Büntessük a manipuláló pártokat!

Lehangoló a helyzet, és mégis voksolni kell! A végén a hogyanra is javaslatot teszek.

partlogokepvalasztas2019xxx.jpg

A szinte minden kérdésben velem ellentétes véleményen lévő, a fővárostól távol élő földim azzal zárta többfordulós vitánkat: „Hamarosan eldől, mit akar nálunk a többség Európával”. Ám ez jókora tévedés.

A május 26-án esedékes európai parlamenti választással kapcsolatban nem láttam olyan plakátot, amelyen azt vetették volna fel, milyen is legyen ez az Európa. A Fidesz például azt kéri, hogy „Támogassuk Orbán Viktor programját!” Igen ám, de ennek a programnak az emberekhez eljutó szintjén csak egy pontja van: a bevándorlás megállítása.

Mit üzennek az ellenzékiek?

Az MSZP-től és a Párbeszéd Magyarországtól együtt is csak ennyi tellett: „Az egyetlen közös lista. Haza, szeretet, Európa!” Láttam egy másik óriásplakátjukat is hat vagy hét arcképpel. Arra szólítottak fel, hogy szavazzak rájuk. Ők egyszerűen magukat árulják. A Demokratikus Koalíciónak a párt honlapjáról letölthető plakátján dettó: „DOBREV Klára, 05. 26. EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁS Szavazz a DK-ra!” Igaz viszont, hogy honlapjukon ennél érdemibb szórólapot is kínálnak. Az egyiken az Európában maradásra agitálnak, egy másikon európai családi pótlékot, minimálbért, nyugdíjat, multiadót helyeznek kilátásba.

A Mi Hazánk Mozgalom azzal állt elő: „Se Gyurcsány, se Orbán! Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!” Ám ezzel csak két baj van. Az egyik: Gyurcsány Ferenc neve nem szerepel pártjának EU-parlamenti választási listáján. A másik: ennek a szavazásnak nem tétje a kormányváltás. A plakát tehát átverés, viszont végre megértettem, hogy idős vidéki ismerősöm miért gondolja: arról döntünk 26-án, maradjon-e Orbán Viktor miniszterelnök. Ráadásul a papjától is ilyen értelmű felvilágosítást kapott.

Jobbik-plakáttal nem találkoztam. Mindenesetre a Mandiner.hu cikke szerint «Orbán Viktor „megállítását” nevezte a jövő vasárnapi európai parlamenti (EP-) választás tétjének Lukács László, a Jobbik frakcióigazgatója». Értem. Illetve nem értem. A Jobbik azt az Orbánt akarja megállítani, aki meg akarja állítani a bevándorlást. Pusztán logikai alapon ebből az következne, hogy a Jobbik nem akarja megállítani a bevándorlást. Nekem mindegy, de mintha lenne itt egy kis gubanc…

Az új politikai generáció nevében fellépő Momentum Mozgalom EP-programja előtt egy dacos mondat áll: „Ne adjuk a jövőnket!”. A fiatalok képletbe is foglalták üzenetüket: „Momentum + Európa = Jövő”. A Lehet Más a Politika arra figyelmeztet: „Európa zöld lesz, vagy nem lesz! És hogy ki ne hagyjam! A Magyar Kétfarkú Kutya Párt nem sokat vacakol, csupán azt üzeni: „Kétfarkú Kutya Párt. Az egyetlen értelmes választás.”

Kérdések sincsenek, nemhogy válaszok

Természetesen tudom, hogy ezek csupán a plakátokon, a szórólapokon, az internetes portálokon olvasható tömörítések, s némi kutakodással részletesebb programokra is rálelhetünk. Ez azonban nem változtat azon, hogy nem folynak érdemi viták például arról, hogy ellenezzük-e vagy támogassuk a kétsebességes Európa kialakulását. (Az emberek többsége feltehetően azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák ezt.) Maradjon-e csupán gazdasági közösség az EU, vagy váljék Európai Egyesült Államokká? Ennek következményeit az 1900-as évek elején már Lenin is elemezte, de lássuk be, nekünk gyakorlatilag gőzünk sincs arról, valójában mi lenne ennek a következménye! Netalán legyen Európa föderatív? És ez mivel járna?

Nyilvánosan kellene megbeszélni, hogy bevezessük-e az eurót, s hogy ez milyen következményekkel járna! Támogassuk-e vagy sem Ukrajna felvételét? Közvetlenül válasszuk-e a bizottság elnökét és tagjait, vagy történjék mindez a kulisszák mögött, amiként most? Legyen-e közös európai hadsereg, és mely állam vagy szervezet felügyelje a szervezését? Milyen legyen Németország, illetve Franciaország EU-n belüli munkamegosztása? Legyen-e egységes külpolitika, pénzügyi, védelmi és biztonságpolitika, energiapolitika, szociálpolitika, oktatáspolitika és így tovább?

