„Neki csak férfi barátai vannak (úgy tartja, hogy a nő és nő közti barátságok mindössze pár hónapban mérhetőek, mert valamin úgyis összevesznek)” - Ma a kompromisszumokról lesz szó, mit tehet meg egy kapcsolatban a nő, és meddig van elengedve egy férfi? Levélírónk simán lehetne féltékeny, amikor a barátnője a pasihaverokkal lóg, de nem teszi. Ellenben a nő teljesen kiborult, amikor elmesélte neki, hogy a munkahelyén megismert egy csajt és barátok lettek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Azok a szokásaim, amiket még a húszas éveink elején aranyosnak tartott, ma undorítóak neki, ...nem mondja, de látom rajta. Mi nyolc éve vagyunk együtt. Nem terveztünk gyereket, és mára talán ez az egyetlen, amiben még egyetértünk. Volt pár mélypontunk, viták és egyebek, mint minden más kapcsolatban, és volt, hogy eddig meg addig tűrtem. Elegem van a „senki sem tökéletes”-féle klisé magyarázatokból is, meg hogy kompromisszum és párbeszéd és el kell nézni a másik hülyeségeit... Ha már el kell nézni bármit is, abból nem lehet semmi jó. Nem halott a kapcsolatunk, nagyon is él, csak valami hiányzik már belőle. Talán a tisztelet.
Ha valaki egyszer nem tiszteli a másikat, az sosem fogja. Arra sem vagyok hajlandó többet, mint egy bűnbánó férjecske, aki egy apró félreértésért térden csúszik az asszony előtt, hogy BIZONYÍTSON, nyalizzon a megbocsátásért – mert ez nem valódi tiszteletből és szeretetből ered, hanem félelemből, hogy a megszokott szétesik. Így az egész egy diplomáciai játék lesz, nyomás hatására elkövetett kényszercselekvés.
Míg én menteni próbáltam a menthetőt, ő inkább azokat a pozitív tulajdonságait vetkőzte le közben, amiket nem kellett volna.
Neki csak férfi barátai vannak (úgy tartja, hogy a nő és nő közti barátságok mindössze pár hónapban mérhetőek, mert valamin úgyis összevesznek) sosem voltam féltékeny, pedig megtehettem volna, amikor velük mászkál, vagy a fürdőszobában csacsog velük telefonon. Nekem lett egy munkahelyi, friss ismeretségem egy nővel, baráti, amúgy nem is az esetem - erre őbenne azonnal masszív féltékenység lobbant. Nem hiszi el, hogy nem találkozunk titokban és kefélünk egy jót....! Ő nemhogy bennem nem bízik, de saját magában sem már.
Én sosem csaltam meg senkit és nem is tervezem ezt a műfajt. Ő nem tudja ma sem túltenni magát ezen, én meg csak ezért nem fogok felrúgni egy tartalmas baráti viszonyt. Tehát hogyan is kéne máshogy – mondjuk életszerűen - beszélni a kompromisszumokról? (amik általában csak egyoldalúak és arról szólnak, hogy a Hölgynek minden megengedett, az Úrnak meg jelentősen szűkítettek a lehetőségei, különben is meg kussoljon és örüljön, ha kap valamit.)
