Sokkoló tanulmánnyal állt elő a francia Montaigne Intézet a radikális iszlamizmus elmúlt években tapasztalható terjedésével kapcsolatban. Miközben a francia politikai pártok rohamléptekben veszítik el szavazóikat és ideológiailag is kezdenek kifulladni, addig az 1990-es évek óta a radikális iszlamisták, azaz úgynevezett szalafisták 900%-kal növelték támogatóik számát Franciaországban. Az ezredforduló előtt alig néhány száz radikális iszlamistát tartottak számon a titkos szolgáltatok, 2004-re a számuk 5000-re, 2015-re 15-20 ezerre, míg 2018-ra 30-50 ezer fő közzé emelkedett. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a jelentés szerint a fenti adatok valószínűleg alábecsülik a radikális iszlamisták számát, hiszen azokat az egyes vallási helyek látogatottsága alapján vették számításba az erre specializált titkos szolgálati szervek, nem beszélve arról, hogy csupán az aktív tagok szerepelnek a statisztikákban, míg a radikális vallási tanokat követő "egyszerű" hívek nem.
Hakim El Karoui szakértő esszéje – aki a mostani tanulmányt is jegyzi - szerint a francia muzulmánok 28%-ka vallja a fundamentalista iszlám tanait, ami jól mutatja, hogy a francia muzulmánok nagy része még egyáltalán nem radikalizálódott. Jóllehet, a szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy éppen a 15-25 év közötti korosztályban a legtöbb fundamentalista iszlám tanokat követő hívők száma, ami nagy veszélyt jelent a jövőre nézve.
A fentiek alapján talán nem meglepő, hogy a szalafizmus terjedése már az átlagember számára is szemet szúr, ha ellátogat Párizs vagy a Marseille egyes külvárosaiba, ahol a szalafisták teljes mértékben átvették az irányítást ezen külvárosok közösségi és gazdasági élete felett, olvashatjuk a Le Figaroban.
A radikális iszlamizmus nemcsak egy egyszerűen vallást jelent az emberek számára, hanem akárcsak a kommunizmus, egy átfogó politikai ideológiaként jelenik meg, mely egyszerre ad magyarázatot a világ működésére, a társadalom felépítésére és a hatalommal való kapcsolatra. Az iszlamizmus így az élet minden területét szabályozni szeretné, úgymint a férfi-női kapcsolatot, az étkezési szokásokat vagy a pénzügyeket.
Montaigne Intézet tanulmányában ezek mellett azt is megmutatja, hogy az iszlamisták tevékenységük nagy részét a való világból a digitális térbe helyezték át. Így az interneten teljes mértékben kiszorítják a mérsékelt nézeteket valló hangadókat, miközben a Facebookon és a Twitteren is igyekeznek egyre nagyobb követői tábort verbuválni maguk köré. Ezt mi sem mutatja jobban, mint, hogy a Twitter 16 legbefolyásosabb politikai „gondolkodója” között – azaz akit legtöbben követnek – öt radikális iszlamista is található. Ketten közülük a dalai lámát, míg hárman magát a pápát is maguk mögé utasítják.
A legnépszerűbb Twitter profilok a világban
A think tank tanulmánya rámutat arra is, hogy a közösségi háló szalafista sztárjai elsősorban Szaúd-Arábiából kerülnek ki, ami nem véletlen, hiszen a radikális iszlamizmus szülőhazája Egyiptom és Törökország mellett elsősorban Szaúd-Arábia. A radikális iszlám gyökereit egyrészt Egyiptomban találhatjuk, ahol megszületett a Muzulmán Testvériség mozgalom, másrészt pedig Szaúd-Arábiában, ahol a wahabiták részéről indult el egy reakcionárius mozgalom. Az elmúlt években mindez kiegészült egy harmadik szereplővel is, Törökországgal. Erdogan török elnök ugyanis egyre nagyobb mértékben építi politikáját a radikális iszlámra. A tanulmány bemutatja azt is, hogy mára az iszlamisták határokon átnyúló nemzetközi szervezetek és hálózatok sorát hozták létre, miközben a szaúdi kormány nagyban támogatja a mecsetek építését Európa szerte. Nem beszélve arról, hogy a Medinában működő iszlám egyetem diákjai nagy szerepet játszanak a közösségi médiában megjelenő tartalmak terjesztésében is.
Hakim El Karoui szerint, aki mellesleg Emmanuel Macron francia köztársasági elnök tanácsadója is, alapoktól kellene újragondolni Európa és az iszlám kapcsolatát, és teljesen új iszlám szervezetekre lenne szükség nemcsak Franciaországban, hanem Európában is, melyek jobban képesek szabályozni az iszlám vallást.
