Van-e értelme felmelegíteni egy kapcsolatot, amely már egyszer alaposan félresiklott? Főleg olyan elváltak teszik fel maguknak ezt a kérdést, akik nem is nagyon engedhetik meg maguknak, hogy végleg szakítsanak az exükkel, hiszen egy vagy akár több közös gyerek is összeköti őket. Ráadásul sok gyerek még évekkel a válás után is azzal fantáziál, hogy anya és apa egyszer újra megszereti egymást és úgy lesz minden, mint régen.
Ha a szakítás / válás nem azért következett be, mert elhidegültek egymástól, mert már alig bírták elviselni egymás jelenlétét, hanem más okból, és sem erotikus értelemben, sem érzelmileg nem közömbösek egymás iránt, akkor egyikükben vagy másikukban felmerülhet az újrakezdés lehetősége. Esetleg az a faramuci helyzet alakulhat ki, hogy – mivel nem biztosak abban, vajon tényleg akarják ezt az egészet – titokban melegítik fel a kapcsolatot.
Főleg a járvány kezdete óta igyekszünk biztonsági játékot űzni, és a régi, bevált partnerről mégis csak tudjuk, mit várhatunk tőle, míg ismeretlenekkel szemben bizalmatlanabbak vagyunk, illetve nem merünk belemenni olyan dolgokba, amelyekbe normál időszakban igen. Ahogy már a múlt héten írtam, az érintésdeficit is sokakat sújt ebben az utóbbi bő egy évben, de főleg akkor igaz ez, ha előtte váltak el, és épp a járvány kezdetekor kezdtek volna el randizni.
A felmelegített kapcsolatok általában nem lesznek sikeresek, kivéve, ha a felek nagyon éretten megbeszélik a gondjaikat, és új alapokra helyeznek mindent. Mivel nagyon könnyű visszatérni a megszokott, káros játszmákhoz, ennek érdekében sokkal nagyobb és tudatosabb erőfeszítéseket kell tenni, mint egy totál új kapcsolatban, ahol még nincsenek bejáratott sémák.
Az is egy opció, hogy nem újra együtt élős modellben gondolkodnak, hanem valami lazább berendezkedésben, igaz, ezt a gyerekek elé tárni megint csak nem könnyű, mivel ők fekete-fehéren látják a párkapcsolatokat: vagy együtt van két ember, és akkor együtt is akarnak élni, vagy külön... De azért nem lehetetlen megmagyarázni nekik, hogy a kapcsolatok másképp is kinézhetnek.
Nyilván nem mindegy, hogy mikor volt a szakítás és azóta milyen változások zajlottak a két emberben. Vajon nem csak arról van szó, hogy egy harmadik féllel folytatott viszony zátonyra futott és a kalandozó félnek az a legkényelmesebb, ha visszakönyörgi magát? Majd ott folytatják, ahol félbeszakadt?
Tekintsük át röviden, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, ha felmerül a lehetőség, hogy újra összejöjjünk a volt partnerünkkel:
1) Miért ért véget a kapcsolat? És változott-e érdemben valami?
Jól átgondolt, hosszan előkészített szakítás volt, vagy haragunkban váltunk el? Esetleg még ki sem mondták a válást, még be sem adtuk a papírokat? Lehet, hogy mindvégig arra készültünk, hogy újrakezdjük?
Volt erőszak a kapcsolatban? Akár fizikai, akár verbális, akár emocionális? Szenvedélybetegség, más mentális problémák? Ezekkel kapcsolatban történt-e lényegi változás?
Amikor találkozunk, felszabadultnak érezzük-e magunkat, pozitív-e a randik kicsengése, vagy most is vannak zavaró tényezők? Érzünk félelmet?
Ha sebeket kaptunk és adtunk, ezeket meg tudtuk-e bocsátani, illetve bocsánatot tudtunk-e kérni?
2) Miért akarjuk újrakezdeni?
Annyira hiányzik az intimitás, a szex, az, hogy legyen valakink, hogy ha nincs ló, a szamár is jó? Vagy még tényleg szeretjük az exünket? Arra az egzisztenciális és státuszbeli biztonságra vágyunk, amelyben mellette részünk volt? Belefáradtunk a küszködésbe? Például túl nehéz egyedül a gyerekekkel, és ha újra összejövünk, akkor majd lesz segítségünk? (Vannak exek, akik azzal büntetik a partnerüket, hogy a gyerekeik felől sem érdeklőnek, amíg az vissza nem fogadja őket. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen emberrel nem érdemes újrakezdeni.)
A családjaink győzködnek? Szerintük olyan szép pár voltunk, nekünk semmi se jó, lehetetlent vártunk a kapcsolattól?
3) Látunk lehetőséget a személyes és együttes fejlődésre?
Hajlandó a másik beszélgetni, ha arra van igényünk, terapeutához menni és változni? Vagy csak arról szól az egész visszarendeződés, hogy legyen úgy, mint régen? Mert ha az régen nem volt jó, megint nem lesz az. Ha valaki folyton ugyanazokat a hibákat követi el, nem várhatja, hogy más legyen a végeredmény.
4) Az ex is újra akarja kezdeni?
Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy azt képzeljük, a volt partnerünk is újrakezdésen gondolkodik, pedig esze ágában sincs. Ne kezdjünk el tervezgetni, amíg ezt nem tisztázzuk. Főleg másokat ne hitegessünk azzal, hogy majd minden rendbe jön, ha az ex belátja, hogy csakis ő hibázott.
5) Nem azért akarjuk az exet, mert félünk az újtól?
Lehet, hogy nem is az exünkhöz vágyunk vissza, csak alibinek használjuk arra, hogy ne kelljen új embereket megismernünk. Noha vele már nem jó, őt legalább ismerjük, és néhány csalódás után visszamenekülhetünk az akolmelegbe. Vannak, akik egyenesen jól érzik magukat a járvány miatt, mert most legalább nem cseszegeti őket senki annak érdekében, hogy randizzanak. De hosszú távon ez nem megoldás – vagy, ha nem akarunk randizni, akkor ne tegyük, de nem az exet használjuk pajzsként.
