Egy pár napja jöttünk haza a Balatonról, az utolsó i g a z i  n y á r i nyaralásunkról idén. És bár irtó szerencsés vagyok, hogy a hétköznapokba való visszarázódáshoz a világ legédesebb manócskája a partnerem, azért még így is egy kicsit nehezen viselem a dolgot... Úgyhogy amikor megláttam, hogy már egészen biztatónak tűnő árnyalatokban piroslanak a fáinkon az almák, nem volt kérdés: a kisebb fát leszüretelem és megcsinálom a szezon első almás pitéjét.

(A frissen sült almás pite illata = hygge.)

A mi almánk ilyenkor, amikor a hozzám hasonló türelmetlenkedők szedik, még keményítőben is igen gazdag, de már a termésképzésnek abban a fázisában van, hogy elkezdte cukorrá alakítani a fotoszintézis során nyert energiáit, így pont eléggé édes, savanykás és lédús ---> t ö k é l e t e s pitealapanyag!

Mióta Sebit elkezdtük bevezetni az anyatejen túlmutató kulináris kalandozásokba, próbálok mindent úgy csinálni, hogy ő is megkóstolhassa. Igaz, esetünkben ez nem jelent túl nagy erőfeszítést, ugyanis én azzal az állásponttal értek egyet, hogy az allergéneket (természetesen fokozatosan, kis mennyiségekkel kezdve) jobb minél hamarabb bevezetni a picik étrendjébe. Mindenesetre, igyekszem még egészségesebben főzni mint eddig.

A linzertésztához emiatt a finomliszten kívül teljes kiőrlésű lisztet és zabpelyhet is használtam, ami meglepően jól sült el: a látvány elég rusztikus lett, az íze pedig kapott egy kis pörkölt diós beütést. A tészta hozzávalóit robotgéppel összeforgattam, gombóccá formáztam és bedobtam a hűtőbe.
A töltelékhez 2-3 mm-es szeletekre vágtam az almát és kevés cukor, vaj & fahéj hozzáadásával egy pár percig pároltam - csak amíg éppenhogy magukba zuhantak az almácskák.
A kihűtött tésztát kettéosztottam és kinyújtottam. Az egyik felével kibéleltem a kivajazott piteformát és elősütöttem (175 °C, 10 perc), a másik feléből pedig rácsokat és levélkéket vágtam a tetejére ♥ (ezeket a díszítés előtt érdemes jól kihűteni, hogy könnyebben kezelhetők legyenek). Az elősütött tésztát megkentem egy kis baracklekvárral, rákanalaztam a tölteléket, ráapplikáltam a rácsokat és addig sütöttem, amíg kész nem lett (175 °C-on ~25 perc).

A sütőből kivéve érdemes még egy kis baracklekvárral megkenni a tésztát, ugyanis a baracklekvár egyik szuperképessége, hogy nem-lehet-túltolni.
Nekem maradt valamennyi szeletelt almám a töltelékből, amit rádobáltam egy tepsire és almacsipszet csináltam belőle a még meleg sütőben ---> zerowaste!
A leszüretelt fáról származó maradék almából pedig nagyon előrelátó módon amerikai pitéhez való tölteléket főztem és elraktam befőttes üvegekbe, nehogy véletlenül almás pite nélkül maradjunk a télen. Vagy bármikor.

A hozzávalók egy 12 szeletes süteményhez:

A tésztához:

○ 100 g finomliszt

○ 100 g teljes kiőrlésű liszt

○ 100 g finomszemű zabpehely

○ 200 g vaj

○ 200 g cukor

○ 1 tojássárgája

A töltelékhez:

○ 1 kg alma (megmosva, a héjával együtt szuper)

○ 1 kiskanál fahéj

○ cukor, ahogy ízlik ---> kóstolni kell ∴

○ egy kis baracklekvár

Pitére fel!