• Orbán kész kilépni a Néppártból, hogy elkerülje a megszégyenítést, Balog Zoltán roppant pesszimista a holnap EPP-elnökségi szavazás előtt
• Mráz Ágoston Sámuel elpöttyintette, hogy a magyar miniszterelnök valóban vezető szerepet akar vindikálni magának az unióban
• Hogy a liberális Caputova kenterbe verte ellenfelét, az azt mutatja, hogy nem elháríthatatlan természeti csapással egyenlő a Fidesz-féle demagóg pártok sikere
Nemzetközi sajtószemle, 2019. március 19.
FT
A világ egyik vezető lapja vezércikkben mondja ki, hogy Orbán Viktornak semmi keresnivalója sincs az Európai Néppártnak, Webernek és az EPP-nek ki kell állnia a demokrácia mellett. A szerkesztőségi állásfoglalás szóvá teszi, hogy a pártcsalád évek óta tétlenül nézi, amint a magyar vezető felszámolja a fékeket és ellensúlyokat. De a Juncker elleni plakátkampány miatt elfogyott a türelem az EPP-ben. A politikus csak tetézte a sértést, amikor hasznos idiótáknak minősítette mindazokat, akik kifogásolják a dolgait. Mivel Orbán szüntelenül ostromolja a bíróságok és a sajtó függetlenségét, a sokszínűséget, továbbá gyalázatos propagandára fordít közpénzeket, egészen különleges, hogy most a saját párttársai ellen indított támadás folytán jut töréspontig a viszony. Hiszen nem történt semmi, amikor az antiszemita felhangokkal kísért Soros-elleni rágalomhadjárat eredményeként nyerte meg a tavalyi választást. Sok kereszténydemokrata honatya ugyan a múlt szeptemberben megszavazta a jogállami eljárást, de remélte, hogy a miniszterelnök más szövetségesei úgyis megakasztják a vizsgálatot.
A néppárti vezetés túl sokáig ringatózott abban a hitben, hogy Orbánt meg lehet fékezni belülről. Pont az ellenkezője az igaz. Hogy ott lehetett a nagyok asztalánál, az menlevelet adott neki, hogy szép lassan lebontsa a szabadságjogokat és kiterjessze a maga, illetve oligarcháinak a hatalmát. És hiába papol a keresztény Európa védelméről, amit tesz és mond, az szembemegy a kereszténydemokrácia értékeivel. Ám ha kirakják, annak kétségtelenül lesznek hátulütői. Elvesznek a fideszes voksok a Néppárt számára, Orbán pedig más nacionalista pártokkal bújhat egy ágyba.
De akkor is az ő érdekeiket szolgálja, amikor azzal fenyegetőzik, hogy a választás után lovat vált, ha nem kapja meg, amit akar. A kizárás megoszthatja az EPP-t. Továbbá elidegenítheti a bajor, osztrák és francia keményvonalasokat, akik szavazatokat remélnek Orbán keményen migrációellenes álláspontjától. Hogy most mi lesz, az kulcsfontosságú vizsga Weber számára. Neki nemigen akaródzik szembefordulni a magyar vezetővel. Az ultimátuma is csak engedékenységre vall. Ám ha megpróbálja benntartani a Fideszt vagy a tagság felfüggesztését javasolja, akkor tússzá válik minden újabb magyar jogsértés esetében. Határozottságot kell mutatni, hogy megvédi a demokratikus értékeket. Ez olyan alapvető tulajdonság, amivel rendelkeznie kell, ha a Bizottság elnöke akar lenni.
