Sri Lanka kicsit olyan, mintha India Disneylandje lenne, na nem azért, mert egérfejű fickók ugrálnak esténként a tűzijáték fényével megvilágított kastélyok előtt, hanem, mert olyan mint India, csak sokkal elviselhetőbb. Aki volt már Indiában, és nem csak az Ízek, imák szerelmekből, vagy a sarki vegán jógaóráról ismeri, az tudja, hogy India minden csodálatos pillanata, lenyűgöző történelme, és az egyszerűen csak bizsergető idegensége ellenére, vagy ezekkel együtt, de azért egy gyűlöletes pöcegödör is. Indiában az európai nőket megbámulják, sőt a szőke vagy vörös hajúak többségét jól meg is fogdossák, és ne legyenek illúziónk, nem azért akar minden indiai fickó együtt fotózkodni a csajunkkal, mert meglepő számukra az esztétikai élmény, hanem, hogy legyen mire gondolni a lefekvés utáni unalmas percekben.
Indiában bármikor belefuthatsz egy agresszíven kéregető leprásba, akinek már leesett mind a tíz ujja, Indiában még a nagyvárosokban is sok helyen térdig ér a fekália, és igen, Indiában annyira nem értik, hogy miért nem szabad szemetelni, hogy Mumbai belvárosában kosárpalánk van a szemeteseken, hátha így játékosan megtanulják.
Sőt, true stroy, Indiában időnként a tuk-tuk sofőrök összefognak, és nem hajlandóak normális áron elvinni sehova, csak mert fehér vagy, és időnként ilyenkor egy katonatiszt hülyére pofoz minden tuk-tuk sofőrt, hátha ezzel örömet szerez neked, csak mert fehér vagy.
Na, Sri Lanka nem ilyen, kivéve a tuk-tuk sofőröket, akik azért itt is elég idegesítőek tudnak lenni.
Azt is mondhatnám, hogy Sri Lanka India svájci kiadásban, de azért ez túlzás lenne: egy egyenesen, aminek egyik végpontja India, a másik meg Svájc, középen meg mondjuk Debrecen van, hát Sri Lanka még mindig India közelébe kerülne.
Nem Ceylon
Akit érdekel Sri Lanka történelme, és mondjuk az, hogy hogyan cseszték el ezt is a britek, annak ajánlom ezt a cikket, még abból az időből, amikor tervezgették a tamil polgárháború lezárását, a többieknek elég annyit tudni, hogy azért van minden három nyelven, sőt három különböző ábécével kiiírva mindenhol, mert az egyik a gyarmati múltból itt maradt angol, a másik a többségi szingaléz, a harmadik meg a főleg északon élő tamilok nyelve.
Azt azért érdemes még elmondani, mielőtt fejest ugranánk Sri Lankába, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére, ez itt Ceylon, csak a brit gyarmatosítókat annyira utálták, hogy gyorsan nevet váltott az ország, sőt 2016-ban törvény született arról is, hogy legfeljebb a világkereskedelemben fontos cégek neve utalhat Ceylonra. Mindez azért is meglepő, mert ugyan az országot már átnevezték a szingalézül fénylő országot jelentő Sri Lankára, a szigetet hivatalosan még mindig Ceylonnak hívják, ami egyébként egy óind eredetű szó, és annyit jelent, hogy Oroszlán-sziget.
Colombo: Taxi, Uber, vonat
Sri Lanka egyik legfontosabb tanulsága, hogy hiába nagy egy város, még lehet borzalmasan unalmas. Ez kifejezetten igaz Colombóra, a fővárosra, ami ugyan olyan, mintha kissé másnaposan, az időeltolódástól kótyagosan tuktukoznánk a monszunban, de azért ez legfeljebb másfél-két napig tart ki, utána érdemes továbbállni. Sajnos a nemzetközi repülőtér Colombóban van, ezért ide érkezünk, és jó eséllyel innen is távozunk, ezért legalább két napot meg fogunk itt szállni. Alternatív megoldásként ott van Negombo, Colombo Pestszentimréje, ami közel van a reptérhez, nem mellesleg az első, használható tengerpart a főváros közelében, tele túlzóan resortnak hívott part-menti szállodákkal.
