„Újra és újra szembesülök azzal, amit már mondtam, hogy a „rendes magyar ember” egyáltalán nem is létezik, minden magyar vagy forradalmár, vagy közönséges szélhámos.” – mondta Ferenc Ferdinánd a magyarokról az 1890-es évek idején.
A most következő bejegyzés röviden próbálja összefoglalni, miért is vált a trónörökös magyargyűlölővé.
Ferenc Ferdinánd a magyarellenességét már trónörökös kora előtt nyíltan hangoztatta, a történészek pedig kifejezetten nagy figyelmet szentelnek annak, hogy miért is vált ilyenné a magyarokkal szemben. Többfajta verzió is van ennek a gyűlöletnek az eredetére, mi most az általunk ismerteket írjuk le röviden.
Ahhoz, hogy megértsük egyesek szerint miért gyűlölte a magyarokat a trónörökös, egészen 1890-ig kell visszamennünk az időben, ugyanis Ferenc Ferdinánd ekkor lett a 19. gyalogezred ezredtulajdonosa, ahol ezredesi rangban szolgált. Az itt tapasztalt erős nacionalizmust károsnak és veszélyesnek ítélte meg, nemcsak a hadseregen, de az egész államon belül is. Később pedig minden erejével azon volt, hogy ezt az erős nacionalista érzést megtörje.
A fiatal katonatiszt
Ferenc Ferdinándról a korban azt tartották, hogy azért gyűlölte meg a magyar népet, mert a trónörökösök számára kötelező magyar nyelvvel nem boldogult, úgy ahogy szerette volna. Ez azonban egyszerű rágalomnak minősíthető, mivel Ferenc Ferdinánd annyira szerette a magyar nyelvet, hogy még akkor is ezt tanulta, amikor tüdőbajával az orvosa szabadságra küldte a hegyekbe. Többször tréfálkozott azzal, hogy „sok bűnömért vezekelve magyarul fogok tanulni.”
Többször is elmondta az ismerőseinek:
„Ez a nemes magyar nyelv semmiféleképpen nem akar megmaradni a fejemben.”
A fennmaradt, Ferenc Ferdinánd által magyarul írt szövegek azonban már egy magasabb nyelvi tudásról adnak tanúbizonyságot.
Ferenc Ferdinánd szerette a vadászatot
A történészek másik indoka a gyűlöletre, hogy akkoriban még erősen élt a királyi családban az 1848-as szabadságharc emléke. Ugyan maga a trónörökös a szabadságharc idején még nem élt, de sokat hallhatott a magyarok lázadásáról, melyet csak az orosz cár segítségével tudott leverni a császári hadsereg. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy 1867-ben kiegyeztek ezekkel a magyarokkal.
Ferenc Ferdinánd továbbá úgy ítélte meg, hogy a magyar politikusok mind forradalmárok és aláássák a Monarchia egységét. A trónörökös nem volt hajlandó a magyar politikusokkal együttműködni, párthovatartozástól függetlenül. Tisza István miniszterelnököt nagyrabecsülte ugyan szellemi képességei miatt, de egyben tartott annak makacsságától és erős befolyásától. Tiszát sosem fogadta audiencián, mindig elzárkózott a találkozótól. Zavarta, hogy a német uralkodó, II.Vilmos jó véleménnyel volt Tisza miniszterelnökről. Ferenc Ferdinánd ezért mindent megtett, hogy a német császár ezen a véleményét megmásítsa.
Ferenc Ferdinánd és II. Vilmos német császár
A trónörökös által felügyelt hivatalokban számított ugyan, hogy ki magyar és ki nem az, de szem előtt tartotta, hogy képesség és lojalitás alapján kell döntenie. Több magyarral is dolgozott együtt élete során, akiknek a véleményét is sokszor kikérte és legtöbbször hallgatott is rájuk. Ilyen személy volt Lányi József püspök, aki egyben a trónörökös magyartanára is volt 1900-1906 között. De itt említhetjük például, Kristóffy József vagy Zichy János minisztereket is.
Ferenc Ferdinánd
Hiba lenne azonban azt hinni, hogy Ferenc Ferdinánd az egész magyar népet gyűlölte volna. Gyűlölete leginkább a magyar politikusokra irányult, közülük is legfőképpen a nacionalistákra, akik a Monarchiától való elszakadást szorgalmazták. Ezekben az emberekben látta a Monarchia legnagyobb belső ellenségeit, akiket mindenáron le kellett győzni.
Érdekesség, hogy Ferenc Ferdinánd trónra kerülése után II. Ferenc néven kívánt volna uralkodni.
Ha tetszett a bejegyzés olvasd el az alábbiakat is:
Milyen hátborzongató dolgot találtak az osztrák-magyar Przemysl-erődben a világháború után?
Milyen csatát vívott először az Osztrák-Magyar Haditengerészet?