Amikor valaki tudatában van annak, hogy a kapcsolatát főleg ő ronthatja el, és azt is tudja, mi van a háttérben, az már egy konkrét lépés a gyógyulás felé. Levélírónk gyakran bizalmatlan a pasijával kapcsolatban, de tudja, hogy a probléma valójában a saját múltjában keresendő. Hogy lehet feldolgozni a sérüléseket, illetve elérni, hogy ne befolyásoljon a mindennapokban?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
biztos rajtam kívül is vannak, akiknek nem a legjobb a családi háttere. Ebbe most nem mennék bele részletesebben, de nálam sem az apakép, sem az anyafigura nincs a helyén. Nehezen szoktam hozzá, ha valaki kedves volt velem. Nem hittem el, hogy valaki büszke lehet rám, hogy fontos lehetek valakinek. Úgy nőttem fel, hogy nem azt láttam, hogy a házasság egy jó és erős kapocs, amiben testileg-lelkileg pont azt adja a másik, amit senki más nem tudna.
Van egy barátom lassan kerek egy éve. A féltékenységem mindig jelen volt, de csak mostanában adok neki hangot. Például ő túl sokat beszél az exével szerintem - egyszer találkoztam is a csajjal, és utána valamiért nagyon kiborultam, pedig semmi nem adott rá okot, semmi nem történt.
Vannak negatív tulajdonságaim. Gyakran gondolok rá, hogy belenézzek a telefonjába, de ezt még nem léptem meg. Ha nőkről beszél, vagy csak megnéz valakit az utcán, már inkább szó nélkül hagyom. Folyamatosan megerősítésre várok, hogy küzdjön értem, naponta mutassa ki, hogy szeret. Mindezekkel ellentétben görcsösen félek, hogy elveszítem, hogy elhagy.
Ő mindenben támaszom, tudom, hogy én vagyok a hunyó.
Amikor elkerültem a családomtól, hosszú évek alatt sikerült csak fejlődnöm, legalább annyira, hogy tudatosítom, miért van ez nálam. Ez látszott a kapcsolataim minőségén és hosszukon is, de még van mit javítani. Csak néha elakadok és visszaesek, és olyanokért hibáztatom a másikat, amiről igazán nem is tehet. Hogy lehet feldolgozni a múltat, illetve elérni, hogy ne befolyásoljon a mindennapokban?
