Teljes katasztrófa vagy elhúzódó stagnálás?

vila_ggazdasa_g_ma_rton_szila_rd.png

Az amerikai hozamgörbe inverzbe fordulása – amikor a rövid lejáratú állampapírok hozama magasabb, mint a hosszú kötvényeké – rendre a válság és a recesszió egyik legbiztosabb jele volt az elmúlt évtizedekben. Most emellett már globális recessziót látunk a gyártási szektorban, lassulást a szolgáltatási szektorban, itt a kereskedelmi háború és a globalista kereskedelmi törekvések visszaszorulása bilaterális egyezmények szintjére – a részvényindexek mégis csúcsok közelében állnak. Az egyik magyarázat az lehet, hogy A globális befektetői közösség hinni akar abban, hogy makroadatok szempontjából a legrosszabb már mögöttünk van – nem közelítünk a mélyponthoz, hanem éppen ott vagyunk, és az év végéig ezen a jelenlegi szinteken stabilizálódik a világgazdaság.

Vékony a jég a globális gazdaság alatt. Ahhoz, hogy elkerüljünk 2020-ban egy globális recessziót, a makroadatoknak innen valóban javulni kell, hiszen már nincs sok tér lefele. A jegybankok végtelenített üzemmódba kapcsolt pénzágyúi ideig-óráig stabilan tudják tartani a piacokat, de reflácót – a várt és egészségesnek gondolt inflációs szinthez való visszatérést és erős gazdasági növekedést – nem tudnak generálni, és a gazdaságra gyakorolt hatásuk egyre kisebb. Ezen a ponton azt tartom valószínűnek, hogy valóban stabilizálódni fognak a makroadatok, de ez csak a gazdasági katasztrófa elkerülését jelenti, nem pedig egy új aranykorszak kezdetét. A fejlett világban a következő években, akár évtizedekben deflációval, alacsony növekedéssel és rekordszintű eladósodottsággal kell számolni. Nézzük egyenként, mit üzen a kötvénypiac, a makroadatok állása és a részvénypiac, illetve hol mire számíthatunk.

Kötvénypiac

  • Év eleje óta csökkennek a hozamok lejárattól és besorolástól függetlenül. A hosszú lejárat vagy az alacsony besorolás kockázata nem rettentette el a vásárlókat, sőt, ilyenkor pont ezt a kockázatot kell megvenni, a magas hozam reményében, hisz ezeknek a papíroknak magasabb a hozamfelára a rövid és magas besorolású állampapírokhoz képest, tehát egy általános kötvénypiaci rally során nagyobb áremelkedési lehetőséget jelentenek a befektetőnek.  Természetesen egyedi negatív kivételek mindig vannak, lásd pl. Argentína esetét, amiről korábban már írtam „10% fölötti hozam államkötvényeken” című cikkemben, ezzel együtt év eleje óta az alapigazság az volt a kötvénypiacokon, hogy a hozamok erőteljesen csökkentek.
  • Ami az euró övezetet illeti, az üzenet az, hogy a laza monetáris politika állandóvá válik. Mario Draghi „do what ever it takes” programja negatív hozamra szorította a legtöbb államkötvény hozamát, állandó szubvenciót nyújtott az európai nagyvállalatoknak, és a dél-európai bankoknak. Ugyanakkor túlszabályozta ugyanezen pénzintézeteket, más szavakkal az eurórendszer összességében egyre inkább központilag vezényelt lett.
  • Az idei kötvénypiaci őrület annak a befektetői várakozásnak volt köszönhető, hogy a központi bankok a közeledő recesszióra reagálva újra előveszik a monetáris fegyvereiket, azaz: nulla vagy negatív kamat szint, és újabb QE.

