No de mi is történt?

Egy multinacionális termelő vállalat nyílt napot szervezett, ahol a senior HR manager is tartott egy tájékoztatót, bemutatva a nyitott pozíciókat. Egy résztvevő kérdésére, miszerint minden jelentkezőnek válszolnak-e, így fogalmazott:

Mindenkinek igyekszünk válaszolni, de nem vagyunk karitatív intézmény, így például a történelem szakos bölcsészekkel nem fogunk foglalkozni.

Természetes, hogy egy termelő cégnek nem történészekre van szüksége: ezt minden olyan történész tudhatja, aki rendelkezik némi önismerettel.

Csakhogy.

Egyrészt teljesen fölösleges intellektuális öngól elővenni a munkaerőpiac mostohagyerekeit, a bölcsészeket, mert valószínűleg igen kevesen jelentkeznek a céghez ebből a táborból, és ha mégis, akkor egy intelligens HR-es egyszerűen félreteszi a CV-t, és kész. Nem fitogtatja a saját jelentőségét, ideiglenesen magas polcra került egóját azzal, hogy "lám, ez a hülye azt hiszi, hogy dolgozhat a mi szentélyünkben".

Másrészt ilyen alapon kiemelhette volna, hogy mentőst, cipészt, de még csak húszéves tapasztalattal bíró szívsebészt sem keresnek.

A bicskanyitogatás-mentes válasz tehát:

Mindenkinek igyekszünk válaszolni, bár azt kérjük, hogy releváns végzettséggel vagy tapasztalattal jelentkezzenek, hiszen mi egy termelő cég vagyunk.

Szívesen, fiúk.

Másrészt azt hiszem, világosan kiderült, hogy igenis szükség volna ott egy-egy bölcsészre (én inkább azt mondanám, az embert is figyelembe véve gondolkodó személyre). Felsorolom az indokaimat:

• egy nyílt napon egy rossz akusztikájú teremben nem alkalmazni hangosítást: arra vall, hogy a szervezők nem tudnak nézőpontot váltani
• PPT-n nem írunk 8-as betűmérettel: egy jó humán szakember ezt megsúghatja, hiszen általában kitűnő prezentációs tudással is bír
• a XXI. században, ha valamilyen folyamatot meg akarunk ismertetni valakikkel, akkor gamifikálunk, élményszerűvé tesszük

Éppen ez az, ami miatt a fenti mondaton kiakadtam.

Önmagában az, hogy bölcsészek kíméljenek, nem túl szokatlan mondat egy HR-estől, és teljesen érthető is - mint már fentebb kifejtettem. Engem nem zavar még az sem, ha valaki gúnyolódik ezzel az egyébként igen heterogén csoporttal: csak halványan utalnék arra, hogy az a bölcsész, aki nem válik digitális bölcsésszé, az valóban nem fog tudni versenyezni a többi munkavállalóval a jó pozíciókért.

Ellenben ha egy cégnél alapvető kommunikációs hibákat ejtenek, akkor érdemes alázatosabbnak lenni, a szó legnemesebb értelmében.

Különösen, ha ez is elhangzott:

Igazából hozzánk olyan nagyon sok jelentkezés fut be, hogy nem érezzük a munkaerőhiányt.

Méghozzá ez a kijelentés arra a megjegyzésre érkezett, hogy akármilyen diplomája is legyen valakinek, választ kell adni. Ez a pozitív jelöltélmény alapja. És erre a kommentárra elhangzik a fenti mondat. Ooooké.

Burkoltan tehát: annyira nagymenők vagyunk, hogy válogatunk, sőt nem is igazán várjuk a jelölteket.

Igen ám, de akkor miért szerveznek nyílt napot, és miért teszi hozzá a másik HR-es kolléga, hogy holnaptól be tudnának tölteni 150 pozíciót?

Kép forrása: pexels.com

Leszögezem: az eset túlélhető, engem személyemben nem sértett, holnapra el is felejtem. Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a HR-es is volt jelölt, jó esetben meg kellett küzdenie egy pozícióért; ő is izgult egy-egy interjú előtt. Sőt, semmi sem garantálja, hogy örökre ott fog dolgozni, ahol most. Azt is hozzátehetjük, hogy a HR-es fizetését azok a rétegek termelik ki, akik három műszakban szerelik össze a vackokat a zajos üzemcsarnokban. Ezzel nem kívánok populista lenni, és tudom, hogy ez az élet rendje. Sőt láttam már olyan operátort, aki imádta, amit csinál. No de mégis tiszteletre méltó az, aki reggel 6-ra képes bejárni dolgozni. Ez a megfontolás pedig alapot képezhet egy alázatosabb és hosszabb távú gondolkodásnak. Csak emberszámba kell venni azt is, aki alacsonyabb polcon van éppen. Hátha tanulhatunk tőle.