Egy felmérés szerint a párkapcsolatban élők harmada nyilatkozott úgy, hogy megcsalta a párját. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a megcsalás rejtőzködő jószág. A hűtlenségről legtöbben azonnal a szexuális hűtlenségre asszociálnak. A terápiába jelentkezők majdnem fele ezzel a problémával fordul hozzánk. A párok másik fele szintén a hűtlenség felbukkanása miatt keres segítséget. Ugyanis a hűtlenség nem csak szexuális jellegű lehet. Bármi lehet hűtlenség, ami az egymás iránti elköteleződést, bizalmat vagy a kapcsolatért vállalt felelősséget veszélyezteti (hogy az szexuális, érzelmi, anyagi, vagy bármilyen más természetű, az esetleges).
Hűtlenség az, amit a pár annak gondol. Valahol egy beszélgetés már megcsalásnak számít, valahol a csók, vagy intimnek tekintett dolgok megbeszélése, érzelmi kötelék kialakulása, több figyelem adása, szexuális kapcsolat létesítése. A párkapcsolatoknak általában exkluzív jellegük van: két ember akik úgy döntenek, hogy elköteleződnek egymás mellett, bizalmat szavaznak egymásnak, és az őszinteségre törekvéssel táplálják azt. A megcsalás mindezt megkérdőjelezi, és az egymás mellett döntés, az elköteleződés, a bizalom, az őszinteség helyett a párkapcsolat a szenvedés, bizonytalanság és bizalmatlanság helyévé alakul át. A legtöbb pár nem is a kapcsolat megjavítását, inkább az újjáépítését szeretné elérni a párterápia során.
A hűtlenség okai
A hűtlenség látszólag váratlanul jelenik meg. Valójában mindig van valamilyen előzménye és története annak, hogy miért épp akkor és úgy jelenik meg a pár életében. Elsőre furcsának tűnhet a gondolat, hogy nem is a hűtlenség az, ami a valódi probléma a kapcsolatban, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a megcsalás csak tünete annak, hogy a kapcsolat válságban van. Az alábbiakban végigvesszük a hűtlenség okait, amelyek sokféle arcot ölthetnek, egy azonos dolog van mögöttük, a kapcsolat elakadtsága csúcsosodik ki bennük.
- A konfliktus elkerülése
Whitaker, a híres családterapeuta mondta, hogy "szerelemben és háborúban minden megengedett, és a párkapcsolat mindkettő”. Ezzel arra utalt, hogy a párkapcsolatokban az intimitásnak, közelségnek, biztonságnak ugyanúgy helye van, mint az őszinteségnek, a saját igények megjelenésének és a konfliktusok felvállalásának. Ettől válik élővé az egész, ettől lesz a kapcsolatnak pulzusa.
Némely kapcsolatban azonban szinte törvényerejűvé válik a "semmi konfliktus ne legyen közöttünk" elv. A békének, pontosabban a látszólagos békének azonban ára van. Az ember saját igényei nem tudnak nyíltan megjelenni a vélt konfliktus félelmetes volta miatt. Így a pár tagjai egyre inkább leszoknak arról, hogy őszintén kifejezzék azt, amire szükségük lenne, és a gondolataik, érzéseik megosztása is szinte tiltottá válik. A felszínen minden nagyon békésnek tűnik, egy hangos szó vagy vita sem történik, csak éppen ettől kezd elveszni az élet a kapcsolatból, a felgyülemlő kielégítetlen szükségletek egyre növekvő feszültségben öltenek testet. Ez az állapot a pár mindkét tagját megterheli. És ha ilyenkor feltűnik egy harmadik fél, akivel tabuk nélkül lehet bármiről beszélni, aki odafigyel és meg lehet vele osztani a titkos vágyainkat is, akkor nehéz lesz ellenállni a csábításnak. A kapcsolat pedig életveszélybe kerül és alapvetően nem a megcsalás, hanem a konfliktuskerülés miatt. A hűtlenség csak alkalmat ad arra, hogy az alapproblémán dolgozni lehessen, mert ha az nem lesz megoldva, a szakítással vagy válással csak egy újabb konfliktuskerülő kapcsolathoz lesznek közelebb a pár tagjai, ahol megismétlődhet az eddigi forgatókönyv.
- Az intimitás elkerülése
Ahogy a konfliktuskerülés látszatbékét, úgy az intimitáskerülés látszatbiztonságot adhat. A kapcsolatokhoz hozzátartozik a sérülékenységünk felvállalása is. Ez adja a bizalom kialakulásának és megerősödésének alapját. De ez veszélyes lehet, főként, ha már korábbi kapcsolatokban sebeket szerzett valaki és visszaéltek a sérülékenységével. Az intimitáskerülés védőfala mögül nagyobb lehet a biztonságérzet. Olyan ez, mintha egy detektívtükör mögött lenne az ember; biztonságosabb, de amennyire biztonságos, annyira nehéz valóban kapcsolódni a másikhoz. Ilyenkor a pár mindkét tagja egyre magányosabbnak érzi magát és egyre inkább vágyik arra, hogy kitörjön ebből a páros magányból és közel kerülhessen valakihez. Egy harmadik félben könnyű meglátni a lehetőségét ennek az intimitásnak, ez a lehetőség azonban csalóka, valójában ugyanaz zajlik le ekkor, mint eddig. A pár egyik tagja el akarja kerülni a közelséget a másikkal, csak most éppen egy harmadik felet (akire rá lehet ragasztani egy tökéletes romantikus kapcsolat illúzióját) bevonva.
