Sokan kérdeztétek csodálkozva, kissé megrovóan vagy épp őszinte érdeklődéssel, hogy na és tényleg jött velem 10 napig a kislányom? Tényleg.
És hogy milyen volt ez a 10 nap? Őszinte leszek: meghatározó élmény, rengeteg csodás pillanat, jó pár mélyponttal tarkítva. Amilyen egy kisgyerekes család élete amúgy - csak mi gyalogoltunk, és minden nap újra költöztünk is közben. Igyekszem nem a nehézségekre koncentrálni, mert tele volt ez a 10 nap csodás pillanattal, de jó ha tudjuk, mivel állunk szemben. Ha valaki utánunk csinálná, összeszedtem pár gondolatot.
Békés természetű, kíváncsi 10 hónapos lányom 10 napon keresztül rótta velem az utakat: egy futóbabakocsi és egy jól bevált hordozó ringatta több mint 200 kilométeren át. Jártunk hepehupás betonon, kavicsos utakon, fűben és földúton, mentünk napsütésben ködben és szakadó esőben. Az vált be a legjobban, hogy mindkét eszköz nálunk volt egyszerre: bár igyekeztem Julit minél többször letenni mászkálni-mozgolódni, némi nyűgösködés előfordult, és ilyenkor nagyon jól jött, hogy tudtam váltogatni.
Ő itt BOB. A
Fuss Babakocsival Egyesülettől kérdeztem meg a Balaton Camino előtt, hogy szerintük milyen túrababakocsival lenne érdemes nekiindulnunk, és ők voltak olyan kedvesek, hogy egyszerűen kölcsönadtak tesztelésre egy BOB Utility-t. (
Mert bébi utazócuccok kölcsönzésével is foglalkoznak, utazáshoz nektek is jól jöhet.) Nagyon hálás vagyok érte, és mindenkinek ódákat zengtem róla meg kezébe nyomtam, aki mutatott erre bármekkora hajlandóságot. Szinte önjáró, könnyen csukható és nyitható, kompakt méretű összecsukva, és öröm vele zötykölődős tájakon közlekedni. A fix kerék szokatlan volt az első egy-két napban, de a pompás lengéscsillapítás meg a hülyebiztos megoldások (a tépőzáras "napfénytető", a pofonegyszerűen dönthető fekvő- és ülőfelület) az első pillanattól nagyon tetszettek nekünk. Tudjátok mit? Én már futni is hajlandó lennék, csak maradhasson nálam.
Amikor Juli elunta a babakocsiból nézelődést, mert ilyen is volt, akkor átkerült a számunkra már jól bevált Bondolino hordozóba. Felpattintottam a kisasszonyt a hátamra, aztán indulhatott a kalimpálás és barátkozás felnőttmagasságban. Bevallom, bár nagyon kényelmes mindkettőnknek a hordozás, az októberi változékony időben már a napi ellátmányunk és a pelenka-ruha csomagunk is gondot okoz, bármilyen óriás övtáskát is pakolok meg. Párórás túránál még tökéletes, egész napra már sok a cucc. Tudom, hogy sokan nyomják a háton hordozást válltáskával, de ott már rettenetesen idegesít a pántok összevisszasága, meg az aszimmetrikus súlyeloszlás: így aztán vagy a babakocsin toltam a cuccainkat hordozás mellett, vagy egész napra hordozóval és saját serpával készültem, aki minden mást hozott helyettem.
Ide kapcsolódik, hogy az öltözködés a brutál változékony időnek köszönhetően elég bonyolult volt: előfordult, hogy 3 fokban és sarki szélben indultunk és délután már 23 fokban napoztunk. És akkor ezt kombináld egy babakocsis meg egy hordozós szettel, nos az négy évszaknyi ruha egy nap alatt. Így eshetett meg, hogy időnként a férjem gyapjúzoknijában, néha az én pulóverembe öltözve tűnt fel a kislány a kocsi mélyén, délután meg már egy szál bodyban ücsörgött mezítláb a hordozóban. Rengeteg ruhát vittünk neki - az én 2 darab gyapjúfelsőm és leggingseim mellett nevetségesen sokat- és mégis úgy éreztem néha, hogy nincs mit ráadnom. Persze mindig volt mit felvennie, és semmi baja nem lett, nem fázott meg egyszer sem.
A vártnál sokkal több kihívást okozott a pelenkázás. Persze nyáron a strandon egyszerűbb, és ősszel, télen is meg lehet oldani a baba ügyeket némi kreativitással, nem is maradtunk ott sehol kétségbeesetten, azért párszor eszembe jutott, hogy lehetne ez egyszerűbb is. Hordozható pelenkázólap/alátét nem árt, meg anyatigris reflexek, mert néha tényleg csak a földön vagy hideg padokon lehet pelenkázni. Jártunk olyan bababarátnak mondott helyen, ahol a wc-ben a pelenkázó lehajtásához egy kisebb kortárs balettet kellett előadnunk félszer fél négyzetméteren, de volt olyan sarki pizzéria is, ahol legnagyobb meglepetésre tágas, tiszta pelenkázót találtam előre bekészített törlőkendővel.
A déli part strandjain egész jó a helyzet, de ideteszek pár konkrét balatoni helyet, ahol tuti jó körülmények között tudtok pelenkázni:
- Pörc, Balatonkenese
- Lavender Terasz, Balatonakarattya
- Balatonboglári strand, Paletta melletti mosdó
- Hableány, Badacsony
- Csókafészek, Balatongyörök
Légyszi, írjatok ti is, ha tudtok jókat!
Rengeteg témám lenne még, de talán az egyik legfontosabb, amiről szó eshetne még, az a babás alvás: 10 nap alatt 9 szálláshelyen aludtunk. Nekünk egyelőre nem váltak be a szállásokon található bébi utazóágyak (van akinek igen?), ezért minden éjszaka együtt aludtunk kisebb-nagyobb sikerrel. Néhány szállásunkon az éjjelek nagy része azzal telt, hogy recsegő-ropogó matracokon és százéves ágykereteken próbáltunk mozdulatlanul feküdni, az ágy két szélébe kapaszkodva, de szerencsére ennyi éjszakába jó élmények is bőven férnek: voltak széles, ruganyos matracos, tágas fekhelyek is. Aki aludt már kisbabával, az tudja, hogy szeretnek a lehető legnagyobb felületen, a szülőkre merőlegesen, de minimum pörögve aludni, szóval kihívás ez az ágyakra nézve, de volt jópár hely, ahol mindannyian jót aludtunk, együtt!
Juli ma már a saját ágyikójában alszik, majdnem előbújt egy új foga, és itt az út végén talán egy pápát is intene az új barátainak. Ha bárki elindulna egy babás balatoni kalandra, írjatok, szívesen segítünk szállás és bababarát hely tippekkel, és persze várjuk a többiek ötleteit is! / Judit
