Ez a fotót 1894-ben készítette Weinwurm Antal!

Beszédes Sándor Alajos (Székesfehérvár, 1831 – Wönishafen, 1889) fotója - Esztergom fényképésze volt

Az országos hírű fotóművész eredetileg csak átutazóként érkezett Esztergomba 1868-ban, de haláláig a város fényképésze maradt. Fotósorozatot készített a Főszékesegyházi Kincstár műtárgyairól, a prímási palota építéséről, az érsekség birtokairól, a kisdedóvó építéséről és a jáki templomról. 1874-re már egy egész albumnyi képe gyűlt össze a városról, és kísérletezni kezdett egy új fotó sokszorozási technikával. Az általa „fényvésetnek” nevezett kőnyomatos sokszorosítási eljárásra az Osztrák–Magyar Monarchia területére szóló szabadalmat kapott, és találmányával elnyerte az 1873-as bécsi világkiállítás érmét. Kitüntetései közül legérdekesebb a belga királyné értékes gyémántgyűrűje. Az 1876. február 23-26 közötti árvízről albumot adott ki. Visegrádra is eljutott...

Beszédes Sándor Visegrádon készített felvétele

 Beszédes Sándor: Nagymaros (1871)

Klösz György - A darmstadti születés, eredeti nevén Johann Justus Georg Kloess (1844–1913) előbb Bécsben kezdett fényképészettel foglalkozni. A kiegyezés körül, 1866-ban két barátjával Pestre költözött, ahol fényképészeti műtermet (fényirdát) nyitottak. A hazai városfotózás egyik legelismertebb alakja lett, mert azon túl, hogy lefényképezte Pest, Buda, Óbuda legjelentősebb épületeit, végigkövette a főváros létrejöttét és annak fejlődésének szinte minden mozzanatát. Az épületfotók mellett fotografált tájképeket, panorámaképeket és műemlékeket is. Előfordult, hogy az érdekesebb látnivalókról sorozatfelvételt készített. Vidéken is fotózott.

A Pálffy-villát ábrázoló sztereofelvétele a Visegrád és környékének áttekintése sorozatának 4. darabja. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában szerepel egy fellegvárat ábrázoló felvétel, amelynek az alján a 15-ös sorszám és a következű felirat szerepel: Visegrádi romok délnek – Visegrád Ruine von Süden. A tájképek, a sorozatfelvételek, épület- és műemlék fotók stb. többnyire üzleti céllal készültek, mert sokszorosításuk után azokat el lehetett adni.

Klösz György: Visegrád (1873-74) 

A felvétel érdekessége: "Ha egy kis fotózási gyakorlattal rendelkező szemmel nézzük az itt közölt fényképet, feltűnik, hogy az nem egy a földön felállított állványra helyezett fényképezőgéppel készült. Az rögtön látszik, hogy a fénykézőgép magasabb helyen állt. Ennek a felvételmódnak technikatörténeti magyarázata van. Az 1870-es években a fotózás még úgynevezett nedves kollódiumos eljárással történt. A korabeli fotósnak kellett az üveglapot kollódiummal bevonni, majd a felvételt elkészíteni, és ezt követően előhívni. Minderre volt talán öt perc ideje, és csak úgy tudta megoldani, hogy a sötétkamrát magával vitte a felvétel helyszínére. Klösz a sötétkamrát egy szekéren rendezte be, amely így egy mai lakókocsihoz hasonlított. A szekéren lévő doboz belül sötétkamra és raktár céljára szolgált. S ha már ott volt, akkor a fotós, ha úgy jobb rálátása volt a felvétel tárgyára, felállt az állványával a sötétkamra tetejére."

Erdősy Rezső - az első váci fotográfus - aki magát előszeretettel nevezte „fényképész és váczi birtokos polgár"-nak, 1883-ban felhívást tett közzé a Váczi Közlönyben, melyben „a váczi múzeum részére meg óhajtja örökíteni Vácz városának jelen korban élő lakosait kor, nem, vallás és rang különbség nélkül". A fényképezés díjmentességét külön kiemelte. A terv szerint először 1000 arcképet készített volna el, de csak néhányig jutott... Városfotókat is készített, valamint vidéki kiszállást is vállalt.