https://www.ft.com/content/d5614c9c-4735-11e9-b168-96a37d002cd3
FAZ
A német konzervatív lap úgy ítéli meg, hogy Orbán menni akar és a Néppártnak nem szabad útját állnia. A viszály már régóta érlelődött, és ha van alapja a bírálatoknak a demokrácia és a jogállam ügyében, akkor egyszer csak elszakad a cérna. És ha egy választási kampány a saját emberük (Juncker) ellen irányul, akkor ott vége a szolidaritásnak is. A miniszterelnöknek ezzel tisztában kellett lennie. Inkább abból kell kiindulni, hogy pontosan ezt a reakciót akarta kiváltani. Az ő szempontjából a számítás bejött: az egész világ róla beszél, ezúttal nem csupán nemzeti keretekben volt eredményes a megosztás politikája. Immár az EPP-ban folytatja a hatalmi játszmát. A menekültkérdésben nem ismer kompromisszumot. Úgy gondolkodik, hogy aki nincs vele, az ellene van. Az a keresztény Európa bukására játszik. De legalábbis hasznos idióta.
Budapesten nyilvánvalóan arra a következtetésre jutottak, hogy a Néppártnak vége, legalábbis annak jelenlegi formájában. A számítás alighanem úgy hangzik, hogy vagy elfogadják Orbánt a pártcsaládban a konzervatív szárny vezéreként, vagy másutt keres partnereket. A PiS-t, a Ligát, az FPÖ-t, de vele együtt remélhetőleg mások is távoznak az EPP-ből. Ám ennél jobb eshetőség volna számára, ha maradhatna. Hiszen a migrációnál vannak sokkal fontosabb témák is. Mint pl. a közös költségvetés felosztása. Emellett az is tény, hogy a magyar kormány több kérdésben is olyan álláspontot foglal el, amivel erősítheti a kereszténydemokraták jobboldalát. A gond csupán ott van, hogy ezeket az értékeket megfertőzi a hazai gyakorlat, mármint a demokratikus ellensúlyok felszámolása és a legfelső szintig elérő korrupció. Azon felül a Néppárt nem engedheti meg a folyamatos belső polarizálást, főleg választás előtt nem.
Orbán magatartása arra utal, hogy nem enged. Ebből a Néppárt számára az következik, hogy el kell fogadnia a válást, amit a másik fél kényszerít ki. Meg kell szabadulnia attól a tehertől, hogy a kampányban állandóan róla kell beszélnie. A döntést azonban neki kell átengedni, hogy a szakítás a lehető legkisebb sebet okozza.
Süddeutsche Zeitung
Továbbra is keménynek mutatkozik Manfred Weber, aki ezúttal újból azzal fenyegette meg Orbán Viktort, hogy következményekkel kell számolnia, ha nem tesz eleget a konzervatív pártcsalád követeléseinek. A bajor politikus kijelentette, hogy teljesen egyértelmű, mit kell tennie a magyar félnek. Ha az hajlandó rá, akkor lehetséges a párbeszéd. Ha nem, akkor annak súlyos kihatásai lesznek. Így a magyar kormányfőnek bocsánatot kell kérnie, be kell fejeznie az elfogadhatatlan kampányt Brüsszel ellen, és ami a legfontosabb: szavatolnia kell a CEU zavartalan működését Budapesten. Az EPP frakcióvezetője és bizottsági elnökjelöltje azt hangsúlyozta, hogy tudomány szabadságát meg kell védeni. Ezért az Orbán-kormánynak egyértelmű bizonysággal kell szolgálnia, mármint hogy hosszú távon sértetlen marad a tanszabadság. Amíg nem áll elő ilyennel, addig értelmetlen minden tárgyalás. A politikus ugyanakkor nem akart jóslásokba bocsátkozni annak kapcsán, miként voksolnak holnap az uniópártok. Úgy fogalmazott: minden lehetőség nyitott.
Washington Post
Mráz Ágoston Sámuel elárulta, hogy Orbán Viktor tényleg át akarja venni az EU irányítását, mert a szándéka az, hogy belülről átalakítsa a szervezetet. A kormánybarát politológus ezt a lap tudósítójának árulta el, akit a sorsdöntő néppárti döntés előtt közvetlenül küldtek Budapestre. A Nézőpont Intézet vezetője szerint azonban a miniszterelnök pontosan tudja, az EPP milyen védelmet jelent neki, meg azt is, hogy ha más pártokkal áll össze, akkor növekedhet ugyan a befolyása, ám ezzel együtt sem kerülhet kulcsszerepbe. Épp ezért még egyáltalán nem lépett át igazán lényeges vörös vonalakat, a provokációk a hazai közönségnek szóltak.
