A múlt századi bűnesetek között sajnos találkozhatunk néhány igen rettenetes módon elkövetett cselekménnyel. Számtalan olyan esetet találunk a régi hírújságokban, melyekben az áldozatot a tettes feldarabolta, így próbálta meg eltűntetni a nyomokat. Ma egy ilyen történet részleteit szeretném bemutatni az olvasóknak.
1932 február 14-én, Valentin napján találták meg a bécsi Ferenc József pályaudvaron a kartondobozva csomagolt női testrészeket, melyek a vizsgálat megállapítása szerint 24-48 órán belül elhalt nő maradványai lehettek. A pontos anatómiai ismeretekkel rendelkezhető tettes, úgy darabolta fel áldozatát, hogy roncsolódásmentes volt minden vágás. A halott vélhetően 25-30 év közötti, jobb körülmények között élő nő volt, akinek a pályaudvaron nem találták meg a fejét, így beazonosítása sem volt egyszerű a hatóságok számára.
Másnap reggel az amstetteni személyvonaton találtak egy koffert, mely gyanús lett a kalauznak, így azt a pályaudvaron kitették és felnyitották. Itt került elő a szerencsétlen áldozat felsőteste, de a fejet továbbra sem találták. A maradvány barna csomagolópapírba volt betekerve, ugyanolyanba, mint a bécsi pályaudvaron talált többi testrész darab. A nyomozást ekkor kiterjesztették az eltűnt személyek bejelentéseinek vizsgálatára, így hétfő estére már nagy valószínűséggel megírták a lapok, hogy az elhunyt nem más, mint a 37 éves Puberl Anna szakácsnő.
Kép forrása: orf.at - Ferenc József pályaudvar Bécs, 1930
Miután elkezdték kikérdezni a nő ismerőseit, sok értékes információt tudtak meg az életmódjáról. Az 1896-ban született Anna, Bécsben a IX.kerületi Lazarettegasse 45 szám alatt lakott egyedül. A szorgalmasnak és munkabírónak tartott nő, újsághirdetés útján szeretett volna magának férjet találni. Hosszabb ideje már nem dolgozott, meglehetősen sok megtakarított pénzzel rendelkezett, így elég jómódban tudott élni.
Az ismerősei elmondása szerint halála előtt rövid idővel megismerkedett egy férfival, aki idegen kiejtéssel beszélte a német nyelvet és az apróhirdetés alapján találtak egymásra. A férfi állítólag arra bíztatta Annát, hogy fektesse be a megtakarított pénzét, kezdjen valamilyen üzletbe. A nő halála előtti szerdán el is ment a takarékszövetkezetbe és kivette 4648 schillingjét a számlájáról. Csütörtökre volt megbeszélt randevúja a férfival a Mária Terézia szobornál, ahová magával vitte pénzét is. Azután már senki nem látta a szerencsétlen sorsú nőt. A nyomozás annyit még ki tudott deríteni az ismeretlen férfiról, hogy állítólag Leitner Ferencnek hívják és valószínűleg szerelőként dolgozik. Személyleírása alapján 160 cm magas, erős, zömök ember volt, borotvált, telt vörös arccal, aki cseh akcentussal beszélte a németet.
A rendőrség Puberl Anna meggyilkolása ügyében nagyarányú nyomozást folytatott Bécsben. Megállapították, hogy Puberl Anna egy ottakringi tisztítóüzemre alkudott, azt akarta megvenni megtakarított pénzén. Az üzem tulajdonosa a Clement-házaspár volt, akik elmondták a nyomozóknak, hogy üzletüket előbb egy rokonuk akarta megvenni, akinek azonban nem volt elég pénze hozzá. Amikor a vételről lemondtak, Clement értesített egy üzletközvetítőt, aki hirdetést tett közzé. Erre a hirdetésre jelentkezett Puberl Anna és megállapodott, hogy az üzletet 6500 schillingért (kb. 5200 pengő) megvásárolja. Az 500 schilling foglalót másnap kellett volna elvinnie a házaspárnak. Másnap Puberl megjelent és azt mondta, hogy előbb egy férfiismerősével — valószínűleg Leit- nerrel — kell beszélnie az ügyletről. Leitnerrel azután szerdán, február 10-én meg is jelent Clementéknél. A házaspár azt mondta nekik, hogy az üzlet megkötésének a közvetítőn át kell történnie. Leitner — kétségkívül róla van szó — telefonon felhívta a közvetítőt és mint a leány fivére mutatkozott be. Megállapodtak abban, hogy felkeresik az ügynököt, de azután Anna és Leitner is eltűntek, többet nem jelentkeztek.