Én ezt inkább a távozás előtti estére ajánlanám, mert ha körbe akarjuk utazni Sri Lankát, kell legalább fél nap, amíg megszerzünk minden szükséges jegyet az úthoz. A vonatozás, ahogy Indiában, itt is az egyik legfontosabb gyarmati időkből itt felejtett néphagyomány, bár azért érdemes tudni, hogy a vonalakat az ötvenes években erősen megnyirbálták, és ami megmaradt, azt sem igazán tartották karban, ezért sok helyen, főleg a hegyekben és az északi parton, busszal sokkal gyorsabban eljuthatunk bárhova.
A vonatutak viszont nagyon szépek, ezért ahol lehet, érdemes azokat választani. Colombo és Galle között elérhető az úgynevezett observation class, ami egy csupa üveg vonatkocsit jelent, hogy jól megbámulhassuk a sínek mellett élő helybelieket, itt érdemes erre foglalni, Ella és Nuwara Elliya között meg olyan festői a vonatút, hogy arról több ezer youtuberhez hasonlóan még videót is kellett forgatnunk.
A jegyeket a Fort vasútállomáson pár óra alatt be tudjuk szerezni, már ha nem kapunk dührohamot a legszebb szocialista időket idézően lusta, ámde hatalmaskodó ügyintézésen: azon, hogy minden célállomásnak külön ablaka van, hogy minden ablakban máskor van ebédidő, és az ebédidő után random hosszúságú relaxációs gyakorlatokat végeznek, ami annyit tesz, hogy közelről bámulhatod, ahogy hangosan, a barátnőjével telefonálva a körmét reszeli, vagy a öt centis körmével az ételmaradékokat túrja ki a fogsorából. Egy férfi. A népszerű vonalakon akár két nappal hamarabb is elfogyhatnak a jegyek, ezért én azt ajánlom, hogyha az érkezés utáni pár napban tervezünk vonatozni, azokat a jegyeket előre foglaljuk le. Ez amúgy nem nagyon nehéz, Sri Lankán nem a Máv szolgáltat, de a jegyrendszer csak helyi telefonszámmal működik. Ezt lehet kikerülni, a Visit Sri Lanka Tours jegyelővételi rendszerével, ami ugyan lenyűgözően régimódi és ijesztően átverés szagú, de jelentem, tökéletesen működik, és mindössze 3 fonttal drágább, mintha Sri Lankán, egy koszos kis vasútállomáson magunk álltunk volna sorba érte.
Amúgy az observation classon kívül nem igazán éri meg urizálni, az első osztály ugyancsak lepukkant és koszos, ellenben légkondicionált, vagyis az ablakokat nem lehet lehúzni, így a mocskos üvegen keresztül nézheted egész úton, hogy milyen szép is a táj.
Ha a jegyek megvannak, egy kicsit érdemes azért körülnézni Colombóban, ehhez jól jön az Uber, ami ugyan húsz százalékkal drágább, mint a helyi tarifa, de legalább nem kell nagyon letölteni, regisztrálni, ott van a telefonunkon és már rendelhetünk is egy fuvart. Ha több napot maradunk Colombóban vagy a környékén, azért érdemes letölteni a Kangaroo Cabs alkalmazást, olcsóbb mint az Uber, és sokkal több helyi használja, így könnyebben fogunk tuktukot fogni.
Sri Lanka nem túl izgalmas kapuja
A kötelező látnivalókat, mint a Ligthouse Clock Towert, az elnöki palotát, a Függetlenség terét, vagy a régi városházát, pár tuktukozással letudhatjuk, tényleg nincs ebben több pár óránál, még akkor sem ha megnézzük mellé Kelaniya Raja Maha Viharát, ami a város legnagyobb buddhista temploma, a Sri Kailawasanathan Swami Devasthanam Kovil hindu templomot, ami lenyűgözően szürreális a toronnyá halmozott színes istennekkel a homlokzatán, vagy Jami Ul-Alfar mecsetet, amit amúgy is csak kívülről lehet körbejárni, mert hitetleneknek tilos a bejárás. Ha már a mecsetnél vagyunk, járhatunk egy kicsit a hatalmas piacon, ami azért kicsit visszahozza a legzajosabb indiai emlékeket, például én több lenyalt hajú gyanús alakot zavartam el, akik mind nagyon tudták hol van Magyarország, egy nagybácsijuk él ott, és csak ezért, csak nekünk most aztán megmutatják Colombo legszebb nevezetességeit, ingyen, csak itt balra, ebbe a sötét sikátorba, ha lesz szíves. A floating marketet viszont mindenképpen hagyjuk ki, az egy szuvernírshopokból álló bazársor csak, ha csak nem vagyunk hűtőmágnes-gyűjtők, vagy nem hajtunk arra, hogy harminc méteren belül négyszer is átbasszanak rossz minőségű teával, semmi értelme.
De ha ezekkel végeztünk és még nem vert le minket az óraátállítás, két lehetőségünk van: enni vagy inni. Ha enni akarunk, akkor két igazán felejthetetlen opció van: az egyik, az olcsóbb megoldás kimenni a Galle Face Greenre, ami egy az indiai óceán partján elterülő park, a colombóiak ide járnak, ha szerelmesen bele akarják lógatni a lábuk az óceánba, ha enni akarnak a gyerekkel, vagy csak levegőhöz akarnak jutni a szmogban. A Galle Face Green legendás kis büféje a Nanas, ami a tengerparti kifőzdesor közepén áll valahol. A probléma csak az, hogy mivel a Nanas bekerült a Lonely Planetbe, a Tripadvisorba és a Foursquare-re is, a környék összes kis kifőzdéjét úgy hívják hogy Nanas, vagy Nana’s kitchen, Nanas halal kitchen, Nana’s food, vagy esetleg Nanas King buffet. A helyzetet jól jellemzi, hogy még a gasztrosite-ok többségén is rossz képpel ábrázolják a büfét, és amúgy én sem vagyok biztos abban, hogy a három Nanas közül, amelyikben megfordultunk, melyik is volt az eredeti. Ha egyáltalán közte volt.
A kifőzdénél biztosabb megoldás viszont a Ministry of Crab, ami ahogy a nevéből is adódik egy rák étterem a régi holland kórház belső kertjében, és így rögtön azt is mondhatjuk, hogy nem csak a méregdrága kaja miatt jöttünk, de megnézünk egy műemléket is. A Ministry of Crab ugyanis méregdrága, és nemcsak Sri Lanka-i értelemben: ennyi pénzből egy helyi falu teljes lakossága egy héten át eszik, de azért, ha nem vigyázunk, ketten, borral együtt akár 250 dollárt is elvacsorázhatunk, ami azért New Yorkban sem a Subway-menü szintje. A homár, a tarisznyarák és a király rák is lenyűgöző, főleg a helyi curryben pácolva, grillen, és ha odafigyelünk, 80 dollár környékén megállhat a számla, és még jól is lakunk. Hazafelé botorkálva, tele hassal, azt mondtam, hogy megéri, de másnap azért kiszámoltam, hogy ennyi pénzért, vidéken két éjszakára kapunk tengerpartra néző szobát.
Ha viszont inkább inni szeretnénk, akkor nagyon sok hangulatos teázó, sőt kézműves kávézó van a városban: vége annak a korszaknak, amikor Ázsiában egy Illy-eszpresszó maga nagyobb luxus volt, mintha egy tucat félmeztelen fiatal nő cipelt végig a városon egy lefátyolozott gyaloghintón. A London House of Coffe, vagy a Tea Breeze is finom lattét kínál, meg persze ceyloni teát, de a kihagyhatatlan hely mégis csak a The t-lounge, a Dilmah teagyártó saját teázója, ahol a sziget összes termőterületéről származó teát tartanak, és a cérnakesztyűs pincérek, vagy inkább tasommelier-ék olyan eleganciával szolgálják fel a fekete vagy zöld teát, hogy mindenki rögtön visszasírja kicsit a gyarmattartók korát.
De Colombo tényleg ennyi, meg a portugál gyarmatosítók által itt felejtett ágyúk, amik most nem a tengerre hanem a városra vannak irányítva, na nem fenyegetésként, hanem mert a teljes partszakaszon éppen most építenek új luxusnegyedet a kínai befektetők. Ugyanitt városnézés jelleggel megtekinthetjük a teljes Sri Lanka-i hadsereg összes uniformisát, mert az építkezést valamiért felváltva védik a rendőrség, a hadsereg és a haditengerészet gépfegyveres egységei.
Vagy inkább menjünk tovább, legalábbis mi ezt tettük, elindultunk Galle felé az Observation class csupa üveg kocsiján, és akkor még nem tudtuk, hogy a tenger mellett haladó, közel három órás út még csak nem is fér fel a három legszebb vonatozás listájára Sri Lankán.