A beszámoló ezzel együtt azt kérdezi, vajon a legfontosabb pártcsalád végre megszabadul-e a politikustól, miután az évek óta nem győzi szapulni az EU-t. Továbbá lebontotta a demokratikus intézményeket, antiszemita előítéleteket kelt, gyűlöletet szít a menekültekkel szemben, és tesz az európai értékekre. De mindezidáig bírja a konzervatívok támogatását. Amíg szavatolja a szükséges voksokat Brüsszelben, addig jön a pénzeső és a védelem. De talán már nem sokáig. A tagpártok egy részének elege van a fauszti alkuból, és a holnapi határozat igen fontos következményekkel jár Magyarország, az európai választások és a kontinens jövőbeli vezetése számára egyaránt. Kenneth Roth, a Human Rights Watch igazgatója arra figyelmeztet, hogy itt az unió szívében jutott hatalomra egy autokrata. Ily módon létkérdés, hogy az EU finanszírozza-e tovább a demokratikus értékek legfőbb belső ellenfelét.
Balázs Péter volt külügyminiszter azt mondja, Weber elkésett, amikor jobb belátásra akarja téríteni Orbánt. Pardavi Márta szerint amit a frakcióvezető felvetett, az csupán spanyolfal, amely mögött szétverik a demokráciát. Mellesleg a politikus ultimátumában egyáltalán nem szerepel a civilek és az igazságszolgáltatás elleni támadások leállítása. Ugyanakkor a CEU rektora azt mondja, nem azért harcolnak két éve a tanszabadságért, hogy azután feladják azt egy-két tanszékért. Nekik a hírnevüket kell megvédeniük. Mindenesetre ahogyan a miniszterelnök reagált a követelésekre, tehát hogy folytatta a pávatáncot, az alátámasztja, hogy erősek a pozíciói. Ha maradhat a Néppártban, akkor az azt igazolja, hogy a földrész legbefolyásosabb vezetőinek szükségük van rá, így nem engedhetik el. Viszont ha kiteszik, akkor Hegedűs István szerint még radikálisabb lesz, megszabadul minden köteléktől, és ez tényleg nagy veszély.
Die Welt
Balog Zoltán szerint Magyarország és az Európai Néppárt még sosem állt ennyire közel a szakításhoz. A politikus, aki Orbán Viktor bizalmasaként közreműködik a kizárás ügyében zajló tárgyalásokhoz, úgy véli, hogy Németország arrogánsan jár el a kérdésben, nincs tekintettel a kelet-európai sajátosságokra. Nem beszélve a német sajtóról, amely teljesen egyoldalú képet sugároz az országról. Az egyeztetésekről annyit árult el, hogy azokon konkrét követelésekről esik szó, de a részleteket még pontosítani kell. Ám arra figyelmeztetett, hogy mindkét oldal számára fontos értékek mennek veszendőbe, ha bekövetkezik a törés. Ugyanakkor hiábavalónak tartja, hogy bárki megbánást várjon Orbántól, amiért az hasznos idiótáknak nevezte a konzervatív bírálókat, mert gazdasági-politikai sikerek őt igazolják. A volt miniszter úgy véli, hogy a Nyugat itt kettős mércével mér.
Arra a kérdésre, hogy a Fidesz nem szigetelődött-e el teljesen az EPP-ben, úgy válaszolt, hogy előbb nézzük meg az EP-választás eredményét, magyar részről nem adták fel, hogy megújítsák a kereszténydemokráciát. Ehhez azonban találnak partnereket a Néppárton kívül is. Balog reméli azonban, hogy a gazdasági érdekek nyomán Berlin politikailag is felfedezi magának a térséget. Annál is inkább, mert a CDU-val folyamatosan zajlik a párbeszéd. Csak éppen a német sajtó állandóan beleköp a levesbe, pedig a német kereszténydemokraták a színfalak mögött nagyobb megértést tanúsítanak a magyar dolgok iránt, mint ahogy az kívülre látszik. Az pedig a homogén magyar társadalom, illetve a kulturális stabilitás igényéből fakad, hogy a magyar kormány ilyen kemény a migráció ügyében. Ily módon fogadják el tőlünk, hogy nem kérünk a bevándorlókból.
