A napokban megjelent sporttémájú könyvem (Egészpályás letámadás. A Fradi és az állambiztonság 1945-1970 között. Inverzmedia, 2019)közel ötven, a pártállam idején beszervezett ügynök tevékenysége segítségével igyekszik bemutatni a Fradi és a kommunista pártállam viszonyát. A könyv alábbi részlete Bédi Jánosról szól, aki 1959 és 1962 között volt a Ferencvárosi Torna Club elnöke. 

A B-közép megszüntetése és felszámolása utáni viszonylag gyors visszarendeződési folyamatot érzékelve a kommunista hatalom úgy döntött, hogy személycserékkel igyekszik megfékezni az egyesület mindennapjaiban tapasztalt demokráciaellenes kilengéseket. 1959 elején a IX. kerületi pártbizottság javaslatot tett Weidemann Károly felmentésére az ügyvezetői funkció alól (párttitkári tisztségét megtartotta):

Weidemann elvtárs, mint megbízott ügyvezető az ÉDOSZ támogatása ellenére sem tudta megoldani azokat a politikai, szervezeti és sportszakmai feladatokat, amelyek megoldása elengedhetetlenül szükséges lett volna. Nem rendelkezik azokkal a vezetői készségekkel, melyek birtokában ténylegesen a klub vezetője lehetett volna. Több esetben a legfőbb szervek beavatkozására volt szükség a problémák tisztázásában.

A forradalom leverését követően életre hívott Ötös Bizottság így nem volt hosszú életű. 1959 elejétől a Fradinál visszatértek a korábban megszokott elnöki rendszerhez, és az élelmiszeripari szakszervezet már az első kinevezésnél egyértelműsítette: a pártérdek mindenek felett áll. Bédi János személyében egy olyan vezető nyitotta meg a Kádár-rendszer Fradi elnökeinek sorát, aki nemcsak kiváló pártkatona, hanem ÁVH-s tapasztalatokkal megáldott elvtárs is volt egy személyben.

Az 1914-ben született Bédi Pesterzsébeten végezte a négy elemi és két polgári iskoláját. Rövid belvárosi kifutófiúskodás után előbb asztalostanonc, később asztalossegéd lett. A munka mellett futballozott, 1930 és 1935 között a Ferencváros amatőrcsapatában kergette a bőrt, 1935-től pedig akkori munkahelyének csapatának, a Fegyver S.K.-nak lett játékosa. A labdarúgásnak és vélhetően kapcsolatainak köszönhette, hogy aktív katonakora ellenére elkerülte a második világháború frontjait. Mint „nélkülözhetetlen labdarúgó” a háború évei alatt a IX. kerületi fegyvergyárban dolgozott – a pisztolyosztályon alkalmazták gépi lakatosként –, sőt a LÉGÓ-parancsnokhelyettes funkciót is magára vállalta.

1952-ben a belügyi szervek részére írt önéletrajzában Bédi mentegetőzött amiatt, amiért 1945-ben a Szociáldemokrata Pártba lépett be. Politikai tudatlanságára hivatkozott, amiért képtelen volt különbséget tenni a szociáldemokraták és a kommunisták között. 1948-ban, amikor már új szelek fújtak, Bédi is váltott, és átigazolt a kommunista pártba, majd a két párt egyesülése után az Magyar Dolgozók Pártjában tevékenykedett tovább. Ettől fogva a párt hű és elkötelezett tagjaként a fegyvergyárból Fém- és Tubusművekké átminősített ipari üzem függetlenített párttitkára lett, valamint bekapcsolódott a IX. kerület pártbizottságának munkájába is.

Ez utóbbi pártszervezet javaslatára került a rettegett ÁVH kötelékébe 1951 tavaszán, ahol sem rátermettségével, sem politikai éleslátásával nem nyerte el osztályvezetői tetszését:

Munkájában nem elég önálló, gyámoltalan, túl lassú gondolkodású, a munkájában állandóan a nehézségekre hivatkozik akkor, amikor a tervét nem tudja teljesíteni. Ebben a kérdésben az osztályvezető foglalkozott vele többször, s a kellő segítség mellett a munkájában fejlődés tapasztalható.