A megcsalás itt sem az oka a kapcsolat megromlásának, hanem inkább a következménye az intimitáskerülésnek. A krízis feldolgozásában pedig a legnagyobb segítség, ha a pár utat talál a valódi intimitás megélésére.
- Szexfüggőség
Ebben az esetben a megcsalás szintén csak tünet, a függőség által uralt diszfunkcionális kapcsolati működés tünete. Ha a függőség megjelenik a kapcsolatban, akkor mindig kiköveteli magának az első helyet (az alkoholizmusnál ugyanúgy, mint a munkafüggőségnél vagy a pornófüggőségnél). A függőséget a kényszeres szerhasználat, a következmények figyelmen kívül hagyása és a kontrollálhatatlanág jellemzi. A kapcsolatot egyre inkább eluralja a tehetetlenség érzése. A függőség által uralt párkapcsolatokról bővebben itt itt és itt érdemes olvasni. A függőség kiköveteli magának az első helyet a kapcsolatban, és a terápiában is elsőbbséget kap: csak a függőség kezelésének megkezdése után érdemes elkezdeni a párterápiás folyamatot és a kapcsolat újjáépítését.
- Megfelelési kényszer
Ebben az esetben a kapcsolat válik üressé, ellentétben a szexfüggőséggel, ahol az egyén érzi üresnek magát. Az ember elnyomhatja egy részét (vagy a vágyait, az igényeit) a konfliktustól, vagy az intimitástól való félelem miatt, és bizonyos esetben a társadalmi vagy családi elvárásoknak való megfelelés miatt. A családalapítással létrejön egy új valaki, a Szülő, akin sok felelősség van. Figyelni és vigyázni kell a gyerekekre, anyagi, érzelmi biztonságot kell számukra teremteni. A szülők felé a minimum elvárás az, hogy mindig teljesítsenek maximumon. A külső elvárásoknak való megfelelés veszélye, hogy a külvilág felé mutatott homlokzat megépítése és fenntartása olyan sok munkába kerül, hogy a család belső építménye, és különösen annak párkapcsolati része üressé válik (az látszik a legkevésbé, ezért oda jut a legkevesebb energia). A kívülről tökéletesen működő rendszer kupolája eltakarja a belül kiüresedett, gépies, monoton szürkeséget.
A megcsalás ilyenkor csodálatos lehetőséget kínál, spontaneitást, izgalmat, játékosságot, felelősség nélküliséget. Sőt, ha esetleg kiderül a dolog, akkor mellékhatásként az eredeti kapcsolat is sokkal élettel telibb lesz, a rég nem látott intenzív érzések újra helyet kapnak az otthon falai között. És néha összedöntik az egész házat. A párterápia során azt érdemes megnézni, hogy miként lehet újra élettel feltölteni a kapcsolatot, akkor is, ha a külvilág felé mutatott homlokzatot kevésbé tökéletesnek mutatja is.
- Kijárat a kapcsolatból
Kevesen szeretnek szakítani vagy elválni. Felvállalni a saját döntésünket, ami fájdalmat okoz annak, akit már nem szeretünk (de még mindig fontos nekünk). A döntés felvállalásával annak következményeit is vállalni kell, annak minden nehézségével. Egy megcsalás megoldhatja ezt a néha megoldhatatlannak vagy megugorhatatlannak tűnő problémát. Lehet, hogy a megcsalt fél fog szakítani, és így át lehet tenni ezt a feladatot rá.
A megcsalás előtti állapotban a kapcsolat már lélegeztetőgépen van, a kérdés, hogy ki fogja lekapcsolni azt. Lehet az a fantáziánk, hogy a szakítás után tiszta lappal kezdhetünk új kapcsolatba, azonban kapcsolati értelemben tiszta lap nem létezik. A jövő legjobb előrejelzője a múlt, és a kapcsolati működés mintái nagy valószínűséggel újra megismétlődnek, csak egy másik partnerrel. Ebben az esetben a párterápia segíthet „jól” elválni, őszintén, tisztelettel és a múlt tanulságait tudatosítva.
A hűtlenségnek sok arca lehet. Ami közös bennük, hogy a hűtlenség tünete az elakadt párkapcsolatoknak, nem pedig maga a probléma. Ugyanakkor a kialakulásában mindegyik félnek van bizonyos mértékű felelőssége, ahogy a kapcsolat újjáépítésében is.
Források:
Marín, R. A., Christensen, A., & Atkins, D. C. (2014). Infidelity and behavioral couple therapy: Relationship outcomes over 5 years following therapy. Couple and Family Psychology: Research and Practice, 3(1), 1–12.
Paul R. Peluso. A Family Systems Guide to Infidelity: Helping Couples Understand, Recover From, and Avoid Future Affairs. New York: Routledge, 2018.