Szerinte a nyugati szövetségesek képmutatóak a jogállam kapcsán, hiszen már évekkel ezelőtt végrehajtottuk az EU által szükségesnek ítélt módosításokat. A kifogások politikai jellegűek, de jogi érvényességük egyetlen fórumon sem igazolódott be. A jogállami eljárás viszont a teljesen hamis Sargentini-jelentésen alapul. De még egyáltalán nem biztos, hogy bármi komoly következménye lesz. Ezzel együtt a politikus illojálisnak tartja, hogy az uniópártok képviselőinek többsége megszavazta a dokumentumot. A CEU-ról pedig azt gondolja: az nem ér annyit, hogy perdöntő kérdés legyen a néppárti tagság ügyében.
Die Presse
Orbán Viktor ismét a szakítás felé kormányozza a Fideszt. Új feltételeket támasztott és ez felforgatta a hangulatot a Néppártban,de az érzelmek mindkét oldalon felforrósodtak. Lehet azonban, hogy a magyar vezető meg akarja előzni a kizárást. Balog Zoltán, aki napok óta igyekszik közvetíteni Berlinben, Münchenben és Spanyolországban, úgy véli, hogy a helyzet teljesen megfeneklett. A magyar fél csalódott, miután az EPP-partnerek nincsenek megelégedve a bocsánatkéréssel, így nem hajlandóak levenni a kizárást a napirendről. Ugyanakkor Brüsszelben azt vetik Orbán szemére, hogy csak még jobban felszítja a viszályt, lásd a Rogán-interjút. Othmar Karas, az Európai Néppárt elnökségének tagja dühösen úgy érzékelteti a dolgot, hogy fejtetőre állt a világ, hiszen a magyar kormánynak kell teljesítenie a feltételeket, nem pedig fordítva.
Balog nem túlzottan bizakodó. Szerinte ugyan a többség nem akarja, hogy megváljanak a Fidesztől, de a nagy pártok azt jelzik, hogy nem vesznek részt a szavazásban, illetve tartózkodnak. A többiek viszont inkább az eltávolítás mellett vannak. Budapesten azt hallani, hogy ha bizonyosra lehet venni, hogy a párt kénytelen venni a kalapját, akkor Orbán egy elővágással inkább az önkéntes kilépés mellett dönt. Mindenesetre magyar részről úgy látják, hogy eleget tettek a feltételeknek. Azonban a Néppárt szerint csupán részben. Ezért 13 párt továbbra is ragaszkodik a voksoláshoz. Karas arra is emlékeztet, hogy az egész magyar politikát meg kell változtatni, azaz a gond akkor sem kerül le az asztalról, ha netán ki lehet pipálni Weber három követelését.
Kurier
Az osztrák uniós biztos, aki szintén tagja a Néppárt elnökségének, kijelentette, hogy a labda Orbán Viktornál van, neki kell egyértelműen kinyilvánítania, hogy ragaszkodik a konzervatív értékekhez, és ennek megfelelően kell cselekednie – hosszabb távon is. Hahn nem akart semmit sem mondani az ügyben, mi lesz a szavazás kimenetele az EPP elnökségi ülésén. De minden tényezőt megvizsgálnak és meglátják, van-e bármiféle elmozdulás.
