2022. jan 27.

Tarts velem! – egy hétköznapom Thaiföldön

írta: Schlögl Dóra
Tarts velem! – egy hétköznapom Thaiföldön

Egy "szürke" hétköznap kirándulás és városnézés nélkül

Habár Thaiföldről elsősorban a mesebeli szigetek, homokos tengerpartok, könnyed és ízletes ételek, egy korsónyi hideg Singha vagy Leo sör, esetleg a nyüzsgő bangkoki éjszakai élet jut az ember eszébe, ennek ellenére a dolgos hétköznapjaim nem (csak ☺︎) ezek jegyében telnek. 

Persze, idővel mindenre kerítek sort és igyekszem megmutatni, most azonban egy átlagos napomat láthatjátok a campuson és annak közvetlen közelében, kronológiai sorrendben. 

Történésekben egyébként így sem lesz hiány – vár rám egy tanóra, bevásárlás ételmelegítéssel és önkiszolgáló leveskészítéssel, autópálya leállósávjában sétálgatás az éjszaka közepén, illetve egy munkával kapcsolatos interjú/megbeszélés is. 

8:00 - szól az ébresztő

Bár az oktatás (egyelőre még) online történik, ettől függetlenül komfortosabb számomra, ha időben felkelek és elkészülök. Tudatosan elválasztom ezzel a pihenő és a tevékeny időt, ami sokat segít.
Felébredni egyébként nem nehéz, a telefon megadja az első lökést, utána pedig következik ez: 

8:50 - Kezdődik a tanóra

...pontosabban 9:00-tól, belépni azonban már 8:50-től célszerű a felületre, ugyanis 9 órakor a csatlakozási lehetőség lezárul. Chot Tanár Úrral lesz órám, aki komoly szaktekintély, jelentős amerikai múlttal, nem mellékesen különösen kedvel engem. Ez egyfajta öngerjesztő folyamat: az európaiakat (igen, talán érezhető részéről egy minimális mértékű "pozitív diszkrimináció" :D) jellemzően kitüntetett figyelemben részesíti, érdeklődő, melynek eredménye az, hogy a 3 órás tanóra minden egyes percére muszáj odafigyelnem, ugyanis rendszeresen megszólít, visszakérdez. A beadandókat is fokozott odafigyeléssel írom, ezzel örökítve tovább a szimpátiát... :)

269048882_916393662384890_3792821917537658577_n.jpg

15-en vagyunk a csoportban, ebből 5 fő tekinthető igazán aktívnak, a "legkedvencebb szinten" pedig talán jómagam állok egy angol fiúval karöltve (a képen (ami tudom, volt már :D) fentről a 2., alattam) – ezt mindennemű elfogultság nélkül írom, őszintén szólva akár le is mondanék erről a státuszról egy erős közepes megítélésért cserébe, legalább néha tudnék lazítani az órán... :) Mi lesz itt a jelenléti oktatáskor? :D
Mindenesetre, elmondhatatlanul kellemesen telt a z előadás, a házi feladatként beadott esszékről beszéltünk és kiemelten megdicsérte az én megoldásom.
A feladat projektanalízis volt: egy némileg meseszerű szituáció keretében (röviden: egy nagy projektekben tapasztalatlan középvállalkozást felkérnek egy nagyobb fejlesztésre, a tulajdonos kijelöl egy projektmenedzsert, aki kisebb fejlesztéseket már valósított meg korábban, ám a kivitelezés során a művezetőkkel, alvállalkozókkal és a stratégiai tanácsadóval konfliktusa akadt stb. stb.), melyre megoldást kellett javasolnunk, illetve prognosztizálni a sikeres végkimenetel valószínűségét.
A dicséret energialöketként funkcionált, ráadásul a közelgő interjún is stresszeltem egy kissé, így enerváltnak semmiképp nem mondhatnám magam.

