Falu a Tisza-tóban, harangszó a mocsárból és oszmán kincsek Szolnok alatt. Ma is rejt titkokat a mély.

 A kép csak illusztráció, Tisza-tó Forrás: Andrea B. Lukács, Pixabay

Egy kicsit mindannyiunkban ott lapul Indiana Jones, hiszen ki ne szeretne rejtélyes legendák nyomába eredni. Mi most olyan helyek után kutattunk, amelyeket elnyelt a víz vagy a mocsár, vagy örökre betemetett a föld. A kérdés az, hogy lesz-e mersze valakinek kiásni őket!

Falu a Tisza-tó közepén

A Tisza-tó mellett fekvő Újlőrincfalva lakói máig könnyes szemekkel tekintenek a tó közepén fekvő kis sziget irányába, ahol őseik nyugszanak, s ahol egykori falujuk állt. A manapság csak csónakkal megközelíthető Tisza-tavi kis sziget adott otthont ugyanis hajdanán Tiszahalásznak, amelyet az 1876-es árvíz pusztított el teljesen. A település egyébként mindig is ártéri területnek számított, de a Tisza szabályozásáig a vízszint soha nem veszélyeztette az itt kialakult lakóközösséget. Később azonban, ahogyan a folyót szűkebb mederbe terelték, az árhullámok elérték az itt élő, halászó-vadászó emberek házait, míg 1876-ban végképp megpecsételődött a sorsuk. Akkor az összeomlott templomot és házakat a lakók kénytelenek voltak elhagyni, és új lakóhelyet keresni magukban, reménykedve abban, hogy egyszer még visszatérhetnek őseik földjére. Ezt azonban a XX. században lehetetlenné tette a Tisza-tó duzzasztása, mert így a kis sziget szinte teljes egészében a víz alá került. Napjainkban csupán turisták járnak erre csónakokon, illetve aszályos időben gyalogosan a kis szigeten kialakított ösvényeken, ahol jelzőtáblák mutatják az egykori falu templomának, házainak romjait.

Fényűző palota a Hajógyári-sziget hangárjai alatt

Mint ismeretes Óbudán egykoron gazdag római kori település terült el, amelynek hagyatékát az Aquincumi Múzeum őrzi. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a mai Hajógyári-sziget kétezer évvel ezelőtt még a szárazparthoz tartozott, és az egykori római város legelőkelőbb épülete, Hadrianus palotája pont ott állt. A középkorban a folyó vízszintváltozásai lassan betemették a grandiózus létesítményt, hogy az viszonylag épen, az iszap alatt aludja több évszázados álmát. Igen ám, de az 1800-as évek első felében ezt a szigetet szemelték ki Széchenyiék a hajózás egyik kikötőjének és központjának, és az öbölépítkezések feltárták az addig ismeretlen palota romjainak egy részét. S bár a történészek izgatottan tanácskoztak az ókori kincsek fölött, a tudományos feltárás akkor elmaradt. Hadrianus palotáját végül 1951-ben ásták ki a földből, amikor a rengeteg szovjet hajó-megrendelés nyomán bővíteni kellett az itt működő gyárat. Öt év alatt számos mozaik, fűtőrendszer, medence került elő a több száz négyzetméteres komplexum területéről, ezek egy része ma Aquincumban és a Nemzeti Múzeumban található. Mivel a gyárnak működnie kellett, és a további ásatások rengeteg pénzbe kerültek volna, végül be is temették a feltárt palotát. Manapság a golfpálya egy része és ipari hangárok fekszenek a Hajógyári-sziget déli csücskében, ahol Hadrianus palotája áll a mélyben, a kérdés csak az, hogy lesz-e egyszer valaki, aki tényleg feltárja és restaurálja az iszap által megóvott, csodálatos építményt.

A Hajógyári-szigeten a gyár egykori dokkja, saját fotó

Megfejtették a felsőzsolcai karácsonyi harangszó titkát

Ha valaki járt már Felsőzsolcán karácsonykor, akkor biztosan hallott a helyiektől a rejtélyes éjféli harangszóról, amit állítólag minden szentestét követően hallani lehet. Az idősebbeknek a szüleik mesélték egykoron, hogy valaha állt egy középkori templom a Papp-tó és a Szent János szobor mögötti területen, amit azonban a Sajó mocsara elnyelt. Ennek a legendának a nyomába eredt a településen működő helytörténeti társaság, amely Simonyi Erika régésszel közösen belekezdett a régi templom felkutatásába. A kis csapat először is a térség vízrajzát és településrajzát tanulmányozta, amelyből kiderült, hogy a szóbanforgó területen valóban volt egy kiemelkedő, szigetszerű rész, amit a környékbeli patakok, folyók és mocsarak nem veszélyeztettek. Ezek alapján ide valószínűsítették az egykori templomot, amelynek maradványait a későbbi ásatásokon meg is találták, illetve a körülötte lévő temetőt is. A templomot a XIII– XIV. század fordulóján építhették az ott lakók, és a temetőjében közel 1000 lélek nyugodott. A régészek harangot nem találtak a romok között, így sok helyi úgy véli, hogy a karácsonyi harangszóért nem ez a középkori templom a felelős. A szakemberek viszont az ásatást lezárták, így ki tudja, hogy valaha kiderül-e az igazság, hogy volt-e egy másik templom, ami a török dúlás elől menedéket adott az ott élőknek.

A kép csak illusztráció, Az egykori vár helye Szolnokon – Forrás: Wikipedia

Török kincsek után kutatva a szolnoki pincékben

Számos újságcikk és történeti leírás tanúskodik arról, hogy Szolnok alatt tetemes alagútrendszer terül el. A legenda szerint ennek egyik fő ágát még az őskeresztények építették a rómaiak elől menekülve és még a Tisza alatt is átvezetett. Mások valószínűbbnek tartják, hogy az egykori szolnoki vár – amely jelentős végvárnak számított a középkorban – pincerendszerének darabjai bukkannak fel időnként, amikor jelentős építkezésekbe kezdenek a városban. A kincskeresők ilyenkor mindig megrohamozzák a frissen feltárt üreget, hogy török kincsekre vadásszanak. A helyi múzeum szerint is van egy pincerendszer a város alatt, de ez jóval fiatalabb keletkezésű, mint az egykori vár, így nem érdemes benne oszmán kincsek után kutatni. Masszív, XIX. századi folyósók találhatóak például a Damjanich János Múzeum és a városháza alatt, ahol újabban még egy sörözőt is nyitottak. És alagutak hálózzák be a templomok környékét is, amelyeket jórészt kriptának használtak egykoron. Más érték persze ettől még akadhat itt-ott, hiszen az államosításkor ide falazták be a Kádár cukrászda értékeit is, amelyek később felbukkantak a műkincspiacon is egy szerencsés megtalálónak köszönhetően.

 Ha tetszett a cikk, akkor kattints: további érdekességek és kalandok a Csatangoló Facebook oldalán.