Az alábbi történet az egyik legismertebb magyar színésznő és a kádári állambiztonság kapcsolatáról szól. Mivel a hatályos ügynök –és adatkezelési törvény a józan ész határain túlmenően is gúzsba köti a kádári múltfeltáráson fáradozó kutatókat és történészeket, nem tehetem meg, hogy az érintett színésznő nevét, és személyes adatait nyilvánosságra hozzam. Éppen ezért a róla szóló történetben következetesen és mindvégig, beleértve az eredeti forrásokat is, azon a néven fogom nevezni, amelyet annak idején a belügytől kapott: Szöszinek.

A magyar filmszakma egyik legígéretesebb tehetsége, a gyönyörű és fiatal főiskolás hallgató 1962-ben került a kommunista állambiztonság látómezejébe. Búzás József hadnagy ekkor azt írta róla:

„Szöszit érdemes tanulmányozni beszervezés céljából, figyelembe véve egzisztenciáját és perspektíváját.”

Ennek érdekében a hadnagy a Színművészeti Főiskola esedékes gólyabálján „Andrássi” fedőnevű ügynököt küldte Szöszi közelébe, hogy több információt szerezhessen a színészpalántáról.

A levéltárban jelenleg nem találtam nyomát annak, hogy az arisztokrata hangzású fedőnevű ügynöknek sikerült-e keringőznie a bájos Szöszivel, de a belügyi dossziékból az kiderül, hogy Szöszit a közeljövőben nem szervezte be az állambiztonság.

Ugyanennek az évnek a végén a nyugatnémet Bild am Sonntag újságírója járt Budapesten és készített interjút a „magyar Brigitte Bardot-val.” Az eset miatt természetesen azonnal kémriadót fújtak a belügyben, a paranoiás tisztek el sem tudták képzelni, hogy egy nyugati újságíró az imperialista hírszerző szervek kiképzése nélkül érkezzen Budapestre. Ennek érdekében Szöszit be is rendelték raportra:

„Saját és országunk biztonsága szempontjából folytassunk beszélgetést, illetve létesítsünk vele társadalmi kapcsolatot.” 

A német cikk szerzője,  Manfred R. Beer  újságíró először megtekintette a színésznő első, valódi sikert hozó filmjét. Egy órával később már a Royal szállóban ücsörgött a „hosszúlábú szőke bestiával”, aki elmesélte neki, hogy háromezer jelentkező közül tizenhat növendéknek sikerült bekerülnie a Színművészeti Főiskolára. A cikk azt is megjegyezte, hogy Brigitte Bardot „duzzogó szája a filmvászonról Franciaország legjobb exportcikke”, és most egyszerre két „népi demokratikus szexbomba” is szeretne hasonlóképpen betörni a nemzetközi filmiparba: a magyar Szöszi és a jugoszláv Beba Loncar. Igaz, az utóbbi már közelebb jár hozzá, hiszen a magyarok, annak ellenére, hogy már Hollywood-ból is érkeztek megkeresések, nem engedik nyugatra menni a fiatal szépséget. 

A belgrádi születésű, szerb-olasz felmenőkkel rendelkező Beba Lončar

1964 végén a rendőrség hosszas operatív munkát követően lebuktatott és előzetes letartóztatásba helyezett egy magyar származású, osztrák állampolgárt, egy bizonyos Benkőt, aki illegális gazdasági kapcsolatokat ápolt többek között magyar labdarúgókkal. Perében gyanúsítottként hallgatták ki az aranycsapat egykori klasszisát, Bozsik Józsefet, valamint Tichy Lajos és Göröcs János labdarúgókat is. A  nyomozás során tanúnak idézték be Szöszit is, mivel jó kapcsolatot tartott fenn Benkővel, akitől egy alkalommal aranykarórát kapott ajándékba.

A színésznővel kapcsolatos állambiztonsági munka akkor pörgött fel igazán, amikor egy külföldi koprodukcióban készült, és részben Magyarországon forgatott filmben kapott szerepet. A Szegfű fedőnevű titkos lakás tulajdonosa érdekes információkkal látta el ekkor a belügyet: 

„Fényes Szabolcs és köre úgy nyilatkozott Szösziről, hogy az a BM-t külföldiekkel kapcsolatban tájékoztatni szokta, s tudni vélik, hogy a fent említett Kovácsot is ő buktatta le.” 

