Billie Holiday (1915 – 1959) egyike volt a jazz utánozhatatlan zsenijeinek. Abban már kevésbé volt egyedülálló, hogy két végén égette az életét, és mindössze 44 évet adott magának.
James Erskine rendező életrajzi filmjében egy asszony tekintetén keresztül láttatja őt. Linda Lipnack Kuehl feminista újságírónő az 1960-as években 8 éven át több száz órányi interjút vett fel. Zenészekkel, producerekkel, barátokkal, szeretőkkel, jószerével mindenkivel, akinek köze volt Billie Holiday-hez.
A film szinte oknyomozó módszerrel dolgozik. Azzal a kérdéssel indul, hogy miért van azért, hogy egyes énekesnőkkel, amikor a csúcsra érnek, valami tragikus történik. És tudjuk, nem Billie volt az egyetlen. Említhetnénk Edith Piafot, Janis Joplint, Whitney Houstont, Amy Winehouse-t, de akár Maria Callast is. Erskine szerint a film válasz erre a kérdésre.
„A zene világát általában a férfiak uralják. A tehetséges, szép nők fiatalon kerülnek bele és a férfiak kizsákmányolják őket. A nőknek harcolniuk kell a patriarchátus ellen, amely úgy bánik velük, mint ha csak tárgyak lennének. Hiába volt Billie fizikailag erős, a körülötte lévő férfiak bármely pillanatban megsemmisíthették volna.”
Angela Davis, a 60-as évek fekete radikális aktivistája Blues Legacies and Black Feminism című könyvében azt írja, hogy Billie Holiday annyi mindent ki tudott fejezni énekével, hogy szinte feleslegessé tette a szavakat.
„A hangja más volt, mint a többieké – mondja Erskine – Húszéves koromban szerettem meg, amikor leszoktam az angol rock-bandákról. Rájöttem, hogy amikor Billie-t hallgatom, nagyon mély dolgokat érzek. A hangja áthatja lelkünket, agyunkat. Amikor az erőszakról énekel a férfiakkal kapcsolatban, ezeknek a helyzeteknek a fájdalmasságát akarja kifejezni. Tiszta érzelmeket.”
Az interjúalanyok többen mazochistáknak, pszichopatának nevezik Billie Holiday-t. Úgy látták, szerette, hogy a férje verte. A rendező habozott, hogy ezeket bevegye-e a filmbe, aztán úgy döntött, hogy igen, mert jól mutatja a patriarchális rendszer lényegét. Billie azonban nem volt őrült, e rendszer ellen küzdött egész életében, míg bele nem halt – emlékeztet James Erskine.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.