A napirendre tűzhető kérdések más témakörökkel is bővíthetők. Például sort kellene keríteni  annak megvitatására, miként kellene átalakítani – egyáltalán lehetne-e átalakítani – a mai, alapvetően a tőkés érdekek képviseletére szerveződött Európai Uniót oly módon, hogy az a jelenleginél hatékonyabban képviselje a polgárok érdekeit! Miként lehetne csökkenteni a szervezetnek az újgyarmatosítás szolgálatában álló jellegét, többek között a különféle erőforrások (képzett munkaerő, materiális javak, nyereség) transzferálását a gazdagabb országok javára?

A sor tetszés szerint folytatható, de nyilvánvaló, hogy az ilyen és hasonló kérdéseket nem, vagy csak szórványosan vetik fel a politikusok. Ráadásul Magyarországon különösen rossz a helyzet, hiszen a közpénzből évi nyolcvan milliárd forintért, ma már a Fidesz céljai érdekében működtetett pártállami televízió műsoraiban gyakorlatilag nem kapnak szereplési lehetőséget az ellenzéki politikai szervezetek képviselői. Az állami rádióban is alig szólalhatnak meg. Ha megemlítik őket a műsorkészítők, leginkább negatív összefüggésben teszik. Holott éppen ezeknek a médiumoknak az adásaiban kellene lehetővé tenni az ország nyilvánossága előtti, rendszeres, a kampányidőszakoktól független, szemtől szemben zajló, tisztázó vitákat a világ, Európa és az ország égető kérdéseiről.

De ez nem érdeke az országot gyakorlatilag teljhatalommal uraló, tévedhetetlenként megjelenített személy irányítása alatt álló, állampárttá alakult Fidesz köré tömörült elitnek. Olyannyira nem, hogy a kormányzó pártnak az ország és a világ legtöbb közügyével kapcsolatban nincs rendszerezett, nyilvánosan meghirdetett és megvitatott, a tömegekhez eljuttatott álláspontja. Hadd emlékeztessem az idősebbeket arra, amit a fiatalabbak talán el sem hisznek, hogy az átkosban a ténylegesen is egyetlen párt három-, négy-, vagy ötévenkénti kongresszusai után a társadalmi, a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási a kulturális stb. területekkel kapcsolatos korábbi tervek teljesülését számszerűen is értékelték, s mindenki számára hozzáférhetően jelölték ki a következő időszak céljait. Az elhangzott beszédeket, hozzászólásokat kötetekben tették teljes egészében nyilvánossá, újságokban is részleteztek, továbbá igényes szakmai folyóiratokban elemezték.

Bizonyos pártosság persze érvényesült, ám idővel egyre kritikusabbak voltak a megszólalások. Ezeket aztán lehetett szeretni, vagy nem szeretni, de tény, hogy mindig volt mihez viszonyítani az ország vezetésének teljesítményét. Ám ez a gyakorlat a múlté. Mára teljesen a kulisszák mögé szorult a szakmaiság, a nyilvánosság számára csupán a propaganda maradt. Mindent egybevetve tehát, itt és most azt kell állítanom: a május 26-ai európai parlamenti szavazással, földim várakozásától eltérően, semmi nem dől el azzal kapcsolatban, mit akar nálunk a többség Európával.

Indítsunk választói mozgalmat!

Ez a voksolás is csak arra fog választ adni, mint már annyi hasonló alkalom az elmúlt évtizedben, hogy melyik politikai erő képes az embereket az érzelmeiken keresztül manipulálni, s milyen mértékben. Nem kétséges, hogy minden párt közül a Fidesz mozgósító ereje a legnagyobb. Ennek okai között meghatározó a hatalmi helyzet visszaélésszerű kihasználása, az uszításra, illetve hízelgésre építő, külföldi eredetű kampánytechnikák gátlástalan alkalmazása. Ez persze nem menti az ellenzék elképesztő megosztottságát, erőtlenségét, amatőrségét, valóságismeretének hiányát, koncepciótlanságát.

Lehangoló a helyzet. És mégis voksolni kell! De éppen azért, mert a pártok, köztük mindenek előtt a kormányzó Fidesz, ezt a szavazást (is) a manipulációs technikák versenyévé tették, ennek megfelelően célszerű felvenni a kesztyűt. Ezért húzom be majd az X-et annak a pártnak vagy mozgalomnak a neve mellé, amely szerintem a legkevésbé akart átverni, átlátszóan hitegetni az elmúlt időszakokban, s bennem, a választóban indulatot kelteni mások ellen. Akár mozgalmat is lehetne hirdetni ennek szellemében. Ha minél nagyobb tömegek teszik magukévá ezt a felfogást, idővel egyre inkább kifizetődhet majd a pártok számára az őszinte és érdemi politizálás, illetve bukásukhoz vezethetne ennek ellenkezője. Ennek nyomán aztán még az is megeshetne, hogy észhez térnének, s valóban elkezdenék a választókkal a párbeszédet, illetve igazán képviselni őket. Ezért, ha valaki nyomást szeretne gyakorolni a politikusokra, javaslom, ossza meg a jelszót: „Büntessük a manipuláló pártokat! Voksunkat ne rájuk adjuk!” Azért senki ne feledje a céljaikat is mérlegelni! #

CÍMKÉP: A 2019-es európai parlamenti választásokon induló pártok emblémái