https://k.at/headlines/hahn-will-evp-entscheidung-zu-fidesz-nicht-vorgreifen/400439017
New York Times
Magyarország vörös szőnyeget gördít a gyanús orosz Nemzetközi Beruházási Bank elé, ám ez fokozza a félelmeket, hogy ily módon a Kreml 5. hadtestként használja a pénzintézetet. Annak elnökét hosszú-hosszú kapcsolat fűzi az orosz titkosszolgálatokhoz, a magyar Országgyűlés mégis minden diplomáciai mentességet megadott az NBB-nek, ideértve hogy sem a rendőrség, sem az adóhatóság nem járhat el ellene. Ezért nyugati biztonsági vezetők attól tartanak, hogy a bank hídfőállás lesz Európában az orosz hírszerzés számára. És ez még fokozottabban érvényes az USA részéről. Annál is inkább, mivel szoros viszonyt ápol Putyinnal a migránsellenes, szélsőjobbos Orbán Viktor, aki módszeresen meggyengítette a demokratikus intézményeket.
Krekó Péter azt kérdezi, hogy a magyar miniszterelnök miért ad meg minden kiváltságot egy kétes orosz banknak, amikor a szuverenitásra hivatkozva vonakodott megújítani a katonai együttműködési megállapodást az Egyesült Államokkal? Szíjjártó Péter szerint a pénzintézet központja azért költözhet Budapestre, mert az Magyarország gazdasági érdekeit szolgálja. Ám nyugati illetékesek szerint az intézmény elnöke orosz ügynök volt. A bank azonban tagadja, hogy bármi kapcsolatban állna a KGB-vel, ám semmilyen részletet nem árult el vezetője múltjáról. A CEU egyik professzora ugyanakkor rámutat, hogy az átköltözést inkább politikai szempontok indokolják. Egy európai biztonsági illetékes úgy gondolja, hogy ily módon bevetheti a hálózatát, miután egy sor emberét kiutasították nyugati államokból.
https://www.nytimes.com/2019/03/18/world/europe/hungary-russian-bank-spy-orban-putin.html
FT
A liberális szlovák elnökjelölt nagyarányú győzelme az első fordulóban példát adhat a hasonló erőknek a térségben és azon túl is. Caputová meglepetésszerű sikere azt jelzi, milyen mély a vágy az országban a változásra. Egyben taktikai leckével szolgál azok számára, akik szemben állnak a régióban uralkodó nacionalista mozgalmakkal. A jó eredmény közvetlen kiváltó oka az volt, hogy bérgyilkosság áldozata lett Kuciak oknyomozó újságíró és a menyasszonya. A hatalmas tiltakozás ajtót nyitott a politikában új arcok és szervezetek számára. Ilyen előzmények után kifejezetten előnyös, hogy Caputová egy éve szállt be a pártküzdelmekbe. Előtte a korrupció ellen harcoló jogász volt, és ez csak növelte vonzerejét.
Hogy ő lett a befutó az első körben, az ritka kivételnek számít abban a régióban, amelyben sorra nyernek önjelölt populisták, rendszerellenes politikusok. Ellensúlyozza az olyan pártok felfutását, mint a Fidesz és a PiS. De azért nem szabad túlbecsülni az eredményt, hiszen még hátravan a 2. forduló. Ezzel együtt azt jelzi, hogy az Orbán-féle vezetők látszólagos uralma inkább esetleges, semmint elkerülhetetlen.
https://www.ft.com/content/97f7c852-493f-11e9-bbc9-6917dce3dc62
Süddeutsche Zeitung
Keleten a helyzet változik, mert Zuzana Caputova sikere azt tanúsítja, hogy mégiscsak van esély a liberális demokrácia számára az egykori keleti tömbben, jó két hónappal az európai választás előtt. A kilátások azonban szomorúak, mivel az előrejelzések arra utalnak, hogy jócskán előretörnek a jobboldali populisták, illetve szélsőségesek, és utána belülről szedik szét az EU-t. A mozgalom élharcosai főként Keleten, így Budapesten és Varsóban képeznek egyre inkább kritikus tömeget, ezért a régi Európa hívei közül jó páran meg is kérdezik, nem volt-e hiba felvenni azokat a volt szocialista államokat, amelyek nem kérnek a liberális és plurális rendből.