Galle: Kultúrák egymás hegyén hátán
Galle egy apró kis földnyelvre felhúzott kikötőváros, az UNESCO világörökségének része. Az óváros jellegzetessége, hogy itt három európai gyarmatosító nép váltotta egymást, és ez meglátszik az épületeken is: a XVII. század elején a portugálok létesítettek itt telepet majd 1640-ben a hollandok kiverték őket, 1793-ban, pedig végül a brit gyarmatbirodalom része lett. De ez még mind semmi, Galle már évszázadokkal korábban is a fahéjszállítás egyik legfontosabb logisztikai központja volt, innen indultak a szállítmányok keletre és nyugatra is. A hely nemzetközi gyökereit mi sem mutatja jobban, hogy találtak itt egy kőtáblát, amit a XV. században három nyelven: tamilul, perzsául és kínaiul írtak, és nemesfémek, selymek, ékszerek listája, amiket nemcsak hindu isteneknek, de Allahnak is ajánlottak.
Galle most Sri Lanka Szentendréje, tiszta, rendezett és méregdrága. Itt nem nehéz jó hoteleket találni, sőt egy minden tekintetben kifogástalan flat white-ot is bármelyik utcasarkon kaphatunk. Arra kiváló, hogy egy kicsit feltöltődjünk Colombo után, de én például itt jöttem rá, hogy nem fogok igazán jókat enni Sri Lankán: a helyi konyha még ebben, a kifogástalan minőségben is leginkább csak felejthető, olyan, mintha újramikróznánk a tegnapról megmaradt indiait. Azért mindenképpen próbáljuk ki valahol a hoppert, ezt a tradicionális helyi reggelit, ami egy tál alakúra formázott vékony palacsinta, amit rizslisztből és kókusztejből csinálnak. Reggelire meg beleütnek egy tojást.
Ilyen reggelit egyébként szinte bárhol kaphatunk az országban, ha merészek vagyunk, keressük a hotel feliratokat a főutcákon, a buszpályaudvarok környékén, a hotel ugyanis a helyi angolban nem szállodát, hanem éttermet jelent, és az az étterem, aki ezt a szót még így, a helyi értelemben pingálja a cégtáblára, biztos, hogy nem a turistákra hajt.
Hogy mit érdemes még csinálni Galléban? Leginkább sétálni a világítótorony és a városkapu közt a kis utcákon, esetleg megnézni a helyi múzeumokat, vagy bekéredzkedni a világítótorony melletti mecsetbe, vagy onnan pár utcára a hindu templomba. Mindkét épület ugyanis keresztény templomnak épült a portugál megszállás idején, és nagyon érdekes, ahogy a két vallás a saját képére formálta a barokk épületeket, amiket azért kicsit korábban már az angolok is átszabtak Viktoriánus protestáns ízlés szerint.
És ha kicsit elegünk van már a mesterséges turistadíszletekből, ugorjunk át az öböl túlpartjára, a Jungle beachre, ahol főként helyiek kriketteznek és isznak a tengerparton, és miközben a fiúk hangosan trappolnak a vízben, a lányok, szégyenlősen, egymás kezét fogva, nyakig beöltözve próbálgatják, hogy mi is az az őrület, amit a nyugatiak csak úgy hívnak, hogy strandolás. Mi szombaton voltunk, tömve volt a strand az új városnegyed lakóival, és a móka leginkább arról szólt, hogy ki tud viszonylag hamar, már délre lerészegedni az Ázsiában mindenhol csak viszkiként emlegetett italtól, ami ugye soha nem viszki, hanem valami ihatatlan, helyi párlat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mindez elég kaland pár napra, utána viszont ideje továbbállnunk délnek, hátha belefutunk pár bálnába, esetleg elindulhatunk északra, a hegyekbe, a teaföldek és szent hegyek közé.
Folytatás következik...
És addig is DJ Tomanek válogatásában itt egy kis Sri Lanka-i könnyűzene a hatvanas évektől napjainkig: minden dalban ott az ősi, mégis olyan, mintha csak buliba mennénk India Alsóra.
Ha szükséged van pár utazási információra a hátizsákos hippistoppoláson túl, de a richkids típusú magángépes körutazásokon még innen, na akkor mentsd el ezt a blogot, like-old a Facebook-oldalunk, ha pedig egzotikus képeket és videókat néznél télvíz idején Baliról vagy Új-Zélandról, akkor kövess be Instagramon!
