A propaganda adómilliárdokból most épp azt igyekszik bizonygatni, hogy de, Orbán még mindig sebezhetetlen. Teszi ezt egyre hangosabban, hogy túlharsogja a néppárti pofon csattanását.

Csak a kellően szűk keresztmetszetet kell megválasztani ahhoz, hogy igaz legyen a propaganda harsogta szöveg: Orbán akarata érvényesült az Európai Néppárt ülésén. Elvégre a Fidesz és annak elnöke indítványozta a párt tagsági jogainak felfüggesztését. Mindez kétségtelen tény, ha egy hónapok óta tartó folyamat utolsó 30 percét nézzük. De azt is belátjuk: nem tehetnek mást. Elvégre két választásuk van: vagy továbbra is rendületlenül hisznek Orbán Vezérlőtábornok Viktor sebezhetetlenségében és csalhatatlanságában, vagy belátják, hogy olykor a vezérük kapja a tockost.

Ha csak minimálisan is nyitunk a látószögön, akkor azt kell mondanunk: Manfred Weber, a néppárti csúcsjelölt konkrétan felmosta a padlót Orbánnal. Olyasmit tett, amiben Orbán legelszántabb hívei és fekete öves kritikusai sem hittek egyetlen pillanatig sem.

Amikor Weber megtette három pontos ultimátumát, talán ő maga is arra játszott, hogy már csak formalitás lesz a 20-i ülés. Elvégre Orbán nem az a figura, aki bármiben is meghátrálna, bárki feltételeit, nem hogy ultimátumát elfoganá. A propaganda nyaloncai bőszen ontották magukból a betűtengert, nem válogatva az ötletekben, hová is tegye Weber a követeléseit.

A vége pedig: láss csodát. A junckeres-sorosos plakát eltűntek, és nem váltotta őket Timmermans. Pedig Orbán és a pártelit megígérte, hogy ez a következő „felvilágosító kampány”.

Egy null Webernek.

Orbán még tollat is ragadott, hogy bocsánatot kérjen – ahogy azt a csúcsjelölt követelte. Igaz, ezt nagyon is a saját stílusában tette, vagyis nem a Néppárt értékeinek megsértése miatt kért elnézést, de már az is csoda, hogy arra rávette magát, hogy az általa „hasznos idiótáknak” nevezett, pártcsaládon belüli ellenfeleit megkövesse.

Kettő null Webernek.

Amire pedig tényleg senki nem számított:

„A magyar kormány nevében biztosíthatom önöket, hogy a Müncheni Műszaki Egyetem és a CEU együttműködése a magyar felsőoktatásban semmilyen akadályba nem ütközik.”

– igen ezt Orbán Viktor magyar miniszterelnök írta.

Három null. Weber ultimátumának mindhárom pontja teljesült.

Bár a propaganda hetek óta örjöngve bizonygatja, hogy a Néppárton kívül is van élet, sőt, a Fidesz számára ott van csak igazán – minden jel arra mutat, hogy a nyílt megaláztatást is hajlandó volt elviselni Orbán annak érdekében, hogy az EPP-n belül maradhasson. Spoiler: ez sem volt elég.

Így fordultunk rá huszadikára. A 888 megfogalmazásában „genderrötyik” és „óvatos karrieristák – fritzek és labancok” akartak – ha eltérő módszerekkel is – megszabadulni a Fidesztől. Halkan kérdezzük: ki van még az EPP-ben? Vagyis Orbán kénytelen volt azzal szembesülni: bár becsicskult Weber előtt, az ultimátum minden pontját teljesítette, mégsem akar senki játszani vele a homokozóban. Maradt hát a miniszterelnök kedvenc fegyvere, amelyet mindig is jól forgatott: a törött fejsze nyele. Ezt forgatva intézett megelőző csapást, igazolva a tételmondatát: minket nem lehet felfüggeszteni – mert mi függesztjük fel magunkat.

Ha csak 31 percre nyitjuk a keresztmetszetet, már kérdőjeles a helyzet: biztos Orbán kérte, hogy vizsgálják az állampárt működését? Nem úgy tűnik.

Weber pedig TKO-val nyert. Ő ugyanis eddig is a felfüggesztés pártján állt, és lám, ezt is megkapta Orbántól.

De ne ringassuk magunkat illúziókba: nem értékek, csak érdekek mentén folyt a csata. A Néppárt szavazatokat remél a centrumból azzal, hogy látványosan elbánt a szélsőjobbos Fidesszel. Orbán pedig tisztában azzal: számára nincs élet az EPP-n kívül. A szájhős radikálisok és populisták között egy lenne a sok közül, akik hangerejükkel igyekeznek pótolni cselekvőképességüket.