De most éppen ebben a térségben támadt fel némi vigasztalóan meleg fuvallat, hiszen Caputova liberális, unióbarát és populista-ellenes, aki szembeszáll az urambátyám-rendszerrel és a korrupcióval. A rá leadott jó 40 %-nyi voks azt jelzi: nagyon is él még a kritikus hangvételű civil társadalom, és nem hagyja, hogy elaltassák, manipulálják azok, akik tekintélyelvű, völkisch, illiberális társadalmat akarnak. Ezek a hangok a szomszédoknál sem némultak el, noha ott sokkal autoriterebb erők vannak hatalmon. Magyarországon tüntetéseken tízezrek szegülnek szembe a sajtószabadság és a jogállam elleni orbáni támadásokkal.
Caputova sikere egyben ébresztő a mag-Európa számára: a volt szocialista országok nem eleve éretlenek a modern demokráciára. Hajlamosak ugyan lépre menni hamis üdvígéreteknek, a populizmusnak, hajlanak a korrupcióra, de képesek megálljt parancsolni ezeknek a jelenségeknek. Főként, ha vannak hozzá európai szövetségesek.
https://www.sueddeutsche.de/politik/europa-im-osten-was-neues-1.4372339
New York Times
A kelet-európai nacionalisták azért rajongják körbe Izraelt, mert az vonzó modellként szolgál számukra. Így látja ezt a neves bolgár politológus, Ivan Krasztev. Pedig, mint rámutat, Európában erősödik az antiszemitizmus és sokan félnek, hogy a fellendülőben lévő nacionalizmus azt csak súlyosbítja, ám a szélsőjobb el van ragadtatva Izraeltől és főleg annak miniszterelnökétől. Különösen áll ez a populista pártokra a kontinens középső részén, ahol a zsidóellenesség történelmileg jelen van. Nos, a régió vezetői szoros partnerüknek tekintik Netanjahut. Fordítva az a jó kapcsolatok oka, hogy Izrael ésszerű okokból szövetségeseket keres és úgy gondolja, hogy a V4-ek enyhíthetik a Brüsszelből érkező nyomást az emberi jogok ügyében. A visegrádiak egyrészt részesülni szeretnének az erőteljes izraeli gazdaságból, másrészt úgy gondolják, hogy Jeruzsálemen keresztül becserkészhetik Trumpot.
Ezzel együtt itt többről van szó, mint érdekházasságról és stratégiai számításról. A kelet-európaiak szemében roppant rokonszenves, hogy Izrael etnikai demokrácia, a zsidók állama. Azután úgy tekintenek rá, mint az egyetlen nyugati társadalomra, amely képes volt megfordítani a népesség számának csökkenését, hiszen sokakat rá tud beszélni a hazaköltözésre a világban élő zsidók közül, egyben pedig képes volt meggyőzni a lakosságot, hogy szüljön több gyereket. Valóságos csoda ez a szemükben. Továbbá a populisták is bizalmatlanok mindennel szemben, ami posztnacionalista vagy kozmopolita. Azaz a történelmet szerintük is a nacionalisták és a világbirodalom ellentéte mozgatja. Orbán számára fontos az is, hogy Netanjahu kíméletlenül vívja a választási csatákat és hívei megbocsátják neki a korrupciós vádakat is. Közben pedig dacol a világból érkező bírálatokkal, ezzel párhuzamosan fenntartja a jogot, hogy áldozatnak tartsa magát.
Csakhogy Kelet-Európa nem mondhatja el magáról, hogy létveszély fenyegetné, ami azonban Izrael esetében megáll. De ettől még a populista vezetők modellként tekintenek rá, mármint hogy egy kis állam miként lehet szuverén és hősies. Csak éppen a saját társadalmuk szeretne normális módon élni, ezért nehéz rábeszélni, hogy kövesse az izraeli példát.
https://www.nytimes.com/2019/03/18/opinion/orban-poland-israel-netanyahu.html
Az utolsó 100 komment: