Választások éve lévén tudatom veletek, szavazataimmal semmiféleképpen nem fogom befolyásolni adófizetői jogaitokat. „Egy nyugger ne döntse már el mire költsék az adóforintjainkat” olvastam több helyen. Nem akarok „megvett” nyugger lenni, több, mint negyven ledolgozott munkaév után. Ebből több mint egy tucatot (12) a hazámon kívül, mert túl az ötvenen már öreg voltam mindenhez.
Teraszon, a padon napozva eszembe jutott, hogy a nagy munkaerőhiány miatt szívesen eltöltenék heti néhány napot munkával, ahol akár arra is alkalom nyílhatna, hogy továbbadjak abból a tapasztalatból, amit ingyen kaptam az akkori öregektől. Az ennyi éves vagyok, ezt tudom email-eimre a kutya se válaszolt. Talán azért, mert nem a legújabb szmártfónról küldtem. Jó látni, hogy ekkora tudás és fejlettség van, hogy ránk öregekre nincs szükség. Meglátjátok, rátok talán még korábban nem lesz szükség, hiszen olyan okos szerkezeteket csináltok, egyre kevesebb dolgozó ember kell majd, ezért ne higgyetek a féknyúz jövendöléseknek, hogy nektek még hosszabb ideig kell majd dolgoznotok.
Ősszel, ha valamelyik jelöltnek netán eszébe jutna, hogy „kedveskedjen” valamivel (megvegye a szavazatomat) ne fáradjon. Kutyasétáltatás közben látok épp elég olyan embert, akinek nagyobb szüksége van anyagi segítségre, mint nekem. Öregember már elvan szerényen. Ha majd csoszogó korba érek, talán vennem kell majd cipőt, de az is lehet a suszter (ha akkor lesz még) rak rá új talpat, ami azért is jobb, mert a kitaposott cipő nem csinál újabb bütyköket.
Azért van egy nagy vágyam, nem, nem akarok duhajba menni, se a világ végére. Szeretném megélni az önvezető autókat, mert azok könnyebben ismernék föl és kerülnék ki a kátyúkat. Más vágyam azt hiszem nincs is.
Szeretettel, öreg barátotok, a nyugger
