Megrázó történetet tárt fel A korona című sorozat negyedik évadának hetedik része, a Hereditary Principle: azt, hogy Erzsébet királynő két elsőfokú unokatestvére hosszú éveken át elmegyógyintézményben élt. Az epizód szerint az Anyakirályné, a lányok nagynénje, helyeselte Nerissa és Katherine mentális betegeket kezelő intézetbe zárását, méghozzá azért, hogy ne vessenek rossz fényt a királyi családra, amikor ő beházasodik tagjai közé. A valóság azonban ezúttal elég távol esik az epizódban bemutatottaktól. 

A két lány Elizabeth Bowes-Lyon, vagyis az Anyakirályné 14 évvel idősebb bátyja, John Bowes-Lyon és felesége, Fenella Hepburn-Stuart-Forbes-Trefusis gyermekei voltak. Nerissát és Katherine-t orvosi tanácsra, és addigra megözvegyült édesanyjuk beleegyezésével zárták intézménybe 1941-ben. A Surrey megyében található redhilli Royal Earlswood Hospitalba szállították őket, ekkor Nerissa 22 éves, Katherine pedig mindössze 15 éves volt. Róluk fellelhető források szerint szellemi színvonaluk olyan volt, mint egy hároméves gyereké. 

Egykori ápolójuk, Onelle Braithwaite azt mondta a testvérekről, hogy ha a királynő vagy az Anyakirályné jelent meg a tévében, akkor pukedliztek, méghozzá nagyon mélyen. „Nyilvánvalóan voltak valamiféle emlékeik. Olyan szomorú volt… Ha az ember arra gondol, milyen életet élhettek volna! Szeretetreméltóak voltak, nem tudtak beszélni, de rámutattak dolgokra, és kiadtak hangokat. Ha az ember ismerte őket, akkor értette, mit akarnak mondani. Ma már valószínűleg beszédterápiára járnának, és sokkal jobban kommunikálnának” – idézte fel Braithwaite egy 2011-es, Channel 4 által készített dokumentumfilmben, amelynek címe A királynő elrejtett unokatestvérei (The Queen’s Hidden Cousins).

Édesanyjuk, Fenella, 1966-ban bekövetkezett haláláig látogatta lányait, de a kórház szerint azóta a családból senki nem járt náluk. Azt nem tudni, hogy Margit hercegnő valóban kutatott-e a testvérek után, mint az epizódban, és hogy amikor tudomást szerzett róluk, valóban odaküldte-e bizalmasát és barátját, Derek 'Dazzle' Jennings-t. Arról viszont van feljegyzés, hogy az Anyakirályné csak 1982-ben szerzett róla tudomást, hogy Nerissa és Katherine még élnek. Ekkor jelentős adományt küldött az intézménynek, habár arról nem tudni, hogy meg is látogatta volna unokahúgait. 

A nagyközönség csak öt évvel később szerzett tudomást a testvérekről, amikor 1987-ben a The Sun brit bulvárújság kirobbantotta az ügyet. Ennek nyomán számos sajtótermék utánament a sztorinak, a többi között egy kanadai hírmagazin, a Macleans is. Ennek archívumában találtam egy 1987-es cikket, amely felfedi, hogy Nerissa 1986-ban hunyt el, és temetésén csak néhány ápoló volt jelen. A magazin azt írja: a 66 évesen elhunyt Nerissát a kórház közelében temették el, és a sírt nem jelölte sem fejfa, sem sírkő, mindössze egy néhány centiméteres műanyag lap.

Lady Elizabeth Anson, a két testvér unokahúga bevallotta az újságnak, hogy „el volt keseredve”, amikor ez kiderült, és megfogadta, hogy valódi, rendes sírkövet állíttat nagynénjének, ami a következő évben meg is valósult.

Törölték őket a brit arisztokrácia bibliáiból

A testvérek létezése valószínűleg azért is maradt olyan sokáig titokban, mert a lányok anyja, Fenella titokzatos módon töröltette őket a brit arisztokrácia két „bibliája”, a Burke’s Peearage és a Debrett’s lapjairól. Ez a két kiadvány a nemesség tagjait lexikonszerűen tartja számon, ezt forgatták annak idején az anyák, hogy fiaiknak, lányaiknak kellően előkelő házastársat találjanak. Fenella azonban - sokakat megtévesztve - azt jelentette lányairól a kiadványok szerkesztőinek, hogy elhunytak.

A Burke’s Peerage készítői úgy tudták, hogy Nerissa 1940-ben, Katherine pedig 1961-ben halt meg, annak ellenére, hogy Nerissa 1986-ig élt, Katherine pedig 2014-ig. Egyébként ezzel kapcsolatban van is egy jelenet az epizódban: amikor Margit hercegnő kideríti, hogy unokatestvéreik még élnek, annak ellenére, hogy ők úgy tudták, már meghaltak, a királynő és húga azonnal a windsori kastély könyvtára felé veszik az irányt, ahol lehalásznak a polcról két hatalmas Burke’s Peerage-et. Amiben az áll, hogy a lányok már meghaltak.

A Macleans archívumában fellelhető cikk szerint a Burke’s egyik szerkesztője, Harold Brooks-Baker meg volt lepődve, amikor kiderült az igazság. Azt állította: „Ha a Bowes-Lyon-család ezt mondta volna nekünk, akkor ezt tettük volna bele a könyvbe. Nem normális dolog kételkedni a királyi család tagjainak szavában.”