12:30 - Az interjú

Az elmúlt szűk fél év egy igazán fontos tanulságot hordozott számomra: az élet tényleg egy hosszú láncreakció, ahol a pozitív dolgok további pozitív történéseket eredményeznek. 
Kezdve onnan, hogy építészmérnöki szakra jelentkeztem, barátságokra tettem szert, életem legszebb nyarát tölthettem el a budapesti munkahelyemen, mikor első egyetemi évem után úgy döntöttem, hogy szakmai közegben szeretnék helytállni, most pedig itt vagyok Thaiföldön, nyáron pedig már talán Amerikában...
Tudott még tovább is fokozódni a széria: a céges karácsonyi buli során a vállalat egyik vezetője jelezte, hogy van egy bangkoki kapcsolata, ha gondolom, megpróbál segíteni, hogy itt is munkatapasztalatra tehessek szert. Hát persze, hogy gondolom! 

Mint kiderült, az ominózus cég a francia eredetű Artelia Ltd., amely a világ egyik legnagyobb tervező- és menedzsment vállalkozása, több, mint 6000 alkalmazottakkal, irodákkal szó szerint mindenhol a világon. 
Szóval, várom a videointerjút, egy fiatalos, Florian nevű francia úrral kontaktáltam eddig, vélhetően ő is jelen lesz. A háttér kellemes, én "készen vagyok", lévén, órám volt korábban, úgyhogy pontban be is jelentkezem.

Ilyen esetekben egyébként igyekszem felkészülni: a sablonkérdésemre a fejemben vannak a válaszok, illetve értelemszerűen utánanézek a vállalkozásnak, az interjúztatóknak, az iroda helyszínének stb.
Ez egyrészt professzionalizmust sugall, másrészt megnyugtat. :) 

Artelia Thailand - Engineering that fit your project | LinkedIn

13:15 - Sikerült! :)

Naaagyon jól sikerült, az imént emlegetett francia úr mellett 2 thai hölgy volt jelen, az ő angoljukat nehezen értettem, de Floriannal flottul ment a kommunikáció. 
A szimpátia kölcsönös volt, át kell küldenem nekik a dokumentumaimat (útlevél, vízum, iskolai igazolás), illetve szerződniük kell az egyetemmel, hiszen diákvízummal tartózkodom Thaiföldön, hagyományos értelemben vett munkát nem vállalhatok (frissítés: mégiscsak kell munkavállalói vízum, éppen ennek az ügyintézésén dolgoznak). Ezen felül, utána kell járniuk a bangkoki egységben, hogy ki lesz az a bangkoki kolléga, aki jól beszél angolul és tud majd mentorálni, elsősorban a Revit-szoftver használata kapcsán.
A kért okmányokat gyorsan el is küldtem (lássák, hogy gyorsan bonyolítom a megbeszélteket), nagyon feldobott az eredmény, bízom benne, hogy sokat tudok tanulni és nemzetközi kapcsolatokat köttethetek. :)

13:30 - Ebéd 

Bár Thaiföldön, az ízek mennyországában furcsa lehet, de a csípős ételekkel való inkompatibilitásomnak "köszönhetően" többnyire neutrálisabb, kontinentális jellegű ízekre vágyom, melyet a suli étterme tökéletesen kielégít. 
Itt olyan 50-70 bahtért, azaz 500-700 forintért lehet kifejezetten finom ételek közül választani.
Az ebédet legtöbbször Rolival, magyar útitársammal ejtem meg, mostanra pedig Kristóf is csatlakozott hozzánk, aki 10 nap otthoni és 1 hét bangkoki karantént követően érkezhetett meg az egyetemre.

Így néz ki a menzaétterem, pazar panorámával: 

Ez pedig egy átlagos ebédem: 

14:15 – Pihenés, tanulás, emailek

Délutánonként elmondhatatlanul nagy a hőség, éjszaka pedig sokáig ébren szoktam maradni, ezért az ebéd utáni szieszta tökéletes apropó számomra, hogy picit pihenhessek, tanulhassak, az otthoniakkal beszélgessek (körülbelül ilyenkor indul otthon az élet, itteni 14:15-kor az otthoni óra kismutatója még éppen csak távolodni kezd a nyolcastól), illetve az iskolával, projektekkel kapcsolatos levelezéseket intézgessem.

17:30 – Gyors mosás

A hazai kollégiumokhoz hasonlóan, az itteni egyetem is rendelkezik egy mosodával, ahova levisszük a ruhákat, bedobjuk a pénzt, betöltjük a mosószert, a gép pedig teszi a dolgát.