Kép forrása: Kis Újság 1932. június 23.
Miután Puberl Anna bécsi lakásadó nője vidékről levelezőlapot kapott, melyben a szakácsnő közölte vele, hogy Leitnerrel együtt Magyarországra utazik, a bécsi hatóságok felvették a kapcsolatot a budapesti rendőrséggel. A lapokban különböző információk jelentek meg arról, hogy Leitner hol lakott néhány évvel korábban és villanyszerelőként dolgozott egy bécsi cég megbízásából, sőt olyan hírek is keringtek, hogy artista volt a Royal Orfeumban.
A bécsi rendőrök a holttest részeinek vizsgálatakor megállapították, hogy Anna küzdött az életéért, teste tele volt súlyos sebekkel, melyet egy kemény tárggyal való ütlegeléstől szerezhetett. A szakácsnő albérleti szobáját átvizsgálva találtak egy képeslapot, amelyet február 4-én Leitner Ferenc írt a nőnek. Ez volt olvasható a lapon:
»Drága kisasszony, köszönettel megkaptam sorait. Legyen türelemmel, mert halálesetem "volt. Rövidesen jelentkezem. Kiváló tisztelettel Leitner Ferenc.«
[A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
A Bécsben nyomozó rendőrök a vizsgálat kezdete óta gyanították, hogy a Leitner név álnév. Ez be is igazolódott, miután megtalálták és kihallgatták a valódi Leitner Ferencet. Kiderült, hogy a villanyszerelőnek semmi köze a bűntényhez. A nyomozók nem estek kétségbe, hiszen már a megcsonkított holttest megtalálása utáni órákban is özönlöttek hozzájuk a tanuk, akik rengeteg információval látták el a hatóságokat. A 115 bejelentés között volt egy igazán érdekes és az ügy szempontjából további vizsgálatra érdemes. A tizedik kerületi Gudrun utca 177. szám alatti ház lakói bejelentést tettek a rendőrségen, hogy szombaton délután a ház egyik lakójánál szörnyű női sikolyokat és segélykiálltásokat hallottak. A lakásban a 42 éves nyugalmazott fogházőr, Laudenbach Ferenc élt feleségével és hétéves kisfiával. A kiabálásra több szomszéd is az ajtóhoz sereglet és kopogtatva kérdezték minden rendben van-e bent. Laudenbach csak nagy sokára kiabált ki az ajtón keresztül, hogy semmi gond, menjenek haza. De a szomszédok nem tágítottak, végül a férfi a félig nyitott ajtóból kiszólt nekik, hogy egy nőismerőse volt nála, aki szemtelenül viselkedett vele, ezért megverte és kidobta a lakásból. A nő már nincs ott, mindenki menjen haza.
A rendőrök a furcsa bejelentés után már kedden este meglátogatták a Gundur utcai lakásban a volt fogházőrt és házkutatást tartottak. Itt meglepő eredményre jutottak, miután egy kopott bőröndön vért és szőke hajszálakat találtak, illetve a gyanúsított ruhája is véres volt. A legfőbb bizonyíték azonban egy darab barna csomagolópapír volt, mely hasonlónak tűnt ahhoz, melyben a halott nő törzsét csomagolva megtalálták.
