Ha a közös jövőkép nem egyezik, ráadásul a pasid többet enged meg magának, mint neked, lehet, nem az a helyes gondolkodásmód, hogy csak azért fojtod el a gondolataidat, nehogy megbántsd őt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
A barátommal (35) volt egy beszélgetésünk. Elmondta, hogy ő nem tudja elképzelni magát apaként, egyáltalán nem akar gyereket. Azt is mondta, hogy erről a dologról már azt hitte, jelentéktelen nekem, de nem volt az sosem. Azt mondta, hogy az zavarja, hogy idővel már nem tudnánk úgy szeretni egymást, mint fiatalon, csak a gyereket tudnám igazán szeretni. Szerintem a szeretet nincs korhoz kötve, mint annak iránya sem. Egy éve élünk együtt, ő szó nélkül eljárkál, ahova akar, de engem korlátoz, nekem előre be kell jelentenem minden útvonalat. Tehát fontos vagyok neki: egy dolgot tekintve.
Nem akarom emiatt megbántani őt, mert tényleg ő az egyedüli, akit igazán szeretek, de az én terveimet és igényeimet nem szeretném feláldozni a sajátos jövőre vonatkozó elképzelései oltárán. Sokáig azt akartam, hogy ő mindig az életem része legyen, azzal viszont nem számoltam, hogy nála a közös jövős álláspontjai idővel is változatlanok fognak maradni. Tudom, hogy neki fontos a szabadság, és a jelenlegi korlátozásokat is nagyon nehezen viseli, ezért nem akarom tetézni. Most ott tartunk, hogy kijelentette, úgy érzi, nem igazán akarok vele lenni. Ezt vonta le abból, amit elmondtam neki. Azt, hogy én közös jövőben gondolkodom... akármit megtennék, hogy újra működjön, hogy újra bízzak benne. Előbb persze azt kéne elérnem, hogy ő is ugyanezt akarja, legalább valamennyire, akkor lenne egy kis remény. Én nem tudom gyerek nélkül elképzelni a jövőmet.
