1958-ban elsőként navigált át az Északi-sark alatt. (Kép innen)