Kösz Norbi, hogy megihlettél a tapló videóddal!

Rég nevettem ilyen jót emberi butaságon. Nem megyek bele mélyen abba, hogy mekkora hímsoviniszta ember képét festetted magadról, felesleges, látja mindenki. Abba sem megyek bele, hogy mit és miért mondtál rosszul, mert azt is látja mindenki.

Elmesélem inkább a történetemet, hátha tanulsz belőle.

Harminc voltam, amikor ikerlányaimat és engem elhagyott a férjem. A szülés után egy év alatt visszaszereztem a régi alakomat (nem a te módszereddel, bocs!) , a probléma nem ebben volt. Neki nem jött be a családi élet velünk. Az apaság, az esték és az éjszakák, hogy néha kértem, erőltesse meg magát, nézzen fel a telefonjából és segítsen a kicsikkel. Neki ez nem ment. Úgy gondolta, jobb lesz neki máshol, mással. Talán csak éretlen volt. Elengedtem. Tök jól tettem.

Mert amint szabad lettem, boldog is lettem. Újra kaptam levegőt, éreztem, hogy az életem még szép is lehet. Jöttek is a "kérők" szép számmal. Mert két gyerek, ikercsászár, kicsit megnyúlt bőr ide vagy oda, mégis jó nő voltam b*zd m*g! Te nem, de talán akad az olvasók között olyan, aki ismeri a mondást: a szépség belülről fakad!

Boldog voltam, mert nem ért napi lelkiterror a rossz házasságom miatt. Boldog voltam hármasban a lányaimmal, újra lett önbizalmam, tudtam mosolyogni és ettől vonzó lettem. Nagyon is. Pedig nem jártam edzeni -  munka és két gyerek mellett egyedülálló anyaként hogyan is tudtam volna? - , a kenyeredet sem ettem, mégis mondhatom, ragyogtam. 

Meglátta ezt a ragyogást egy olyan férfi is, aki tőled sokkal több tapasztalattal rendelkezik a nők terén. Volt dolga sovánnyal, telttel, kigyúrttal és pötyhedttel, okossal és butával, szőkével és feketével, fiatallal és idősebbel, olyannal is, amiről te beszélsz. Mégis odébbállt, mert a test nem minden. Igazi nagyvadnak nevezném őt, de a jó fajtából, akinek fontos a nő és becsüli a gyengébbik nemet. Nem pedig lenézi és tárgyként kezeli. Tudod miért? Mert intelligens! Na meg őszinte! Ja...és iszonyú jó pasi, kívül-belül, nekem a legvonzóbb. A legjobb és legfontosabb tulajdonságát meg már majdnem elfelejtettem itt a nagy mesélésben: kiváló az önismerete. 

Ellenben a te fejtegetéseddel, a jó kapcsolat titka nem az, hogy az "asszony" lefogy-e a szülés után, hanem az, hogy akivel együttélünk, azzal képesek vagyunk-e mindenben őszinték lenni egymással és van-e megfelelő önismerete a feleknek ahhoz, hogy ezt megtehessék. Az ikrek apja nem volt erre képes, ezért meg sem ismertem az igényeit. Talán erre ment rá a közös életünk. Az új kapcsolatomban azok voltunk és vagyunk a mai napig, immár öt éve. Megismerkedésünkkor megmondta: nem akar két gyerek nevelőapja lenni, viszont velem randizna (azok voltak csak az izgalmas, régi szép idők!!! ). Elfogadtam, mert ráadásul én sem akartam "négyen lenni a kapcsolatban", kettesben akartam vele boldog lenni, így ápolni a lelkem, amikor erre lehetőségünk volt. Boldog voltam anyaként és szerelmes nőként is. Telt az idő és ő rájött, nélkülem semmi sem lehet már jó, és jól megfontolta a gyerekeim iránti felelősségvállalás kérdését is és egy karácsonykor azt mondta: szeretne mindhármunkat, egy életre vagy tovább.

Képzeld, engem, a felvágott, szülés utáni hasammal, enyhén megnyújt bőrrel, két gyerekkel a puttonyban! 

S miért választotta ő ezt? Nyilván akadnak hozzád hasonló szivacsállatkák, akik nem értik.

Segítek, mert elmondta nekem.

Volt tapasztalata és felismerte: bennem van meg minden, amit eddig keresett és csak részleteiben találta meg. Lehet, hogy van hibám. Mégis én vagyok neki az, akit bárhol bármikor, bármilyen állapotomban szeret, akivel jó hülyülni, enni-inni, gyereket nevelni, akit megkíván bármikor, aki mellett képes kitartani még akkor is, ha a csábítás egyébként nagy, ebben a szexuálisan elfajzott és erkölcstelen világban! Hogy ebben élünk, a te mondandód bizonyítja legjobban. 

Kösz Norbi, hogy elmondhattam: a helyzet nem reménytelen, vannak igazi férfiak is!

Kösz Norbi, hogy felhívhatom a nők figyelmét: beszélgessetek a férjeitekkel! Csiszoljátok egymást olyanná, ami boldogságot okoz mindenkinek!

Kösz Norbi, de továbbra sem kell a kenyered! Pedig azóta szültem neki egy kisfiút, kicsit rámférne a jobb forma. Viszont egyelőre másra koncentrálunk. De majd meglesz újra az is!