Nagy rajongója vagyok a barbecue műfajnak, aminek egyik alap tétele, hogy alacsony hőfokon sokáig készül a hús. Én most ugyan nem BBQ műfajban, de az előbbi elvet szem előtt tartva fogtam neki a hússütésnek úgy, hogy korábban még nem próbálkoztam nagyobb húsdarab egészben sütésével. Mivel igen sok mindenen múlik a végeredmény, kezdve a sütő típusától a hőfok beállításán át, így inkább én ezt most nem is egy receptnek, mint inkább élménybeszámolónak szánom, amiből esetlegesen lehet ötletet meríteni másnak is.

1.3kg marhanyakkal dolgoztam amihez egy elég menő pácot készítettem első körben. Elkevertem egy tálban 3-3 evőkanál mustárt és mézet, 2 duci gerezd reszelt fokhagymát, 1tk őrölt füstölt cayenne-t, valamint jó sok tarkaborsot őröltem minderre majd jó alaposan elkevertem. Ezzel az igencsak belevaló páccal bekentem a húst és egy napra a hűtőbe tettem, a sütés előtt pedig 1-2 órával már kivettem, hogy ne teljesen hidegen induljon a művelet. Nekem gázsütő van otthon igazi fokozatok nélkül, így annyit tudok mondani, hogy valahol a minimum és a féltáv között állítottam be a sütőt és egy előzetesen kizsírozott tepsibe helyeztem a pácolt húst, majd a sütő közepébe toltam, alufóliával lefedve. Kis idő múlva igencsak mesés és erőteljes illatok kezdték betölteni a teret, de csak két órával később lestem rá, hogy mi is a helyzet, de rögtön meg is állapítottam, hogy ez bizony már vajpuha, szóval elég sanszos, hogy kevesebb idő is elég lett volna neki. Biztosra mentem és félbevágás után egy belső falatot teszteltem, ami be is bizonyította, hogy ez már lényegében kész is, de ezek után mindenképp szerettem volna még valami szép kis kérget képezni a húsra, így ugyanazon a fokozaton még egy órát sütöttem, a végeredmény pedig egészen elképesztően gyönyörű lett.

Némi pihentetést követően szépen fel is tudtam szeletelni a húst, ami még ennyi sütési idő után is szaftos maradt és meseszerűen puha, omlós. Ízre nem véletlenül egy kis hamburger érzet is jelen volt, hiszen a legtöbb húspogácsa marhanyakból készül, én is azzal szoktam dolgozni. Köretként jelen esetben krumplipüré készült, de természetesen ez mindenkinek a saját döntése, hogy milyen köretet preferál. Némi savanyúság is dukál a húshoz, ha pedig kenyeret is eszünk mellé, akkor pedig aztán garantált a királyi lakoma és a kajakóma. A hús önmagában is fenséges ízélményt biztosít, de különböző szószokkal tovább lehet emelni az élményt. Szerintem amúgy a pácolás elhagyható és egy kiadós sós, borsos dörzsölés is elegendő lehet sütés előtt, majd legközelebb ki is próbálom, rövidebb sütési idővel egybekötve. (4 adag)