854.BEKIÁLTÁS: Navalnij palotása Putyinnal

Egyre nyilvánvalóbb az akciók nyugati titkosszolgálati háttere.

navalnijvideo.jpg

Joe Biden amerikai elnök beiktatásának előestéjén nagy dobással jelentkezett az oroszországi ellenzéki közéleti szereplő, Alekszej Navalnij hálózata. Mintha csak azt üzenték volna az Egyesült Államok új adminisztrációjának: továbbszolgálatra jelentkezünk. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a mondattal máris átkok özönét vontam a fejemre, de mielőtt védekeznék, hadd vázoljam az előzményeket!

1. A világ úgy tudja, hogy Navalnijt 2020. augusztus 20-án azonnal ölő szerrel, a ma már minden valamire való ország titkosszolgálatánál rendelkezésre álló novicsokkal akarták eltenni láb alól a szibériai Tomszkban. Szerinte egyenesen Putyin elnök parancsára. Az első változatban teába kevert vegyület, a másodikban vizes palackra kent szer, a harmadikban alsónadrág belsejére felvitt anyag szerepelt. Csodával határos módon – az őt szállító, az útját megszakító repülőgép személyzetének és az omszki orvosoknak köszönhetően – túlélte, bár utóbbiak nem találták mérgezés nyomát. Ám a költségeket nem kímélve Németországból érkezett orvosok kíséretében, külön repülőgéppel Berlinbe szállították. Itt egy olyan katonai kórházban vizsgálták ki, ahonnan nem adhatók ki a leletek. Lélegzetellállító gyorsasággal épült fel.

2. Navalnijnak és feleségének 2021. január 17-re vették meg a Berlin–Moszkva útra szóló repülőjegyet. Saját pénzük nem igen lehetett erre sem, mint ahogy Németországban maradt gyerekeik költségeit is finanszírozni kell valakiknek. Hozzá tudatosan vállalták, hogy amint a gép földet ér, az orosz hatóságok letartóztatják a férfit. Érvényesítik az ellene több ügy miatt érvényben lévő körözési felhívást és őrizetbe veszik.

3. Január 18-án az egyik moszkvai bíróság jóváhagyta letartóztatását egy havi időtartamra, majd 19-én, tehát egy nappal őrizetbe vétele után, illetve egy nappal a washingtoni ceremónia előtt, munkatársai feltöltöttek a YouTube-ra egy csaknem kétórás videót. Címe: „Palota Putyinnak, A legnagyobb megvesztegetés”. Bevezetője arra szólít fel, hogy január 23-án, 14 órakor a városok főutcáira vonuljon ki mindenki Navalnijért.

Jegyezzük meg, hogy a járvány miatt Oroszországban sem lehet tömegrendezvényeket tartani, ilyeneken való részvételre felhívni, s a kamaszokat is megcélzó szervezkedés eleve provokációként esik a latba, ha pedig megvalósul a tüntetés, a szervezők és a résztvevők súlyos retorziókkal számolhatnak. További észrevételem: a fentiekből is következik, hogy Navalnij tevékenysége, egész Oroszországra kiterjedő szervezetének fenntartása igen költséges. Jogászok, nyomozók (!), informatikusok, újságírók, szervezők, utazások, szállodai szobák sokaságát kell fizetni. S mert a washingtoni stratégiai tervekből egyértelmű, hogy az amerikai kormányzat határozott célja az orosz viszonyok megingatása, kézenfekvő a következtetés, hogy a finanszírozókat elsősorban Nyugaton kell keresni.

Ráadásul eddig is több jel utalt arra, hogy titkosszolgálati háttere lehet a polgárjogi mozgalomnak. Most a videó minden eddiginél jobban megalapozza ezt a gyanút. Kiderül belőle, hogy az egykori NDK titkosszolgálata, a Stasi Vlagyimir Putyinnal kapcsolatos iratait is Navalnij kezébe adták, továbbá Putyin feleségének egy hamburgi barátnőjéhez írt magánleveleit. Ezekről jelentette ki Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövet a Klubrádió január 21-ei adásának Megbeszéljük… című műsorában: egy diplomata számára nyilvánvaló, hogy valakik ilyen módon akartak üzenni az orosz államfőnek – ha ezek itt vannak rólad, rólatok, akkor képzeld el, mi minden lehet még a tarsolyunkban…

Okozhatnak vele néhány kellemetlen órát az elnöknek. Később pedig nyomást gyakorolhatnak rá egy-egy tárgyaláson.

Egyébként a videó számomra, aki sok éve, naponta figyelemmel kísérem az oroszországi eseményeket, nem szolgált újdonságokkal. Köztudott, hogy a Gazprom, a Rosznyeft, a Bank Rosszija, a Transznyeft, a Ruszal, a Szberbank és több más óriáscég vezetője, illetve a politikai élet számos szereplője Putyinnal dolgozott már a KGB-nél, vagy később a szentpétervári tanács exportengedélyeztetési részlegénél, Jelcin elnök környezetében és így tovább a közelebbi és távolabbi rokonokig. Persze, jegyzeteltem, mert a személyi és a céghálózatot ilyen teljességében eddig nem láttam ábrákon megjelenítve. De korábban is biztos voltam abban, hogy az érintettek, beleértve Putyint – bár utóbbival kapcsolatban bizonyítékokkal ezúttal sem álltak elő – nagy pénzeket vághattak zsebre.