A Debrett’s szerkesztői már az 50-es években kitörölték a két nevet a családfáról – olvasható a Vanity Fair cikkében. 

Az ügy 1987-es kirobbanását követően a kiadvány egy szerkesztője azt mondta az újságnak: “Nekem úgy tűnt, hogy édesanyjuk többé-kevésbé elutasította őket mint lányait. Öt lánya volt, és ez a kettő sajnos mentális zavarral született, ő pedig kizárta őket a tudatából.”

Valóban a királyi családdal való kapcsolataik miatt zárták őket mentális intézménybe?

A The Crown azt sugallja, sőt, az Anyakirályné szájába is adja, hogy amiatt volt szükség a lányok bezárására 1941-ben, mert már eleve vékony szálon függött a királyság sorsa, miután 1936-ban VIII. Edward az őt érintő botrány mentén lemondott a trónról, és attól féltek, hogy ha az ő terhelt unokahúgairól tudomást szerez a publikum, a nép végképp kétségbe vonja a királyi család jogosultságát a trónra, amikor ő beházasodik tagjai közé. A logikai bukfenc azonban ott van a történetben Garreth Russel történész szerint, hogy Elizabeth Bowes-Lyon 1923-ban ment hozzá az akkor még „csak” yorki herceghez, míg a két lányt 1941-ben vitték intézetbe, vagyis a elhelyezésük 18 évvel a beházasodás után történt. Sőt, öt évvel azután, hogy a yorki hercegi pár trónra lépett 1936-ban. Ráadásul – hívja fel a figyelmet a történész - nincs semmilyen arra vonatkozó bizonyíték, hogy a jövőbeni Anyakirályné (aki ekkor még Erzsébet brit királyné volt, VI. György feleségeként) 1941-ben részt vett volna a lányok intézetbe zárásában, vagy hogy egyáltalán tudta volna pontosan, mi történt velük.

Szakértők azt is kiderítették, hogy habár a Bowes-Lyon családnak voltak kapcsolatai a Windsorokkal, az örökletes betegség még csak nem is az Anyakirályné rokonai, hanem sógornője, Fenella felmenői révén került a famíliába. Az értelmi visszamaradottságot okozó hibás gént az intézetbe zárt lányok közös anyai nagyapja, Clinton báró hordozta, ami csak a nőrokonokra öröklődött tovább. 

A The Crownban azt is megemlítik, hogy Fenella nővérét, Harrietet, valamint három lányát, Idoneát, Rosemary-t és Ethelredát is ugyanabba az intézetbe zárták. Ők is örökölték a hibás gént, és az egyértelmű, hogy ez az ág semmilyen vérségi módon nem kapcsolódott a királyi családhoz.

Katherine Bowes-Lyon 2014-ben halt meg, anélkül, hogy akár a királyi család, akár a Bowes-Lyon família megmagyarázta volna, mi szükség volt arra, hogy zárt intézménybe küldjék őt, majd halottnak nyilvánítsák a világ számára.

Miről szól ez az epizód valójában?

A társadalmi vitában, amely a The Crown negyedik évada körül zajlik arról, hogy szabad-e ennyire a közelmúltban játszódó eseményeket, például Diana hercegnő és Károly szerencsétlen házasságát nem dokumentumfilmes szinten boncolgatni, hanem drámaként feldolgozni, eddig annak a pártját fogtam, hogy szabad. De szerintem ez az epizód félrecsúszott. Azzal, úgy vélem, nincs baj, ha az eseményeket egy rendező, író a saját szűrőjén keresztül ábrázolja, esetleg hozzátesz olyan drámai elemeket, amelyek nem biztos, hogy megtörténtek, de az események sorrendiségén és valóságtartalmán nem változtatnak; párbeszédeket alkot, amik nem történtek meg, annak érdekében, hogy a nézőnek jobban átjöjjön a lényeg - ez rendben van. De azt történelemszerető emberként nehéz elfogadni, hogy konkrét csúsztatások vannak ebben a részben. Arra is gondoltam, hogy talán maga az epizód sem feltétlenül arra próbált kilyukadni (vagy nem pont arra kellett volna kilyukadnia), mennyire kegyetlen a királyi család, hanem arra, hogy a rokonok intézménybe zárása évszázadokig, sőt, még a 20. században is bevett szokás volt, és hogy mennyire szomorú volt ez a gyakorlat.

Gyakorlatilag a legutóbbi évtizedekig stigma övezte a mentális betegségeket, amire természetesen a királyi családban is volt több példa - elég csak III. György megőrülésére vagy Fülöp herceg édesanyjának, Alíz hercegnőnek az intézménybe záratására gondolni. Az epizódban megemlítik János herceget, VI. György öccsét, Erzsébet királynő nagybátyját is, aki súlyos epilepsziától szenvedett, és akit a királyi család gyakorlatilag eldugott a világ szeme elől. (Róla már nagyon rég készülök egy bejegyzéssel.)

Talán ez ennek az epizódnak a mélyben húzódó, igazi lényege, amit kevésbé sikerült megragadniuk a készítőknek: hogy a társadalmi elvárások miatt és a kor divatjának megfelelően milyen szomorú sors jutott még néhány évtizede is az akár kisebb, akár nagyobb mentális problémákkal küszködő rokonoknak.