Legalábbis ez derül ki az Eurostat legújabb statisztikájából.
MAGYARORSZÁGON A LAKOSSÁG BIRTOKOLJA AZ ÁLLAMADÓSSÁG TÖBB, MINT EGYÖTÖDÉT (21,7%), SZEMBEN AZ EURÓPAI ÖTSZÁZALÉKOS ÁTLAGGAL,
az EU-ban egyedül Máltán nagyobb az arány. Ez persze nem meglepő annak fényében, hogy az elmúlt években kiemelt cél volt a belföldi, azon belül is a lakossági finanszírozás növelése, elsősorban a külső adósság csökkentésével szemben (2011-ben a külföldiekkel szembeni adósság meghaladta az 50 százalékot, ma ez az érték 40% alatt van).
A betéti kamatoknál vonzóbb hozamokkal kecsegtető konstrukcióknak köszönhetően
MA REKORDSZINTEN VAN A MAGYAR HÁZTARTÁSOK ÁLLAMPAPÍR-ÁLLOMÁNYA.
Ez a trend aligha fog változni az újonnan piacra dobott, kifejezetten a lakosságot célzó és kedvező hozamot biztosító MÁP+ miatt – ennek kondíciói tükrözik az állampapír stratégia keretében 2019 elején megfogalmazott célt, miszerint öt év alatt a lakossági állományt a jelenlegi szintről is duplázni szeretnék.
Bár az adófizetők által a lakossági állampapírok vásárlóinak fizetett kamatfelár hatalmas a “normális” állampapírokkal összevetve, ez a trend egyértelműen csökkenti az ország pénzügyi sérülékenységét.
Egyrészt a belföldi lakossági megtakarítók ingerküszöbe sokkal feljebb van piaci turbulenciák idején, mint a külföldi intézményi befektetőké, azaz nem öntik a piacra a kötvényeiket, nem menekülnek fejvesztve, ha bármilyen okból megnő az ország vagy a régió kockázata.
Másrészt a forintban kibocsátott államadósság nagyobb aránya a devizában kibocsátott adósság rovására sokkal nagyobb mozgásteret ad a gazdaságpolitikának a külső sokkokhoz való alkalmazkodás tekintetében – magyarul könnyebben és bátrabban tud az árfolyam leértékelődésével alkalmazkodni a gazdaság. Egy erősen nyitott, az európai konjunktúrának és európai transzfereknek hatalmas mértékben kitett, régóta meglévő versenyképességi problémákkal küzdő gazdaságban a deviza leértékelése, leértékelődése nagyon tud(na) hiányozni egy elromló környezetben, ennek tanulmányozásához kiváló állatorvosi lovak az eurózóna déli államai.
Befektetői szempontból nézve a klasszikus, hosszú távon a hozamokat és a kockázatokat együttesen figyelembe vevő, kötvényeket és részvénykitettséget kombináló,
LEGJOBBAN MŰKÖDŐ PORTFOLIÓK MEGKERÜLHETETLEN ELEMEI A LAKOSSÁGI ÁLLAMPAPÍROK,
amik párosulhatnak a fejlett részvénypiacok hozampotenciáljával.
Ezen felül a részvények által adott devizakitettség olyan esetben is védi egy ilyen portfólió reálértékét, amikor esetleg a forint jelentősebben gyengül az euróhoz és a dollárhoz képest. Ezen túlmenően azonban egyedi ügyféligények, kockázatviselési hajlandóság és hozamelvárás kérdése, hogy milyen befektetési portfolió részeként, mikor és mennyi állampapír vásárlása éri meg a leginkább a lakossági befektetőknek.
