Egyetlen nőnek sem tetszik az a gondolat, hogy a szerelem elmúlhat, pedig néha megtörténik. Posztolónk párja sokszor nem kívánja őt, és a szenvedély is eltűnt a kapcsolatukból. Most el kell döntenie, hogy továbblépjen, vagy maradjon és igyekezzen megszokni a helyzetet.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog,
mi négy éve élünk együtt, vidéken, mindketten a harmincas éveinkben járunk. A párom megbízható társ, mindenben tudok rá számítani, csak ő van nekem, és egyben a legjobb barátomnak is nevezem. Sok minden nagyon jó vele, de részéről a szerelem elmúlt. Ezt nem mondta, egyszerűen csak rájöttem abból, hogy havi kb. 1 szex és fél éve külön alszik. Átölelni, megcsókolni spontán már nem szokott. Állítólag a szerelem mindig elmúlik, és ebbe már bele is törődtem, mivel nagy lány vagyok, hogy így van. Ugyanakkor, mert nem akarom elveszíteni, bízom abban, hogy ez még változhat, vagy megjelenik a szeretetnek egy másik minősége, ami ugyanolyan jó, csak kicsit más. Vannak lehetőségek.
Ez is lenne a kérdésem: hogy szerintetek van- e ilyen, ha igen, mi az, ami a szerelem után következik? Persze mindenkit zavar, ha párja sokszor nem kívánja, és eltűnik a szenvedély. Nekem fontos lenne, és néha úgy érzem, hogy egyre nehezebben megy így. Mintha csak barátok lennénk. Most ha tovább akarok lépni valamilyen fejlődés irányába, akkor megérett az idő a szakításra? Akkor nekem kéne kezdeményezni, mert ő sosem fogja. Tudom, ha szakítok és találok másvalakit, vele előbb-utóbb ugyanígy lesz. Nem tudom, mit csináljak. Ő sokat melózik, állandóan el van havazva, sok olyat is bevállal, amiről tudja, hogy képtelen időben teljesíteni. Az anyja is ellátja teendőkkel: nyáron majdnem egymaga újította fel a házát. Naponta b*szogatta, hogy ezt meg azt vegyen még, mert kell a konyhába, kis szobába stb.. és mikor megy már...? Hajtotta. Van egy testvére is, de attól soha nem mert kérni semmi ilyesmit, mert „ő nem olyan” ...és ez a baj egyik forrása, hogy ő olyan nem olyan... milyen?? Most sok mindenbe belekap, de kevés dolgot tud befejezni teljesen, emiatt olykor vagy tiszta ideg vagy rohadt kimerült. Ő mindenkinek segít, de amikor mi szorulunk rá, sosincs tolongás..., szóval, valahogy bevonzza az ilyen embereket, akik lehúzzák csak. Az ő dolguk halad, a mienk meg nem. És úgy érzem, ez is közrejátszik abban, hogy a magánéletünk ide jutott.
A.
