Gondolom, sokan elhúzzák a szájukat, ha ránéznek erre a címre. Mi lehetne kevésbé romantikus, mint emberlistákat böngészni, pár adat alapján pró és kontra dönteni, béna bemutatkozó leveleket írni (vagy csak ráköszönni valakire, mondanivaló nélkül), hiába várni válaszra, és a hatalmas választék ellenére úgy érezni, hogy pont nekünk aznap este senki se jut...?

Ez persze mind nem romantikus, de ha okosan használjuk az online társkeresőt és persze szerencsénk is van, akkor találhatunk rajta keresztül olyan emberekre, akikkel a felszínes ismerkedős körökön túlmutató kalandokat is átélhetünk. Már, ha ilyesmit keresünk és nyitottak vagyunk arra, hogy időt és energiát fektessünk az ügybe.

Először is, érdemes leszámolnunk azzal a tévhittel, hogy a kínálat végtelen, illetve hogy a megfelelő partnert megtalálni könnyű. Vagy, hogy zsigerből dönteni mindig okos dolog. De azzal a tévhittel is jobb leszámolni, hogy csak lúzerek társkeresőznek, kivéve persze minket magunkat... Ne képzeljünk bele mindenfélét a többi emberbe csak azért, mert online keres társat, és főleg ne érezzük magunkat kellemetlenül emiatt.

Ha pont egy elvált szülős társkeresőn vagyunk, akkor ne gyártsunk elméleteket a többi elvált ember mindenféle hátrányairól, de ne zárjuk ki a szingliket sem, akikről egy bizonyos kor után ugyancsak sommás ítéleteket szoktak megfogalmazni. Legyünk nyitottak olyan ismerkedésekre is, amelyek nem illenek bele pontosan abba a sémába, amit előre elképzeltünk.

De nézzük, mi a helyzet a romantikával. Először is, a romantika egyik legfontosabb összetevője a titokzatosság. A misztérium. Tehát ha olyan profilt alkotunk, amelyben rejtélyesnek tűnünk, például, mert nem teljesen vagyunk láthatóak a fotónkon, vagy mert olyan környezetben készítünk képet, amely rengeteg asszociációt juttat az erre fogékony ember eszébe, máris tettünk egy lépést előre. Gondoljunk a profilra úgy, mintha könyvborítót vagy filmplakátot készítenénk. Mi az, ami felhívja az ellenkező nemű, szintén romantikus alkatú potenciális olvasó vagy néző figyelmét?

Minél kreatívabban alkotjuk meg a profilt, annál valószínűbb, hogy olyan partnert vonzunk be, aki megfelel az ízlésünknek. De alapvetően még a gyakorlatias emberek is vonzódnak a rejtvényekhez... Egy titokzatos nő mindig felébreszti a férfiak fantáziáját, de a férfiak is sikerrel alkalmazhatják ezt a módszert. Bármennyire is úgy tűnik, mintha a sok és minél egyértelműbb profilkép lenne nyerő, be lehet vonzani érdeklődőket úgy is, ha egyáltalán nincs rólunk kép vagy az, ami a képen látszik, csak egy részletünket mutatja meg.

Ha már horogra akadt valaki és elkezdtünk levelezni, akkor is titokzatoskodhatunk tovább. Nem kell mindent azonnal elmondani, csepegtethetjük az információkat. Készíthetünk egy kedves és izgalmas fotónkból kirakóst, amelynek részeit csak fokozatosan küldjük el az illetőnek. Ahelyett, hogy rohannánk megismerkedni, kiélvezhetjük a virtuális közeledés etapjait.

Noha manapság már sokan a csetre esküsznek, nekem meggyőződésem, hogy aki romantikára vágyik, annak sokkal jobb, ha marad a levelezésnél. A csetben rengeteg az üresjárat, olykor csak úgy írunk valamit, bár nincs mondanivalónk, félreértjük egymást, mert nem fogalmazunk egész mondatokban és nincs időnk átgondolni, amit írunk, kizökkent a munkából, úgy érezzük, muszáj azonnal reagálnunk, és nem egyszer azzal az érzéssel köszönünk el, hogy semmi fontosat nem beszéltünk meg. Hiszen a cset nem igazi beszélgetés, de nem is rendes levelezés. Maximum arra alkalmas, hogy gyakorlati dolgokat egyeztessünk benne.

Aki igazán old school akar lenni, az még kézzel írt leveleket is kérhet a partnerétől. Mi több, ha nem akarjuk elárulni egymásnak a címünket, hagyhatunk ilyen leveleket ún. tárgyi postaládákban, ahogy az igazi kémek: egy fa odvában, egy kő alatt, valamilyen, más számára közömbös helyen. Egy ismerősöm például valamelyik boltban hagyott üzenetet a nőnek, akivel egyébként online levelezett. Nagyon izgalmas játék lehet, hiszen nem tudjuk, hogy mikor jár arra a másik, illetve úgy kell odarejtenünk a levelet vagy akár kis ajándékot, hogy azt más ne lássa, ergo ne tudja ellopni.

A másik hangjának megismerése külön izgalmas, ha erre akkor kerítünk sort, ha levélben már közel kerültünk egymáshoz. Minél hamarabb telefonálunk, videócsetelünk, találkozunk, annál kevésbé lesz izgalmas az egyes részletek felfedezése. Ha kis lépésekkel haladunk, egy egyszerű telefonálás is nagy eseményként fog hatni. (Kisgyerekes szülőknél egyébként a telefon neuralgikus lehet, mert bármikor megzavarhatnak és kizökkenthetnek, szóval nem igazán szerencsés kommunikációs forma.)

Megvan persze a fokozatos, titokzatoskodós ismerkedés veszélye: a romantikus kalandként átélt közeledésnek egyszer csak valóságossá kell válnia, és ez bizony elsülhet rosszul is. Lehet, hogy az, akibe látatlanban szinte már bele is szerettünk, élőben egyáltalán nem tetszik.

De azt is meg lehet oldani, hogy az első randi ne legyen túl prózai, sőt, első találkozásra is ki lehet találni valami különlegeset. Manapság népszerűek a szabadulószobák, városi nyomozós játékok: mindjárt nem lesz olyan feszengés, mint általában egy hagyományos találkán, ha konkrét feladatot kell közösen megoldanunk.

Aki igazán romantikus alkat, annak biztos, hogy még eszébe fog jutni csomó minden, ami érdekesebbé, titokzatosabbá tehet egy ismerkedést, szerintem érdemes rá időt és energiát fordítani.