Nincs elérhető leírás.

18:00 – Tollaslabdázás a szaktársaimmal

Az egyetemen végtelen számú sportolási lehetőség adott (úszás, konditerem, squash, tenisz, labdarúgás, futás, golf stb.), én a konditermet tervezem rendszeresen meglátogatni, illetve a szaktársaim hívtak tollasozni, aminek eleget is tettem. :)
Elmondhatatlanul kedvesek és közvetlenek, a "szószóló", mianmari lányon pedig az ázsiaiakra általánosságban jellemző introvertáltság teljes ellentéte figyelhető meg, nagyon klassz személyiség!
Örültem is a lehetőségnek, ugyanis az online órák miatt eddig nem sok lehetőségem nyílt szocializálódni, a közelgő jelenléti oktatásnak hála azonban szépen lassan élettel telik meg a campus. 

Nincs elérhető leírás.

Nincs elérhető leírás.

Nem tagadom, jól ment a játék is... :) A mozgást követően kicsit még beszélgettünk, jövőbeli programokat tervezgettünk. 

 20:30 – Egy gyors zuhany után irány a kisbolt vacsoráért és kávéért (én mondtam, hogy sokáig ébren vagyok) :)

Nincs elérhető leírás.

A campuson található 7-eleven szupermarket annak ellenére is igazi áldás, hogy alkohol "valamiért" nem kapható. :D
Tudni kell, hogy a kisboltok itt  nem csak egyszerű üzletek. Az emberek többsége nem rendelkezik konyhával, sok esetben még hűtőszekrénnyel sem (nem feltétlenül anyagi okokból), ezért többnyire az utcán vásárolnak egyszerű, ételeket, a szó hagyományos értelmében vett street foodokat. 
Erre a jelenségre válaszolnak az üzletek azzal, hogy szinte minden egyes szendvicset, vagy egyéb (fél)készételt megsütnek, a gyorsleveseket pedig egy erre a célra kialakított, forróvizes csapból engedik fel a vásárlók, mielőtt a pénztárhoz indulnának. A felső képen még sorsukra várnak, alatta már készülnek is a finomságok, legalul pedig az egyik eredménye látható. :)

Nincs elérhető leírás.

Nincs elérhető leírás.

Nincs elérhető leírás.

Természetesen nem beszélhetünk gasztronómiai bravúrokról, ám kényelemes, nem (annyira) csípős és esküszöm, finom megoldás vacsora gyanánt, ha az ember nem tervezi elhagyni a campust és lemaradt a vacsoraidőről. :)
Egyébként a kávét is magunknak készíthetjük el (az itteni viszonylatban kifejezetten drága tud lenni, "felextrázva" 800-1100 forintra is rúghat), természetesen a konstans meleg okán a jegeskávé a sláger. 

22:00 – Kis összejövetel 

Kristóf is csatlakozott hozzánk, akit egy kis ünnepléssel köszöntöttünk. Ráfért, ugyanis döcögősen indult neki a kaland: pozitív otthoni PCR tesztje miatt 10 napot karanténban kellett töltenie tünetmentesen, majd (mivel éppen lejárt a kedvezményes kiutazás lehetősége (lásd: korábbi blogbejegyzés)) 7 napot még Bangkokban is karanténhotelben töltött. 
Alaposan megünnepeltük a csatlakozását, éjfélt követően indultam vissza az apartmanomba. 

02:22 – Hajnali kajaszerzés

Kicsit csalok, technikailag már a következő napnál járunk, de valójában még nem alszom, úgyhogy... :)
Mivel az iszogatás és beszélgetés után elmondhatatlanul éhes lettem, más opció pedig ilyenkor már nincs (mint a neve is elárulja, a 7-eleven 23 órakor bezár), a közeli, 0/24-es benzinkúthoz sétáltam át. 
Egy felüljárón kell átmenni, majd a forgalmas autópálya leállósávjában odasétálni. Ez itt teljesen természetes. :)
Videót hamarosan mellékelek – ma is sétálok arra, sort kerítek az elkészítésére. :)

Jó éjszakát! :)

 

Szólj hozzá