885. BEKIÁLTÁS: Újjászületés – 2022

1944-ben nem handabandáztak a rendszerváltás ígéretével a demokratikus pártok. 

budapestfelrobbantottlanchid.jpg

Senki nem beszélt rendszerváltásról 1944 decemberében. Minthogy nem is arra készültek. „Csupán” azért fogtak össze Szegeden a demokratikus pártok, hogy bűneik miatt eltakarítják az ország vezetésére méltatlannak bizonyult politikai erőket és a köréjük szerveződött banditákat. Olyannyira nem kábították rendszerváltással az embereket, hogy akkor még a Vörös Hadsereg frontparancsnokságának felhívása is arról biztosította Magyarország polgárait:

nem vezénylik olyan célok, hogy a Magyarországon fennálló társadalmi rendet megváltoztassa, nem akarják megszüntetni az egyéni és a társas magántulajdont.

Amikor közzétették, a szovjet hadsereg még csak „közel jutott Magyarország fővárosához, Budapesthez, Délnyugat-Magyarországon pedig átkelve a Dunán csapatai elérték a Balatont”. Pesten és Budán tombolt a nyilas terror. Álltak a hidak. A Hitler parancsát fanatikusan végrehajtók még csak készültek arra, hogy bármi áron ellenállnak a Vörös Hadseregnek, jóllehet tudták, legfeljebb azt érhetik el, hogy rommá lövetik a várost, s minthogy elmaradt a beharangozott kitelepítés, tízezrével áldozzák fel annak lakóit, de a háború kimenetelét ezzel nem változtathatják meg.

És mégis, ellentétben a mai ellenzéki pártok handabandázásával, az akkori demokratikus erőknek a már felszabadult országrészbe, ezen belül is Szegedre érkezett küldöttei közül senki nem ígérte, hogy rendszerváltás lesz. Mert – miként ezt megírtam a „Mellébeszél az ellenzék” című, minapi cikkemben: az autoriter hatalomgyakorlásnak az orbáni viszonyok között már-már fékezhetetlen korlátozása nem rendszerváltás. Ha megígérik, hogy ők kevesebbet lopnak a közösből, az még nem rendszerváltás. Ha a társadalom által létrehozott értékek hasznából az uralkodó külföldi tőkés csoportok által az országban hagyott töredékpénzeket egyenletesebben osztják majd el az eliten belül, mint a mohó orbánisták, abból sem következik, hogy vége a kapitalizmusnak.

Készülő könyvem írásakor került a kezembe egy brosúra, amelyben a frissen létrehozott Szikra Könyvkiadó tette hozzáférhetővé a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 2-án tartott, alapító nagygyűlésének dokumentumait. A Demokratikus Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt szegedi szervezetének, a Szegedi Szabad Szakszervezetek szövetségének a már felszabadult országrészbe érkezett vezérszónokainak rövid beszédeit, a Churchillnek, Rooseveltnek, Sztálinnak, a fasizmus ellen harcoló országok vezetőinek küldött táviratok szövegeit. S ami a fő: a cselekvési programot, amely szerint elhatározták, hogy

„Lesz magyar újjászületés! […] Ha a magyar nép maga veszi kezébe sorsának intézését, akkor Magyarország megmenekülhet és újjászülethet”.

Ezt a kiindulópontot és a programot is tanulmányoznia kellene a 2022-es választásokra készülő mai ellenzéknek, nemkülönben a rájuk szavazni készülőknek! Természetesen, nem minden fordulatát szó szerint véve. Viszont figyelve a jelenlegi helyzettel összefüggő áthallásokra, amiket itt és most nem fogok kiemelni. Mert akinek nincs füle rá, azon úgy sem lehet segíteni. Azt azért a múltat lakkozó mai emlékezetpolitikusok és követőik miatt megemlítem, hogy a közös program bevezetőjében tényként mondták ki: a „vesztett háború népünk egymillió halottjába és rokkantjába került”, s hogy „Magyarország Hitler-Németország utolsó csatlósa maradt”, aminek következményeit a végén az a Horthy is megértette, „aki az országot Hitler szekeréhez kötötte”, ám „a hazaáruló nyilasok a nemzet hátába döfték a tőrt”. A konkrét tennivalókat hat fejezetben határozták meg a résztvevők. Ezeket itt vázlatosan sorolom fel.

I. A nemzet tevékenyen vegyen részt az ország felszabadításában, szakítson Németországgal! Meg kell kezdeni a népbírósági eljárásokat, meg kell tisztítani a közéletet, a sajtót, a közigazgatást, a honvédséget, a karhatalmat a fasisztáktól, el kell végezni a jogszabályok felülvizsgálatát, szabadlábra kell helyezni a letartóztatott hazafiakat, be kell vezetni az általános, titkos, a nőkre is kiterjedő, parlamenti és önkormányzati választásokat, biztosítani kell a teljes vallásszabadságot és annak feltételeit! „A sajtóból, az oktatásból, a kultúrából, a közéletből ki kell küszöbölni a fasiszta mételyt, a népellenes szellemet, a faji és nemzeti gyűlöletet!”

