Mintha újra tele tudnám tölteni levegővel a tüdőmet. Ti is éreztétek? Az önkormányzati választások estéjén egészen meglepődtem a rám törő örömtől.
A IX. kerület egyik választókörzetében voltam szavazatszámláló bizottsági tag, így elsők között értesültem a jó hírekről. Emlékezetes pillanat volt, amikor az első számolás után összesítettük a főpolgármester jelöltekre leadott szavazatokat. Szinte nehezemre esett nem ugrálni.
Az ember életében az egyik legfrusztrálóbb érzés a kontrollvesztés megtapasztalása. Bizonyos helyzetekben persze elkerülhetetlen, például gyermekkorunkban a szüleink korlátoznak minket, nem vagyunk urai a betegségeinknek, más emberek döntéseinek, és még hosszasan sorolhatnám. Fontos azonban tudnunk, hogy lehetnek saját gondolataink, elképzeléseink és van ráhatásunk arra, hogy milyen rendszerben, hogyan éljük az életünket.
Ezt tapasztalhatta meg vasárnap este minden ellenzéki szavazó. A megkönnyebbülést, hogy véget ért a teljes kiszolgáltatottság időszaka.
Nem csak azért, mert sikerült megszereznie Karácsony Gergelynek az ellenzéki összefogás eredményeként a főpolgármesteri széket, hanem mert olyan nézeteket valló politikusok kerültek hatalmi pozíciókba, akik tisztelettel fordulnak az embertársaik felé függetlenül a politikai irányultságuktól, empatikusan gondolkoznak és zászlajukra tűzték a mindennemű korrupció elleni fellépést.
Lehetőséget kaptak ezek a vezetők és képviselők arra, hogy példát mutassanak. Olyan példát, amivel meg lehet alapozni egy új politikai kultúrát Magyarországon, olyat, ahol kulturáltan vitatkoznak egymással a szemben álló nézeteket képviselő emberek, és ahol a konszenzusra való törekvés minden fél érdeke.
Nyilván nem lehet hátradőlni a kezdeti sikerektől. Sőt. Valójában soha nem lehet hátradőlni. Az csak egy illúzió, egy álomszerű elképzelés, hogy van egy pont az életünkben, amikor megérkezünk. Nincs. Mindig tennünk kell az előre haladásért.
Óriási bizalommal és reménnyel tölt el, hogy a megválasztott jelenlegi kormánnyal szemben álló polgármesterek és képviselők nyilatkozataiból pontosan ezt hallottam. A tettre készséget.
Én is ezt érzem magamban. Hogy van értelme dolgozni azért, hogy jobb környezetben éljünk.