A nyomozók nem verték nagy dobra korábban azt a tényt, hogy a testen talált csomagolópapíron volt három betű ceruzával felírva: LAU, míg a lakásban megtalált másik darabon ott volt a szöveg folytatása is: DENBACH. A két szót összeillesztve LAUDENBACH neve vált olvashatóvá, melyet a férfi kisfia firkantott fel írásgyakorlás végett ceruzával a csomagolópapírra.
Kép forrása: Kis Újság 1932. június 23
Ez a fontos bizonyíték volt az utolsó dolog, ami miatt letartóztatták és a rendőrségen kihallgatták a volt fogházőrt. A férfi először egy kitalált történetet adott elő arról, hogy valóban megismerkedett egy nővel az utcán, akit a lakására vitt, majd amikor ott elmondta neki, hogy nős és gyermeke is van, a hölgy hisztizni kezdett, és ő összeverte, megrugdosta, majd kidobta a lakásból. A vérrel úgy számolt el, hogy megvágta magát a konyhai munka közben. A rendőrök azonban sorra mutatták elé a bizonyítékokat, így végül másnap kora reggel bevallotta szörnyű tettét. Állítása szerint a lányt az utcán ismerte meg, felhívta magához, ott a lány pénzt kért tőle, amin összevesztek és végül ő dühében egy mozsártörővel addig ütötte, amíg a nő eszméletét vesztette. Ezután pedig egy konyhakéssel szétdarabolta a testet, a fejét pedig lefűrészelte. Arra a kérdésre, hogy az áldozat fejét hová tette, Laudenbach azt mondta, hogy rongyokba csavarta és a Dunába dobta.
Miután a rendőrök szembesítették a további bizonyítékokkal, például a képeslappal, melyet Anna lakásán találtak, azt már elismerte, hogy házassági hirdetés útján találkozott a nővel, viszont még mindig azt ismételgette, hogy hirtelen felindulásból támadta meg az áldozatot és szinte önkívületben verte agyon.
A férfi feleségét és kisfiát is a rendőrségre vitték, ahol az asszonyt azonnal le is tartóztatták, miután kiderült, hogy gőzmosodát üzemeltet. A nyomozók arra gondoltak, hogy Puberl Annát azzal akarták átverni és kicsalni a pénzét, hogy a feleség mosodáját akarták rásózni, persze nem valódi adásvétel útján, csak a pénzt akarták megszerezni az áldozattól. A letartóztatás nagy döbbenetet okozott a Gundur utcai szomszédok körében, mert békés természetűnek és jó családapának tartották Laudenbach-ot, bár az igaz volt, hogy felesége tudtával többször fogadott idegen nőket a lakáson. A mosodában még aznap találtak 1500 silling készpénzt és kiderült, hogy előző napon Laudenbachné nevére 1400 sillinget takarékba tettek.
A nyomozók ezen a ponton egy másik, hasonló módon elkövetett gyilkosság ügyét is hozzákapcsolták Laudenbach gyanusításához. Az 1931. december 7-én történt eset során Mahr Jusztina asszonyt holtan találták bécsi, tizenharmadik kerületben lévő villájában. A 49 éves nőt, aki egy bécsi irodavezető elvált felesége volt, a saját konyhájának padlóján találták meg vérbe fagyva, szörnyű sebekkel meggyilkolva. Azért gondolták a rendőrök, hogy a bűnesetet Laudenbach követte el, mert hasonló események történtek a gyilkosság előtt, mint Puberl Anna esetében.
Mahr Jusztina asszony néhány nappal halála előtt vett ki 3000 sillinget a takarékból egy szőke nő társaságában és néhány héttel ezt megelőzően pedig egy barna, hosszúkás arcú, bajuszos, keménykalapos férfi házassági ajánlatot is tett neki. A személyleírás abszolút illet a gyanúsítottra. A gyilkosság napján is együtt söröztek egy kisvendéglőben, majd a nő lakására mentek, ahol a gyilkos sodrófával verte agyon áldozatát. A gyanú szerint a szőke nő Laudenbachné volt.
