2021. január 21. 12:01 - Danube Institute

Trump végórái

trump_terv_1.jpg

A Republikánus Párt az elmúlt időszakban rég nem látott rossz napokat élt át, Abraham Lincoln meggyilkolása, vagy éppen Richard Nixon lemondása óta talán először. Két esélyesnek és megnyerhetőnek tartott szenátusi helyet is elvesztettek, így a szenátusban a demokraták kerültek többségbe. Mindeközben végig kellett nézniük, ahogyan támogatóik tömegesen rohamozzák meg a Capitolium épületét, megzavarva a Mike Pence előtt folytatott elektori szavazatok számlálását. Ráadásul az elektori szavazás végeredménye 306-232 lett Joe Biden javára – kezdi borús cikkét Steven F. Hayward a City Journal oldalán.

A szerző Abraham Lincoln 1838-as „Lyceum Address” néven elterjedt beszédére hívja fel a figyelmet, és javasolja a szónoklat elolvasását, különösképpen a republikánusok számára, és főként azért, mert a szöveg hangsúlyozza a túlzott politikai ambíciók és a csőcselék hatalomátvételének veszélyét. Steven F. Hayward szerint bár a beszéd nyelvezete és stílusa elavult, az üzenete éppen időszerű: ha egyre gyakoribbá fog válni a politikai erőszak – legyen ez akár Portlandben, Oregonban vagy a nemzeti fővárosban –, az egyben a demokratikus önkormányzat végét is predesztinálja.

Lincoln szövegében kiemelt szerepet kap azon elgondolás, miszerint ha a nép egy csoportja erőszakkal magához akarja ragadni a hatalmat, és nincsen meggátolva a gyülekezésük és pusztításuk, akkor a templomok felgyújtásával, üzletek rongálásával és kirablásával, a nyomdagépek folyóba dobásával, szerkesztők meggyilkolásával, ellenszenves személyek felakasztásával és felgyújtásával a valóban hatalmon lévő kormány is veszni fog. Nem tartható fenn egy ilyen állapot.

A cikk írója úgy véli, hogy ha Lincoln még ma is élne, bizonyára egyetértene Trump elnökkel abban, hogy az elnökválasztáson csalás történt, azonban a tömegfelkelést nem támogatná. Az említett 1838-as beszédben is közvetlenül kritizálta az abolicionisták erőszakos megmozdulásait, mert bár céljaikat követendőnek tartotta, az erőszakkal azonban szerinte aláásták saját céljaikat. A Trump-párti tüntetők egy része a „forradalomhoz való jogra” hivatkozik a Függetlenségi Nyilatkozat alábbi bekezdése alapján, amikor a cselekedeteiket akarják igazolni: „Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék”.

Az író azon a véleményen osztozik, hogy bár nehéz megítélni, mikor tapossa a kormány az emberi jogokat, például mikor utasítja el a Nyilatkozatban lefektetett forradalmi jogot, de kétséges, hogy Lincoln úgy ítélte volna meg, hogy a választási csalások elérik ezt a küszöböt. Az 1838-as Lyceum Addressben kifejtette: ő nem állítja, hogy nincsenek „rossz törvények” vagy nem merülhetnek fel sérelmek, ugyanakkor nyomatékosan kéri az összes törvény szigorú betartását. „Ha pedig vannak helytelen törvények, akkor azokat mielőbb hatályon kívül kell helyezni, azonban amíg érvényben vannak, vallásos bizonyosággal be kell tartani.” 

Lincoln szerint a felkelők szemében nincsen olyan sérelem, amelyre létezne jogorvoslat. Példaként hozza az abolicionizmust, valamint, hogy a két állítás közül egynek mindenképpen igaznak kell bizonyulnia: az adott ügy önmagában érvényes és így minden más törvénnyel összhangban van, valamint védi a törvényt követő polgárok jogait; vagy pedig rossz, és az a helyénvaló megoldás, ha jogi aktusokkal tiltják.

Steven F. Hayward a Függetlenségi Nyilatkozatra mint Lincoln kedvenc alapító okiratára hivatkozik, és hangsúlyt helyez az abba foglalt „mérsékletességre intésre”: „A józan ész azt kívánja, hogy a jól bevált Kormányzatot ne változtassuk meg jelentéktelen és múló nehézségek miatt; és valóban, a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat”.

Az író összeköti Lincoln elgondolásait a legutóbbi amerikai elnökválasztásokkal. A cikk szerzője szerint a választások tisztességességével kapcsolatos vitákat tágabb körben, az amerikai nép többségének bevonásával kellene vizsgálni, akik úgy vélik, hogy a kormány nem védi sem a jogaikat, sem az önkormányzatiság elvét. Egy ilyen helyzet megítélése és az ügy megoldása a legkiválóbb államférfiúi adottságokat követeli meg. Lincoln beszédében kifejezte aggodalmát, hogy a „mobokrácia növeli a cázárizmus kialakulásának esélyét”, és a hírnévre szomjazó embert csak még inkább arra sarkallja, hogy mindenáron elismerést szerezzen, még akkor is, ha ehhez erkölcstelen cselekedetet kell végrehajtania, vagy ha az elérésre már semmi esélyt nem lát, inkább rombolja környezetét.

Donald Trump tökéletesen látta a politikai rendszer hiányosságait és számos értékes eredményt ért el hivatalban töltött ideje alatt. Megannyi elismerésre méltó célért küzdött a politikai rendszeren belül is, megkérdőjelezhetetlenül szerette az Amerikai Egyesült Államokat, és az eddig ismeretlen és nem tisztelt amerikaiak millióinak szolgált új reményekkel. Az író szerint ugyanakkor a meggondolatlan nyilvános kijelentései az oly szükséges legkiválóbb államférfiúi adottságait csorbították, mint például a Capitoliumra tett megjegyzései. Sebezhetővé tette saját magát azzal a váddal szemben, hogy nem csupán az érte harcoló partizánokat rántotta magával bukásakor, hanem az amerikai kormány intézményeit is tönkretette, miközben távozott hivatalából.

Szemlézte: Spiesz Bianka

komment
süti beállítások módosítása