A palotáról – ami nem az elnök nevére, hanem a büntetés-végrehajtásra és a határőrségére van bejegyezve, vagyis jogi értelemben „Putyin dácsájáról” beszélni minimum csúsztatás – szintén tudott, aki tudni akart. Évekkel ezelőtt már a Reuters feltárta a történetét. Ráadásul az egyik érintett – nevezzük beruházónak –, aki a kilencvenes évek közepén Putyinnal és társaival közös „vállalkozásban” ügyködött, a videóban látható és hallható interjúban maga mondja el, hogy 2000 decemberében levelet írt Dmitrij Medvegyev akkori államfőnek: az eredetileg a mindenkori orosz elnökök leköszönése utáni átmeneti otthonnak tervezett épületből grandiózus komplexum és fényező palotarendszer kezd kialakulni, ami sokak ellenérzését válthatja ki.

Persze, minden maradt a régiben. A levélírót sem nyírták ki. Más kérdés, hogy az építkezéshez kapcsolódó pénzügyi manővereket felháborítónak, az efféle fényűzést magam is bárdolatlanságnak tartom. De nyilván a palota ügy felmelegítésével akarják megtáncoltatni Putyint, nem számolva azzal, hogy a palotás nem orosz tánc. Maga az idézett nagykövet mondta a rádióműsorban, hogy az ottani tömegek szinte elvárnak az „uralkodójuktól” valami hasonlót. Legalábbis elnézik neki. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, mindenesetre Székely Árpád nálam sokkal jobban ismeri azt a világot. De ha jobban meggondolom, a csillogás, a fényűző emberek életmódja utáni vágyakozás  általános emberi tulajdonság. Ha nem így lenne, nem élnének meg a bulvárlapok kiadói, a hollywoodi filmek jó részének készítői. Mellesleg, mi is a helyzet azzal a sok vérrel, gazemberséggel, ami a nyugati milliárdosok és politikusok többségének gazdagságához tapadt és tapad?      

Akárhogy, számomra nem az információk újszerűsége érdekes ebben a filmben, hanem az időzítése. Egyrészt az amerikai elnökváltás időpontjához igazítása. Másrészt a Navalnij-hálózat ezzel nyitja meg az év második felében esedékes oroszországi parlamenti választások előtti kampányát, jelezve a külföldi finanszírozóknak, hogy bele kell nyúlni a zsebekbe. Ismerőseimmel vitatkozva, többen érzéketlenséggel, sőt elfogultsággal vádoltak és vádolnak az efféle állításaim miatt, sőt azzal, hogy Putyint akarom igazolni.

Ugyan már! Csupán azt gondolom: a magyar értelmiségnek ideje lenne a vizsgált orosz, kínai, amerikai, iráni stb. világot végre belülről nézve elemezni, nem pedig a saját provinciális, sőt gyakran álmodozó, kettős mércét, sőt a gyakran a rasszizmust súroló előítéletek, elvárások alapján megítélni! Amikor most sokan Navalnij álláspontjára kritikátlanul helyezkednek, egy olyan leegyszerűsített felfogás foglyává válnak, amivel az orosz politikus, ugyanúgy mint a világ bármely más politikusa, a kampányok módszertanának megfelelően kommunikál. A videóban például így foglalja össze a szerinte Putyin által követett alapelveket:

1. Mindig mást mondj, mint amit teszel. A hazudozás és a képmutatás a legfontosabb munkaeszközök.
2. A bizalom alapja a korrupció: legfontosabb barátaid azok, akik évek óta együtt lopnak és csalnak veled.
3. A legfontosabb: a pénzből soha sincs elég.

Lev Tolsztojt is segítségül hívja üzenetének sulykolásához, aki így írt a hatalom mindenkori letéteményeseiről: „Összegyűltek a gazemberek, akik kirabolták a népet. Katonákat gyűjtöttek és bírákat maguk köré, hogy megvédjék magukat és orgiáznak és lakomáznak”. Mindez persze, itt és most Putyinra és körére vonatkoztatva, eltekintve attól, hogy hol volt még Putyin, mikor ezek a sorok íródtak, s hogy többé-kevésbé minden mindenkori hatalomra érvényes ez a jellemzés, s a fenti három pont.

Ehhez képest Navalnij semmit nem szól arról, hogy neki magának milyen a világképe. Csupán azt sugallja, hogy ő erkölcsösebb, mint azok, akik most a hatalmat gyakorolják Oroszországban.  Akiket ő képvisel – nem tudni kiket –, majd mások lesznek. Kérdezem: mihez képest mások? Hogy ő teremtené meg az erkölcsös kapitalizmust? Hogy a kiszolgáltatottak, a szegényebbek pártjára állna a gazdagoknak kedvező hatalommal szemben? Uram bocsá’ szociális forradalmat ígérne?