II. A legrövidebb határidőn belül földreformot kell végrehajtani! Fel kell emelni a magyar nép legszámosabb és legszegényebb a mezőgazdasági munkásokból, cselédekből, a törpe- és kisbirtokosokból álló rétegét! Folyamatosan szabaddá kell tenni a mezőgazdasági termények piaci forgalmát!

III. Erőteljes ipar- és kereskedelemfejlesztő politikát kell folytatni! Állami ellenőrzés alá kell vonni a nagybankokat, a biztosítókat, a kartelleket, állami, illetve községi tulajdonba kell venni a bányavállalatokat, a közműszolgáltatókat! Állami támogatás és irányítás mellett meg kell kezdeni a háborúnak a lakóházakban, gyárakban, közlekedésben okozott pusztításának felszámolását, az újjáépítést! Biztosítani kell a pengő értékállóságát! El kell kobozni a szervezett hadinyereséget!

IV. Teljesíteni kell a munkásság szociálpolitikai követeléseit! Nyolcórás munkanap, fizetett szabadság, női és gyermekmunka védelme, kollektív szerződés! Vissza kell állítani a munkásbiztosítás teljes önkormányzatát, a biztosítás valamennyi ágazatát ki kell terjeszteni a mezőgazdasági munkásokra és cselédekre! Törvényes védelemben kell részesíteni a tanoncokat! Állami segélyben kell részesíteni a munkanélkülieket! A béreket, a fizetéseket a drágaság arányában fel kell emelni! Törvényben kell biztosítani a sztrájkjogot!

V. Szakítani kell az imperializmushoz igazodó külpolitikával, „amely egy negyedszázad alatt két ízben sodorta az országot háborús vereségbe és nemzeti összeomlásba! Szakítani kell a magyar imperialista rögeszmével, Nagy-Magyarország reakciós ábrándjával! Egyszersmind azokkal a törekvésekkel, melyek a magyarság vezető szerepének ürügye alatt a Duna-medencében élő népek feletti uralomra irányultak, s melyeknek egyetlen eredménye, hogy Magyarország német gyarmattá, a magyar nép a németek szolganépévé vált! Gyökeresen szakítani kell a Szovjetunió-ellenes politikával”. Jószomszédi viszonyt kell teremteni az összes környező országgal, különös tekintettel Csehszlovákiára és Jugoszláviára! „Együttműködést kell teremteni” Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal „és szoros barátságot a hatalmas Szovjetunióval, a népek szabadságának és függetlenségének védelmezőjével, mely segít bennünket a német iga lerázásában”.

VI. Alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni az új magyar demokratikus rend megszilárdítására!

E kivonatos felsorolás is jelzi, mit is értsünk azon, hogy 1944 decemberében megkezdődött Magyarország polgári átalakítása, a feudális kiváltságokra épülő viszonyok ellenében a tőkés jogállam megteremtésének irányába történő fordulat – talán nem minden mának szóló tanulság nélkül. Megemlítem: akárhogy is nézzük, mindennek hátterét a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg biztosította. Utóbbi itteni parancsnokságának fent jelzett felhívásában utaltak a „végzetes és bűnös háborúra, melybe a németek bevonták Magyarországot”, továbbá a szovjet katonák támogatására szólították fel a lakosságot, a békés munka folytatására a hatóságokat, az önkormányzatokat, a földműveseket, a munkásokat, az iparosokat, a kereskedőket, a vállalkozókat, a tisztviselőket. A papokat és a hívőket biztosították arról, hogy akadály nélkül gyakorolhatják vallási szertartásukat.

Igaz, a későbbiek ismeretében a ma embere elgondolkodhat azon, hogy vajon ez a szokásos orosz-szovjet kelepce volt-e, aminek részeként a Rákosi Mátyás által vezetett kommunista párt idővel „leszalámizta” az ebben a szervezetben résztvevő pártokat, avagy a szövetséges nyugati hatalmak későbbi magatartása – az atombomba ledobása, Churchillnek az új amerikai elnök jelenlétében elmondott fultoni beszéde, s más cselekedetek – vezettek-e oda, hogy lassanként megkezdődött az egypártrendszer kialakítása, azaz a bolsevik mintára végrehajtott, kommunistának nevezett diktatúra megteremtése. De ez már tényleg nem ennek a cikknek a témája. Hagyok valamit tervezett könyvem remélt olvasójának is!# 

CÍMKÉP: A németek által felrobbantott Lánchíd 1945 tavaszán – A polgári átalakulás akkori programja tanulságul szolgálhatna a mai ellenzéknek is