Dabasi-Fromm Géza 1871-ben született Nagyváradon, ahol ügyvédnek tanult, időközben azonban elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt is. 1894-ben nekiindult, hogy óriási országának különböző szegleteit megörökítse különleges fényképezőgépével, amivel sztereófotókat tudott készíteni. Ellátogatott több erdélyi faluba, majd Magyarország magja felé vette az irányt, ahol három gyönyörű városról maradtak fent képei (Budapestről és Szegedről, valamint Veszprémről).

Eljutott a Dunakanyarba is...

Nagymaros - Duna-part, kikötő, szemben Visegrád. A felvétel 1894-ben készült (Fortepan/Kiss László)

Divald Károly (1830-1897) Az 1848–49-es szabadságharc után gyógyszertárát vezette Bártfán. Első feleségével közösen később fényképészként dolgozott, második házassága után, 1863-ban megnyitotta saját műtermét Eperjesen. 1878-ban felállította az első magyar fényképnyomati (fototípiai) műintézetet, amelynek központját később Budapestre tette át. Felvételeit fénynyomás (fototípia) útján sokszorosította, ezen a téren Divald az első úttörők közé tartozik. 1885-ben már 18 alkalmazottat foglalkoztatott. 1897 novemberében Károly rövid betegség után meghalt. Fiai, ifjabb Károly és Lajos vitték tovább a fényirdát.

A Divald család a Dunakanyarban is készített képeslapokat, montázsoltakat is.

 Erdélyi Mór, született Grünwald (1866-1934) fényképész, fotóriporter.

A családja elszegényedése miatt Budapestre utazott fényképészetet tanulni. 1884-től 1891-ig tartottak tanonc- és segédévei, amiket Ellinger Edénél töltött, aki neves fényképész volt, és a Magyar Fényképészek Egyletének alapító tagja. Első önálló műtermét 1891-ben nyitotta meg az Erzsébet tér 18. szám alatt. Már a kezdetekkor sikere volt portréinak, így 1894-ben megkapta az udvari fényképész címet. Minden jelentős politikai és társadalmi eseményen jelen volt, képei megjelentek a lapokban.

Ez a fényképe 1897-ben a Vasárnapi újság cikkét illusztrálta. 

Ő kezdeményezte az Uránia Magyar Tudományos Egyesület (1897) megalapítását is. Sok diát az ő közvetítésével készítettek és forgalmaztak.

Komp Nagymaros és Visegrád között - Uránia vetített képes előadás diája 

Weinwurm Antal (1845-?) Külföldi tanulmányok után 1865-ben édesapja, Weinwurm Mátyás műtermében helyezkedett el. Károly utcai műtermüket fotócinkográfiai és kromoautotípiai műintézetté fejlesztették. 

1897-ben az Iparművészeti Múzeum harmadik emeletén akart létrehozni egy olyan nagyszabású (416,36 négyzetméteres) műtermet, ahol különböző sokszorosítási technikákkal is foglalkozhatott volna a fényképezés mellett. Érdekessége az építkezésnek, hogy a műterem vasból készült fedélszékének költségét elfelejtették beépíteni a kiadások közé. Végül nem neki adták ki a helységet, de sok fotót készített a múzeumról. Közben újságoknak is készített felvételeket.

1894 - A nagymarosi ideiglenes híd építése egy hadgyakorlat keretében, a király fogadásával (Ország Világ)

1895- Az esztergomi híd felavatása

A híres budapesti fotósok, vagy onnan idetelepülő szakemberek mellett már a helyiek is kitanulták a fényképészetet. Emléküket számos képeslap és fennmaradt fotó őrzi, sokszor alkotójuk megnevezése nélkül...

Nógrádverőcén Janák Vendel épp a századfordulón kezdte meg tevékenységét...

Svadló Ferenc budapesti gyáros 1890-ben a verőcei plébánia Historia Domusának tudósítása szerint: „Magyarkút-verőcei határban – gyönyörű ízléssel és több mint 100 forint költséggel” a forrást kiépítette „… hogy a nyaralóknak kedves szórakozási helyül lehessen…”. Valószínűleg egy "amatőr" fotózhatta a következő képet, amelynek érdekessége, hogy mindössze 3 évvel a forrás felavatása után készült, és mind őslakosok, mind kirándulók vagy betelepülők szerepelnek rajta. (A fotó Daróczi János tulajdona.)