Ha ezt tenné, azonnal elzárnák előle a pénzcsapokat. Így aztán szinte biztosak lehetünk benne, hogy az oroszok többsége egyelőre megelégszik Putyinnal.

Talán már nem szerez majd alkotmányozói többséget, hanem egy ingatag pártrendszerrel kell megküzdenie, ami abban az országban azzal veszéllyel járhat, hogy fellángol az oligarchák csoportjai közötti harc. Innen, nyugatabbról nézve, és elvben, ebből még jól is kijöhetne. De épp most, és ismét válságban van ez a berendezkedés az USA-ban, meg általában a nyugati világban, hogy Magyarországot ne is említsem. Az orosz közember azonban aligha lát el eddig. Ő azon morfondírozik: megint ránk hozzák a zavaros időszakot, a szmutát. De akkor mi lesz velem? Mi lesz velem, ha visszatér a 90-es évek szabadrablásos, a vagyonkából kiforgató, a kisembert létében fenyegető, sokakat szó szerint éhhalálra ítélt időszaka?

Amit a nyugati (a magyar) értelmiség semmiképpen nem akar megérteni, ezeket a viszonyokat váltották fel a putyini évtizedek Oroszországban. Egyre inkább keretek közé szorították és kézben tartották a rablást, s a közember bizonyos védelmet remélhetett az ellene addig kíméletlenül összefogó, őt sanyargató al- és felvilággal szemben. Ennek kegyetlenségéről, kiterjedtségéről nekünk itt Közép-Európában fogalmunk sem lehet. Ahhoz képest, ami ott lezajlott a 90-es években a magyarországi rendszerváltozás maga volt a népünnep.

Oroszországban akkoriban tízmilliók maradtak fizetés és nyugdíj nélkül akár hónapokon, sőt éveken át. Bandák sarcolták az embereket, pedagógusok kotorásztak a szemétben, tudósok kínálták megvételre a nyugatiaknak kutatási eredményeiket. Így került a novicsok formulája és egyik kifejlesztője is az USA-ba. Ehhez képest a putyini állam intézkedései között megjelentek a szociális szempontok, a munkahelyteremtés, az elszabadult árak letörése, az egészségügy, az oktatás, a lakhatás feltételeinek javítása, az infrastruktúra fejlesztése, a műemlékvédelem, a természeti katasztrófák utáni drákói központi intézkedésekkel megkövetelt helyreállítás, az emberek fedélhez juttatásának igénye stb.

Ha ezt nem látja, nem akarja látni a nyugati (a magyar) értelmiség, akkor nem is értheti, mi miért történik a Kreml által uralt mai világban.

Csak annyit érzékel a szövegemből, hogy mentegetem az autoriter vagy mit tudom én milyen vezetőket, s a zsarnokság mellett érvelek. Pedig dehogy! Csak megpróbálom ezt az egész jelenséget más szemszögből megvilágítani, hogy a végén ne fogjunk padlót a meglepetéstől. Ezzel együtt nagyon is megértem, hogy Navalnij kiállása szimpátiát kelt. Akkorát, hogy orosz nyelvű videójára az első három napban csaknem 50 millióan kattintottak rá. (Aztán, hogy a két órát hányan ülték végig, az a YouTube titka marad.) Nagyon is értem, sőt megértem, hogy főleg az oroszországi középosztály fiatalabb, létbiztonságban, sőt kifejezett jóletben élő részének jobban tetszene egy nyugatosabb kormányzási rendszer, vagy az, amit nyugatosabbnak gondol. Navalnij erre a vágyra játszik rá.

Ám akkor vagyok becsületes, ha rámutatok: ezt úgy teszi, hogy nem érzékelni a válaszait az orosz történelemben visszatérően megjelenő, fentebb vázolt dilemmákra. És ettől válik a nyilvánvalóan külföldi érdekcsoportok által támogatott játszmája az egész kelet-európai térséget is megingatható, a világot is bizonytalanságba sodorható orosz ruletté, ahogyan ezt a saját sorsával kapcsolatban egyszer már leírtam. Csakhogy amíg a saját sorsa az övé, addig amint ezen túllép, ő is a kíméletlen hatalmi rendszer része, sőt eszköze lesz vagy lehet. Még ha szándékai eredendően nemesek is. Persze, ha feladná, csalódott lennék, hiszen annak örülnék, ha minden állításomra rácáfolna a fiatalos lendület Oroszországban. Hogy a hazám ról már ne is beszéljek... #

CÍMKÉP: Alekszej Navalnij az 1 óra 52 perces 51 másodperces videó nyitó jelenetében Drezdában, az épület előtt, ahol Vlagyimir Putyin élt, amikor a KGB tisztjeként szolgált ott fedett beosztásban – Az ellenzéki politikus semmit nem szól arról, hogy neki magának milyen a világképe. Csupán azt sugallja, hogy ő erkölcsösebb, mint azok, akik most a hatalmat gyakorolják Oroszországban (Videókép)