Kép forrása: Kis Újság 1932. június 23
Egyre több terhelő adat került a rendőrök birtokába, már azt is tudták, hogy Puberl Anna teste három napig a feleség ágya alatt volt rejtegetve, illetve azt is megtudták, hogy Laudenbach külföldi állampolgárként nem is kaphatott volna állami megbízást Bécsben, tehát hamis papírokkal állt alkalmazásban egy ideig a törvényszéken.
Olyan részletek derültek ki az újságokból, melyek szerint Laudenbachné hajtotta fel a későbbi áldozatokat férjének, aki egyébként testi fogyatékossága (erősen biceget) ellenére is ujja köré csavarta a nőket. Még egy gazdag lengyel grófné is beleszeretett, akit csak a jószerencséje mentett meg a haláltól. Sőt miután Laudenbach beismerte, hogy ő végzett Mahr Jusztinával, aki szintén a felesége szervezett be neki, egyre több gyilkosságot próbáltak ráterhelni. Többek között barátja, Sack trafikos halálát is számlájára írták.
Az eset kapcsán Bécsben egyre erősödtek azok a hangok, melyek a halálbüntetés visszaállítását követelték, hiszen a férfi már évek óta folytathatta feleségével közösen a gazdag nők kifosztását és gyilkolását. A hatóság megállapította, hogy 1930 nyara óta több mint 30.000 sillinget költött a házaspár, vélhetően az általuk elkövetett bűncselekményekből származott a pénz, hiszen a férfi nem dolgozott.
A Kis Újság 1932 február 24-ei számában még egy tréfát is kiötlöttek az újságírók, annyira hírhedté vált az eset.
'A BÉCSI GYILKOS SZERENCSÉJE
— Ez a bécsi kofferes gyilkos tulajdonképpen szerencsés gazember.
— Miért'
— Na hallod, B-listás fogházőr volt.
— Na és?
— Na és most újra visszakerült a fogházba.'
Puberl Anna február végén tartott temetésén, több mint 30.000 ember vett részt, a tömeg az utcákon tüntetett a halálbüntetés visszaállításáért.
Június 23-án kezdődött Laudenbach és felesége tárgyalása a bécsi esküdtbíróságon. Az asszonydaraboló bécsi kékszakáll (mert, hogy később ezt a gúnynevet aggatták rá az újságok) a tárgyalás előtt rengeteg levelet kapott tébolyult nőktől, akik szerelmükkel ostromolták a férfit és még hamis tanúzásra is képesek lettek volna érte. Egyébként a rendőrségen 9 ember meggyilkolását ismerte el.
Kép forrása: Kis Újság 1932. június 24
A tárgyaláson borzalmas részletességgel idézték fel a gyilkosságokat, Laudenbachné folyton rosszul lett, síró- és ideggörcsöt kapott, egyébként ő tagadta bűnrészességét. A tárgyalások során 12 gyilkossággal vádolták meg a férfit, végül csak két esetet tudtak rábizonyítani, de így is életfogytiglani börtönbüntetést kapott, míg feleségét bűnrészessége miatt 18 hónapnyi, enyhe ítélettel sújtották.
Ezt a bűncselekményt az újságok csak a bécsi kofferes gyilkosság címen emlegették, ami azért érdekes, mert egy évvel korábban volt a budapesti kofferes gyilkos bűncselekménye, akinek 1932-ben folyt a tárgyalása és az általa megölt lány holttestét, - bár nem feldarabolva - de szintén egy kofferben utaztatta a vonaton. Erről az esetről korábbi cikkünkben írtunk részletesen. Itt olvashatod!
A cikk forrása: arcanum.com
Friss Ujság, Budapesti Ujság, Képes Pesti Hírlap, 8 Órai Újság, Kis Ujság - 1932-es számai
