családi addikciós rendelő

www.csaladiaddikciok.hu

"Én is pofonból tanultam"
a verés mint mérgező minta

- Egyszerűen nem bírunk vele! Folyamatosan szájal, mindent jobban tud mindenkinél, ha idejönne egy NASA mérnök és beszélne a rakétákról, őt is lehülyézné, szerinte ahhoz is jobban ért. Végül annyira ideges lettem, hogy adtam neki egy pofont. Apám is így intézte el, és meg is tanultam, mi a rend és a tisztelet.

- És utána tisztelettudóbb lett!

- Nem! Épp ellenkezőleg! Egyszerűen nem bírunk vele…

shh.jpg

Nem újdonság, hogy az embernek vannak kötelességei. A szülőknek kötelességük gondoskodni a gyermekükről. A gyermeknek pedig kutya kötelessége provokálni őket. Hogy hogyan történik ez, az más kérdés.

A gyerekek és a kamaszok provokatív viselkedése legtöbbször egy „rosszaságként” jelenik meg a szülők előtt, egy olyan dolognak, amelyet meg kell szüntetni. A terápiás tapasztalat azt mutatja, hogy a provokáció (szemtelenség, falcolás, droghasználat, nem tanulás…) nem céltalan. Mindig van egy első blikkre nem látható célja és üzenete.

A célja paradox jelleget mutat. A gyerekek viselkedésükkel erősen provokálják a szülőket. Nem megtervezve, tudatosan teszik ezt, de állhatatosan. A szülők ennek a gyerekek viselkedése mentén inkompetensnek és következetlennek mutatkoznak.

Általában a gyermek tudattalan provokációjának célja, hogy legyen egy tiszta határokat szabó szülői viselkedés. Minden emberi kapcsolatban, így a családban is van hierarchia, amelynek a tetején nem lehet a gyerek, mert még nem kész rá, hogy felvállalja ezt a feladatot. Ha mégis rá hárul, az bizonytalanságot gerjeszt a gyerekben. Márpedig a gyerekek mindenek felett biztonságra vágynak, és ha ez nincs meg, azt provokációval kommunikálják.

A gyermek kényszeríti a szülőket, hogy kényszerítsék őt a helyes irányba. 

Az üzenete pedig, hogy változásra van szükség a családi rendszerben. Így a provokáció nem csupán egy elítélendő cselekvés, hanem egy szükséges lépés a változáshoz és a személyiség fejlődéséhez. A provokációk fennmaradnak egészen addig, amíg a szülők viselkedése nem változik meg. A provokatív viselkedést gyakran egy zavarnak gondolják, amelyet büntetni kell, ez azonban csak súlyosbítja azt. Ha a szülők képessé válnak annak elfogadására, hogy a gyermek viselkedését alapvetően pozitív üzenetként lássák, az elősegíti, hogy bevonódjanak a változás folyamatába.

De az erőszakos megoldás egyenlő a további provokáció bátorításával. Természetesen nem arról van szó, hogy a szülőknek mindent el kell tűrni. Változásra van szükség, de nem mindegy, hogy milyenre.

A verés régebben bevett büntetési forma volt. Otthon is, az iskolában is. Most más időket élünk, de átmeneti időket, és a szülői generáció még ebben nőtt fel, ezt a mintát látta maga előtt megoldásként.

Egy terápiába járó család mesélte el, hogy három gyerekük volt. Az első kettőt a korszellemnek megfelelő mértékben verték. A harmadik, késői gyereket pedig egyáltalán nem. Most visszatekintve, hogy a szülők a hetvenedik életévükhöz közelednek, úgy látják, hogy a gyerekek úgyis olyanok lettek, amilyenek. Mégpedig a veréstől függetlenül. A szülői oldalon azonban nyomokat hagyott a viselkedésük. Az első két gyerekkel szemben lelkiismeret furdalásuk van, a harmadikkal kapcsolatban nem kell ezt érezniük.

Nyilván a gyerekekben is nyomokat hagyott a verés, ez nem is vita tárgya. Érdemes azonban más perspektívából is megnézni ezt.

Terápia során bátorítjuk a klienseket arra, ugorjanak az időben és vizsgálják meg, milyen emlékeket szeretnének megőrizni a kamaszkor sokszor szenvedélyes és provokációkkal tarkított időszakáról. Idősebb korban egyre több időt töltünk az emlékek között és nem mindegy mire lehet majd emlékezni, ezt pedig a mostani viselkedésükkel határozzák meg.

A verés sok esetben a tehetetlenség megnyilvánulása és a provokáció megoldására tett kísérlet. Sajnos megoldás helyett újabb és újabb problémákat okoz a gyermekben és a szülőkben egyaránt. Közösen gondolkodva, a provokatív viselkedés valódi üzenetét felfejtve és arra megoldási stratégiákat gyűjtve a családtagok közelebb kerülnek egymáshoz a verés pedig nem lesz megoldási mód többé.

egy.jpg

Források:

John Byng-Hall: Munkám családi szkriptekkel. 2006 Animula Kiadó 

Túry F, Szalai T, Szumska I. Compulsory treatment in eating disorders: Control, provocation, and the coercion paradox. J. Clin. Psychol. 2019;75:1444–1454.

családi addikciós rendelő

Párokat és családokat segítünk abban, hogy sikeresen tudjanak megküzdeni a nehézségekkel,konfliktusokkal vagy éppen bizonytalansággal amivel éppen szembenéznek, és képessé válnak arra, hogy kapcsolatukat tudatosan élhetővé formálják. terapia.csalad@gmail.com

Friss topikok

süti beállítások módosítása