Futótűzként terjednek az interneten a Pedagógusok Szakszervezete Országos Ifjúsági Tagozatának kezdeményezésére létrejött tanári fizetésről szóló képek. Jómagam is szerettem volna majd valamelyik posztomban a tanári fizetésekről írni, de hamar eljött az ideje, hogy egy kicsit osszunk-szorozzunk.

Úgy érzem, én egy eléggé megalkuvó pedagógus vagyok. A szakmát hivatásként igyekszem megélni, ezért nyilván kalkuláltam annak idején a pályaválasztáskor azzal, hogy bizony nem a tanári pályán fogok meggazdagodni. A kérdés inkább az volt, hogy vajon egyáltalán fenn tudom-e majd magamat és családomat tartani.

Jó pár évet le kell húzni, hogy a képen látható összeget vigyük haza egy hónapban...

Nem sokáig húznám a történetet: szerényen, de igen. Az interneten megjelenő fizetések az igazságot tükrözik. Az első napi hullám után viszont úgy láttam, hogy egyelőre többségében a pár év tapasztalattal rendelkezők villantottak. Nyilván egy kicsit nehezebben indulnak be azoknak a vallomásai, akik már jóval hosszabb ideje vannak a pályán, és ki tudnak használni minden lehetséges pótlékot és egyéb járandóságot.

Mivel a közszféráról van szó, mindenki megtalálhatja az interneten, hogy egy tanár mennyit keres – körülbelül. A túlóra talán az egyetlen kérdés a szakmában. Lehet-e vagy nem, mit fizet a tanker és mit nem, stb. Az iskolák között jelentős különbség lehet azt illetően, hogy hol mennyi az az óraszám, amit a dolgozóknak vállalni kell. Bár az utóbbi évek pedagógus-hiánya már a legtöbb iskolában egy irányba tereli ezt az óraszámot, és egyre kisebbek a különbségek (tehát a legtöbben a 26 órát közelítik meg), a 26 órán felüli óraszám és az eseti helyettesítések szabályai homályosak.

Közel húsz év tapasztalattal, teljes leterheltséggel (rengeteg túlórával), osztályfőnöki pótlékkal az első napon keringő fizetéseknél van szerencsém többet keresni. Anonimitásomat szeretném megőrizni, ezért konkrétumokat viszont nem írnék.

Hogy ez mire elég? Egy szerény, de biztos megélhetésre. Persze úgy, hogy párom is keres. Ő szintén a közszférában dolgozik. Nagy álmaink, pl. lakás, autó nincsenek. A nyaralás talán az, amiből nem engedünk, és a hétköznapi életben sem nélkülözünk.

Minden relatív. Tudom, hogy vannak, akik jóval többet dolgoznak, fizikai munkát, kevesebbért. Nagy sokk volt számomra az Index „Nettólottó” cikksorozata, aminek során különböző szakmák fizetését kellett megtippelni. Bevallom, sokszor lőttem mellé mindkét irányba, de a közszféra fizetését jó százalékkal eltaláltam. Többször viszont belepirultam, hogy bizonyos szakmákban milyen kevés pénz van, minden elismerésem azoké, akik a kemény munkájukért cserébe alig kapnak valamit.

Ugyanakkor miért fizetnek minket? Jöhet a sokak szemében demagóg szöveg: az állam kifizeti a napi kb. hatórányi gyerekfelügyeletet, az oktatást, a játszópajtásságot, a nevelőt, a motivátort, a pszichológust, a fegyelmezőt. Igyekszünk felkészíteni a gyerekeket a jelenlegi elvárásoknak megfelelően. Hangsúlyozom, a törvény által megkívánt elvárásoknak, nem feltétlenül az élet elvárásaira, de legyen ez talán egy későbbi poszt témája. Emellett programokat szervezünk, kirándulni visszük őket, készülünk beáldozunk a saját pénzünkből és szabadidőnkből, sokszor családi életünkből.

Tudom, hogy a pedagógusok megbecsülése jelenleg nincs éppen toppon, és azt is tudom, hogy sokan nem is lennének feltétlenül a pályára valók, de bizony többet érdemelnénk. Szó se róla, mindenki többet érdemelne: az egészségügy, a rendőrök, tűzoltók, kutatók, a kétkezi dolgozók. A hivatástudat velünk van a tanórákon, hiszen a gyerekekkel töltött idő igencsak nagy fizetésen felüli juttatás tud lenni, amit pénzen nem lehet megvenni, de bizony, amikor hazamegyünk a családunkhoz, akkor hamar kiderül, hogy a hivatástudatért nem adnak lakást, autót, aktív kikapcsolódást és regenerációt.

Nem semmi, de nem baj, mi a Balatont is imádjuk.

Nem véletlen, hogy a cikk megírásakor több ezer tanári és tanítói állás található a közigálláson. Sokan elhagyják a pályát, amit bizony nem minden esetben lehet elítélni. Én nem igazán szeretnék más pályán dolgozni, de bizony ezzel egyelőre nagyjából borítékoltam is, hogy nem számíthatok arra, hogy a családom egyről a kettőre fog lépni a közeljövőben.

Örülnénk, ha méltóbb fizetéssel hálálnák meg a bizalmat azért a felelősségért, amit nap, mint nap vállalunk a gyerekekért!

De mit gondol az olvasó? Mekkora fizetés lenne reális egy pedagógus számára? Kommentben várom (és várjuk szerintem sokan) a válaszokat..

Ha a jövőben is olvasnád a pályával kapcsolatos cikkeimet, lájkold Facebook-oldalamat.