Véletlen egybeesés, de ugyanezen a napon az állambiztonság asztalán landolt „Takács”  ügynök jelentése is:

„A művésznőt kb. 10 éve ismerem… Ekkor még nem volt színésznő… Ezen ismerőseim által többször találkoztam vele, de különösebb baráti, vagy társasági viszony nem alakult ki, kapcsolatunk csak köszönőviszonyra terjed. Egy időben sokáig láttam egy magas, fekete fiúval, aki évekig járt vele, menyasszonya volt. Valami filmoperatőr. Mióta itthon vagyok egy alkalommal láttam, de feleségem miatt még csak nem is köszöntem neki. Jellemezni azon által, hogy nem ismerem, nem nagyon tudom. Közvetlen, szimpatikus, kedves nő, társaságbeli. Rosszat nem igen hallottam róla, de társaságomban nem is volt szó róla. Feleségem miatt a kapcsolatot nem áll módomban felvenni vele. Amennyiben munkahelyemre bejön és a körülmények megengedik, lehetőség lesz a korábbi ismeretség alapján beszélgetni vele.”

„Egri Erika” ügynök (más néven „Divatos”, vagy „Vass Klári”), aki manökenként dolgozott, és korábban már írtam arról, hogyan figyelte meg Pataki Ágit, közös bécsi utazáson vett részt a színésznővel. Jelentése szerint Szöszi legtöbb estéjét a fentebb említett Benkővel töltötte, de az osztrák-magyar meccsen is kint volt. A díva ügynökjelentésének azonban az a legérdekesebb része, amely bepillantást enged nyújtani a fentebb említett koprodukciós film forgatásának körülményeibe is, hiszen a manöken-ügynöknő azon is részt vett:

„Budapesten a … című film forgatása során nagyon sok napot töltöttem Szöszivel. Először csak tartózkodónak tartottam, később észrevettem, hogy közel sem olyan csendes, hanem határozottan lekezelő a nála alacsonyabb beosztásban lévő színészekkel és munkatársaival. A rendezővel és operatőrrel kisebb összeütközésektől eltekintve a legbarátságosabb viszonyt próbálta fenntartani. Ha valamire figyelmeztették, igyekezett azonnal felhívni a figyelmet arra, hogy sokkal kevesebb pénzt kap, mint nyugati színészek, tehát tőle ezt nem követelhetik. Ha privát életéről, további terveiről kérdezték, mindig azt válaszolta, hogy számára első a siker, a továbbjutás, és csak azután jöhet a privát élet. Szerintem hallatlanul rapszodikus természetű, voltak esték, amikor szinte hangtalanul végig ült és néha pedig az egész társaságot ivásra buzdította, ő szórakoztatta.”

Szöszi a lelátón, három magyar gól a Práterben. Ausztria-Magyarország 1:3. A képen Bene dugja el a labdát Fak és Hodschar elől. (Képes Sport)

Augusztusban a további operatív célból való tanulmányozása érdekében a Színművészeti Főiskola megfelelő személyével írattak róla környezettanulmányt,

„melyben mint a főiskola egyik legszorgalmasabb tanulóját értékelték. Jó tanulmányi eredményei alapján már főiskolás korában több jelentős szerepet kapott és a tanulmányainak befejeztekor már elismert színésznőként tartották számon.  Művészi karrierje az elmúlt évek folyamán egyre magasabbra ívelt, tehetségére több neves külföldi televízió és filmszakember felfigyelt és ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi négy-öt évben mind gyakrabban kapott – különböző országokból – meghívást kooprodukciós filmekben való szereplésre.”

Szöszi és a belügy kapcsolata az utóbbi mondat tartalma miatt vált szorosabbá. A külföldi felkérésekről a BM első kézből értesülhetett, hiszen minden Nyugatról jövő levelét felbontották és elolvasták. Így szerezhettek tudomást arról, hogy Manfred Beer, akit a belügy „Tengerész” néven tartott megfigyelés alatt, konkrét nyugati állásajánlatokkal látta el a színésznőt. Egy alkalommal, amikor Szöszi ismét beadta útlevélkérelmét, újabb beszélgetésre hívták be az állambiztonság emberei:

„Természetesnek látta, hogy mint olyan személlyel beszélgetést folytatunk, aki gyakran utazik nyugati országokba… Tudja azt, hogy mint ismert színésznőről róla is nagyon sok pletyka kering Budapesten, de ő ezekkel nem törődik… 196x nyarán több esetben tartózkodott Bécsben a …forgatása miatt, a filmben több világviszonylatban befutott színésszel együtt játszik főszerepet… A nyugati útjai alkalmával olyan esettel nem találkozott, amikor esetleg provokálták volna, vagy a Magyar Népköztársasággal kapcsolatban valaki ellenséges kijelentéseket tett volna. Riportok készítése alkalmával a nyugati újságírók politikai jellegű kérdéseket nem tettek fel neki…megállapodtunk abban, hogy egy részére alkalmas időben ismét találkozunk és akkor folytatjuk az elkezdett beszélgetésünket.”