Hiába a tanulékonyság és fejlődés, Bédinek rövidesen mennie kellett az erőszakszervezettől, igaz nem önhibájából, hanem testvére miatt, aki szintén az ÁVH állományában teljesített szolgálatot, míg le nem tartóztatták. Bédi Ferenc Budapest ostromának idején került közelebbi kapcsolatba a földalatti mozgalommal, kevéssel ezt követően pedig felesége révén az ÁVH-val. Egészen a Rajk-perig teljesített szolgálatot, ekkor hűtlenség vádjával őt is felelősségre vonták, és háromévi börtönre ítélték. Később rehabilitálták, és alezredesi rendfokozatban a forradalmat követően a határőrséghez került.

Amikor 1953 elején sor került az alhadnagyi rangban szolgáló Bédi János elbocsátására is, az ÁVH számára készített önéletrajzában azt írta, hogy testvére hollétéről sem ő, sem a családja nem tud…

A Fradi elnöki székébe való ültetése előtt a Belügyminisztérium II. Főcsoportfőnöksége környezettanulmányokat készíttetett Bédiről, hogy minél több oldalról győződjenek meg szocialista erkölcséről és párthűségéről. Az állambiztonság számára a Tubusművek igazgatója és személyzeti előadója nyújtott információkat, akik szerint Bédi az ellenforradalom alatt „rendszeresen bejárt az üzembe, és biztonsági szolgálatot teljesített. A megalakult munkástanács intézkedéseit több ízben elítélte és szembehelyezkedett velük”.

A szabadságharc leverése után azonnal részt vett a kommunista párt újbóli létrehozásában, a gyárban továbbra is párttitkári funkciót töltött be, politikai munkájáért pedig 1957-ben kitüntetésben részesült.

Az információt adók rendes, becsületes, családjának élő személynek ismerik. Munkahelyén szorgalmas, munkáját igyekszik a legjobb tudása szerint elvégezni, ezért többször részesült pénzjutalomban. Költekező életmódot folytat. Szórakozása főleg mozilátogatásból és az üzemi rendezvényeken való részvételből tevődik ki, ahová feleségével együtt jár el.

 Bédi jellemzéséből és ajánlásából nem maradhatott ki a IX. kerület pártszervezete sem, amely bátran ajánlotta a volt ÁVH-alhadnagyot a Fradi élére:

Az ellenforradalom alatt szilárdan kiállt a népi hatalom mellett… Szilárd, elvhű és pártszerű embernek tartják… Bédi elvtárs fiatalabb korában aktív sportoló volt. Nemcsak a futballhoz, hanem több más sportághoz ért. Személyi kapcsolatok is fűzik az FTC-hez. Jól ismeri a ferencvárosi szurkoló közönséget. Jól látja azokat a feladatokat, amelyeket az FTC-nél meg kell oldani… Sokéves vezetői tapasztalata a párt politikájához való hűsége alapján alkalmas az FTC függetlenített elnökének.

Az más kérdés, hogy Bédinek semennyire nem sikerült megoldani azokat a problémákat, amelyek a hatalom részéről időközben újra és újra megfogalmazódtak a Ferencvárossal kapcsolatban. A Fradi elleni 1960-s állambiztonsági támadássorozat, amely a Weidemann-perben csúcsosodott ki, az ő elnöki székét is megingatta, és 1962 tavaszán leváltották funkciójából. Politikai képességeit továbbra is a sport területén kamatoztatta, az MTS Országos Tanácsának személyzeti osztályára került, ahol egy 1968-ban kelt dokumentum szerint az ott dolgozó elvtársak meg voltak elégedve az ott végzett munkájával:

Bédi elvtárs erkölcsi, politikai magatartása kifogástalan, politikai kérdésekben aktív, egyértelműen a szocialista rendszer híve. A szakmai feladatok ellátását illetően is törekvő. Elvégezte a Testnevelési Főiskola Sportszervezői tagozatát, rendszeresen részt vesz politikai oktatásban.

 

Nemcsak a jó pap, de a jó elvtárs is holtig tanul. 

 (Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)