A Szakaszokról szóló írásunkban már találkoztatok a Specialista rendfokozattal, hogy milyen beosztásokat lát el egy-egy katona, akik ezt a rendfokozatot viselik. A most következő írásunkban egy lövész szakaszban általuk kezelt fegyverekkel fogunk foglalkozni.
A 101. légi szállítású hadosztály egyik specialistája.
Gránátos
Egy gránátos éppen tölti az M79-esét.
A gránátos katonák (Lövész rajonként két ember) fő fegyvere a háború alatt az M79 gránátvető volt. A fegyver 1961-ben jelent meg 10 éves tervezés után, lőszere egy 40 mm-es gránát, mely alkalmas volt géppuskafészkek és épületek elpusztítására egyaránt. Anyaga fa és fém, a tus végén pedig gumi, súlya töltve 2,9 kg, üresen 2,7 kg. Hatótávolsága 350-400 méter közé tehető, tárkapacitásról nem beszélhetünk a fegyver esetén, mivel úgynevezett billenőcsöves, így egyszerre csak 1 darab gránátot tudunk betölteni.
M79-es gránátvető
Az M79-est használta az amerikai hadsereg, a tengerészgyalogság, az ANZAC és ARVN katonái is, de még a Vietkong között is egy szeretett darab volt kis mérete és hatalmas ereje miatt. Egyik hátránya az volt, hogy azok a katonák, akik a gránátvetőt vitték a TO&E (Table of Organisation & Equipment) szerint másodlagos fegyverként egy M1911-es pisztollyal rendelkeztek, amely ha kifogyott, akkor a gránátvető nem feltétlen volt alkalmas 50-100 méteres tűzharcra, inkább önvédelmi célt szolgált. A valóságban persze sokan szereztek maguknak máshonnan fegyvert a gránátvető mellé (Például az ausztrál gyalogságnál egy gránátos L1A1-es hadipuskával és M79-es gránátvetővel volt felszerelve). Erre a problémára 1969-70 környékén jelent meg a válasz az M203-as gránátvető képében, melyet egy M16-os mellső markolatára tudtak felszerelni, így egyszerre rendelkeztek egy gépkarabéllyal és egy gránátvetővel is.
Egy katona pózol M203-as gránátvetővel felszerelt M16-ossal.
Az M203-as magában 1,36 kg töltetlenül, lőszere szintén a 40 mm-es gránát, amit az M79 is használt, hatótávolsága is szintén 350-400 méter. A világ hadseregeinek egy része még ma is használja annyira sikeres és kényelmes, nem beszélve arról, hogy a használó katona is nagyobb biztonságban érzi magát a hatékonyabb tűzerővel.
Géppuskás
A képen Leslie Halasz Sabo Jr. (ifj. Halász Szabó László) látható M60-as géppuskával a kezében,
aki szintén specialista volt.
A géppuskások fő fegyvere a háború alatt az M60-as géppuska volt. A fegyver 1957-ben jelent meg, a TO&E szerint szakaszonként két darab volt a fegyveres rajban, mint azt ma már tudjuk, mikor lehetőség volt erre igyekeztek rajonként elosztani egy-egy géppuskát, de ez nem minden alegységre volt jellemző. Beceneve a disznó, ami köszönhető 10,5 kg-os súlyának. A disznó kedvenc eledele a 7,62x51 mm-es NATO lőszer melyet hevederből falatozott, elméleti tűzgyorsasága 600 lövés / perc, hatótávja maximálisan 1100 méter.
Géppuskások akcióban.
Az M60 géppuska viszont nem volt mindig közkedvelt, nehéz is volt és gyakran el is akadt a dzsungel környezetben. Kezelését egy ember is eltudta végezni, de a fegyveres rajban 3 főből állt egy ilyen csapat, 1 fő specialista aki kezeli a géppuskát, 1 fő őrvezető, aki a lőszert adagolja, a csőcserét segíti és géppuskás halála esetén átveheti a géppuskát, továbbá egy fő őrvezető, aki tartalék lőszert szállít, ő fel van szerelve egy M16-os gépkarabéllyal is míg az előző két ember 1-1 M1911 pisztollyal rendelkezik az M60-as mellett.
Automata Lövészek
Lövész és az ő támogató fegyverei. Kezében egy M14A1-es, mellette a földön egy M16-os.
Az automata lövészek két fegyvert használtak a háború alatt, a gyalogságnál az M14A1-est, lovasságnál az XM16E1-est is. A közös a kettőben, hogy alapjáraton nem géppuska egyik sem, de rajonként 2 specialista ezeket használta villalábbal azért, hogy a raját/tűzcsoportját támogassa valamekkora fedező tűzzel. Az M14-esről mint köztudott sorozatlövéskor nagyon nehéz lefogni, az M14A1-es verzió ezért van ellátva markolattal és villalábbal, ám az M16-osok elterjedése után ez a beosztás szépen lassan kikopott.
A fenti képen látható amerikai katona villalábas M16-ossal.
Páncéltörő
M67-es páncéltörő.
A lövész szakaszokban volt 2 katona, akik M67 hátrasiklás nélküli páncéltörőt használtak, ez a fegyver 1960 és 1975 közt volt rendszeresítve, 90 mm-es lövedéke páncélosok ellen lett tervezve, de ezt Vietnámban nem nagyon tudták kihasználni. A fegyver üresen 17 kg, töltve 21 kg, kezeléséhez két fő volt kijelölve: 1 Specialista, aki kezelte és segédnek kapott 1 őrvezetőt, mindketten M1911 pisztollyal voltak ellátva önvédelmi célokra az M67 mellé, maximális lőtávja 2100 méter.
A méretes példány, a bele való lőszerek, és a kezelők.
Súlya miatt sokszor a bázisok védelméhez volt használva, mivel sok katona jobban szerette az M72 páncéltörőt, melyet elég volt egy embernek kezelnie és könnyebb is volt, így ez a fegyver is "kikopott" a katonák fegyvertárából.
Írta: Estvan 1/7
Források: Battleorder, Wikipedia, Gordon L. Rottmann Vietnam War US & Allied Combat Equipments
Támogass minket, hogy egyre jobbak legyünk!