A belügyi tisztek az egykori iratok szerint meg voltak elégedve a találkozón elhangzottakkal, és le is vonták belőle a megfelelő és lényegre törő konklúziót:

„A beszélgetés folyamán véleményem szerint „Szöszi” fn. jelölt őszinte volt és a feltett kérdésekre készségesen válaszolt. A beszélgetésnek azt a látszatát keltettem, hogy mint gyakori kiutazót szeretnénk személyesen megismerni és egyes vonatkozásban eligazítani, mely ez alkalommal meg is történt… A beszélgetés alkalmával „Szöszi” fn. jelöltet alkalmasnak találom arra, hogy a későbbiek folyamán beszervezzük, ezért javaslom a további tanulmányozását.”

Amikor a következő év tavaszán Szöszi két éves külföldi szerződést kapott, a Nemzetközi Koncertiroda vezetője felhívta a hírszerzés figyelmét Szöszire, mint lehetséges hálózati személyre. Amikor a belügyi tisztek az osztályon utánanéztek a színésznőnek, szembesültek vele, hogy ő már egy ideje a BRFK II/b alosztályának társadalmi kapcsolataként dolgozik. Végül a kémelhárítás csapott le Szöszire. A vele való találkozásról így írt Kővári százados későbbi jelentésében:

„Kérésemre hajlandónak mutatkozott bennünket érdeklő személyek felderítése és tanulmányozására külföldi – ausztriai és nszk-beli tartózkodása során, valamint itthon, amennyiben ilyen személyek – elsősorban NSZK újságírók megkeresik őt… Kijelentette azonban, hogy ezekkel irányított megismerkedést, továbbá mélyebb emberi kapcsolatot egyelőre nem hajlandó végrehajtani. Kérte, hogy előzőleg a feladatot alaposan beszéljünk meg vele, mert nem szeretne a már elterjedt sex-sztár jelző mellé még »agent«-sztár jelzőt is szerezni. Közöltem vele, hogy feltételeit elfogadjuk. Abban egyeztem meg vele, hogy egyelőre rendszeresen beszámol külföldi útjairól, jellemzi azokat a személyeket, akiket a bennünket érdeklő körből megismert – NSZK és osztrák tőkések, gazdasági, valamint rádió és TV szakemberek, tudósítók, újságírók – és a beszámolók után mindig kialakítjuk a megismert személyekkel kapcsolatos új feladatokat, további lépéseket. Találkozóinkat konspiratív lakáson tartjuk, ahol a biztonsági szempontok adva vannak… Megítélésem szerint »Szöszi”« elkényeztetett sztár-színésznő típus, aki ráadásul igen gyakorlatiasan, lojalitását, készségességét hangoztatta, őszintén megmondta, hogy környezete hatására és az általa észlelt hibák miatt nem olyan öntudatos ő, mint ahogy azt mi elképzeljük és kérte, hogy ezt vegyük nála figyelembe. Nem törekszik hírnévre, vagyonszerzésre, de eddigi korlátozott életkörülményeiből, szűk színházi környezetéből ki akar törni.  Kijelentette, mindennemű tanácsot, segítséget tőlünk elfogad.”

A Szöszivel kapcsolatos további belügyi iratanyagokból világosan kiderül, hogy ténykedése a kémelhárítás számára nem hozta meg a várva várt eredményt:

 „Tapasztalataink azt mutatták, hogy érdemi hírszerző munka kifejtésére nincs lehetősége… Anyagát irattárazzuk.”

Szöszi nem volt ügynök. Szöszi a levéltári dokumentumok tanúsága szerint a kádári állambiztonság úgynevezett társadalmi kapcsolata volt. Vagyis olyan felelős állampolgár, aki alapvetően önként, vagy kérésre segítette és látta el szóbeli információkkal a belügyi szerveket. Bár a hatvanas évek végén azt mondta Kővári századosnak, hogy hírnévre nem törekszik, mégis az ország egyik leghíresebb és legünnepeltebb színésznője lett. A rendszerváltást követően egyéb díjai mellett átvehette a Kossuth-díjat is.

(Ha tetszett a cikk, és még szívesen olvasnál hasonló témában, kutatásomhoz és munkámhoz hozzájárulhatsz adományoddal. Köszönöm!)