Makroadatok

  • A makroadatok továbbra sem jók, az ipari termelés továbbra is globális recesszióban van. A még rosszabb hír, hogy a globális GDP nagy részét adó szolgáltatási szektor habár még a pozitív oldalon, de közel van a recessziós szinthez.
  • Nyugat-Európa és Japán gyártási szektora recesszióban van. Mindkét gazdasági övezet pár évtizedes elcsúszással, ugyanazon deflációs spirál visszahúzó erejét próbálja leküzdeni, eddig nem sok sikerrel. Ez akadállyá vált Amerika reflációjában is. A konjunktúra vége önmagában deflatórikus hatású. Ezen felül deflatorikus nyomást helyezett maga az USA is a saját és a globális gazdaságra, a Kínával szemben indított kereskedelmi konfrontációjával. A fiskális intézkedések hatása is kifutott, és mostanra már senki nem gondolja komolyan azt, hogy refláció lehet az USA-ban.
  • Az egyetlen pozitív pont a mai világgazdaságban az, hogy a fogyasztó még erőteljesen fogyaszt és a fogyasztási adatok továbbra is robosztusnak mondhatóak.
  • A jegybankok lassan átállnak a folyamatos QE állapotba annak érdekében, hogy újra beindítsák a világgazdaság motorját, de az eddigi inflációs és növekedési adatok azt mutatják, hogy ezen monetáris intézkedéseknek egyre kisebb a hatása. Ez a beteg és az antibiotikum esetére hasonlít. Először még hat a gyógyszer, de minél többször és minél többet adunk belőle a páciensnek annál inkább immunis lesz rá a szervezete. Japán 30 éve tartó küzdelme a deflációval, és végtelenített QE programjai jó analógia arra, hogy mi vár Európára.

Részvénypiacok

  • Konjunktúra végi állapot, globális recesszió a gyártási szektorban, lassulás a szolgáltatási szektorban, invertálódott amerikai hozam görbe, kereskedelmi háborúk, globalista kereskedelmi törekvések visszaszorulása bilaterális egyezmények szintjére és még is örök csúcsok közelében a részvénypiacok. Hogy lehet ez? A rövid válasz erre a jegybankok ultra laza monetáris politikája, ami direkt és indirekt módon feltolta minden eszköz, köztük a részvények árát is. A laza monetáris politika következménye az is, hogy az elmúlt években a nagyvállalatok a világtörténelem eddig látott legnagyobb mértékű saját részvény visszavásárlási programját hajtották végre, amit  olcsó hitelből finanszíroztak.
  • Érdekes módon mégsem a részvények tekinthetőek igazán drágának, hanem egyértelműen a kötvénypiac. Először is a bóvlikötvény oldalon erőteljes árcsökkenésre van szükség a kockázatok megfelelő beárazására. A magas besorolású állampapíroknál pedig a hozamcsökkenés a mostani szintek körül kell forduljon ahhoz, hogy ne csússzunk olyan területre, ahol csak a globális recesszió adhat választ az árazási kérdésekre. Amíg 2018-ban az emelkedő amerikai hozamok parancsoltak megálljt a részvénypiaci emelkedésnek, most hozam emelkedésre lesz szükség (különösen a hosszú oldalon), ahhoz, hogy részvénypiacok, stabilak maradjanak.

A jövő – mit olvashatunk ki a fentiekből?

  • A globális befektetői közösség akar hinni abban, hogy makroadatok szempontjából a legrosszabb már mögöttünk van, és 1999 és 2012-höz hasonlóan a kezdeti visszaesést követően a mostani szintek körül az év végéig stabilizálódik a globális gazdaság. Ennek hatása volt látható a szeptemberi kötvénypiaci konszolidációban.
  • Az amerikai hozam görbe stabilizálódása szükséges ahhoz, hogy ne legyen globális recessziós pánik, viszont ezzel együtt is nagy esély van arra, hogy 2020 végére recesszióba csússzon a teljes nyugat-európai és Japán gazdaság, míg az USA és dél-kelet Ázsia a mostaninál alacsonyabb növekedés pályán marad.
  • Az idei év végére azt várom, hogy az egyre rosszabb makrokörnyezet, igaz alacsony szinteken, de stabilizálódni fog hasonlóan az 1999 és 2012-es időszakhoz. Ennek köszönhetően, 2020-ban a magas besorolású kötvények árazása trendszerű esésének indulhat, a részvények pedig fellélegezhetnek, hogy még sincs világvége és stabilizálódnak magas volatilitás mellett, de lényegében a mostani szinteken maradnak a 2020-as amerikai elnökválasztásokig.
  • Bikára azonban szintén nem számítok: idén 19%-al kellett lejjebb vinni az EPS (az egy részvényre jutó nyereségre vonatkozó) várakozásokat, a 2020 első negyedévére szóló konszenzus mégis változatlan maradt. Véleményem szerint itt is hamar eljön az igazság pillanata és ezeket a számokat is lefele kell módosítani – ez pedig nehezen tesz elképzelhetővé egy komolyabb részvény piaci rally-t a mostani szintekről.

(Címlapkép: Mediamodifier képe a Pixabay -en.)

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr3915243886
süti beállítások módosítása