• Az új cseh külügyminiszter nem azt mondja Magyarországról, mint a főnöke
• Orbán már exportálná Dél felé politikai sikerének ugródeszkáját: a sajtó megszállását
• Minden kormányzati propaganda ellenére Magyarországon a nagy többség még mindig jó véleménnyel van az unióról, az EP-választásra viszont csak törpe minoritás akar elmenni
Az új cseh külügyminiszter bírálta a Magyarországon és Lengyelországban tapasztalható tekintélyelvű irányzatot. Petricsek, akinek első hivatalos útja a keddi kinevezés után a szokásoktól eltérően nem Pozsonyba, hanem Berlinbe vezetett, azt hangsúlyozta, hogy Prága nem akar alternatívát a liberális demokráciával szemben, legyen a felkínált opció akár irányított, akár illiberális demokrácia. Hozzátette, hogy véleményét elmondja majd visegrádi keretekben is, mert a partnerek és szövetségesek között jó szokás, hogy nem csak támogatásukról biztosítják egymást, hanem arról is beszélnek, ami nem okvetlenül kedvező.
A szociáldemokrata politikus szerint Csehország helyből része annak a szövetségnek, amelyet a német diplomácia vezetője kíván létrehozni a liberális nemzetközi rend megőrzésére. Egyidejűleg elhatárolta magát a populista és euroszkeptikus megközelítéstől, amit pedig mind Babis kormányfőnek, mind Zeman elnöknek a szemére szoktak vetni. Azt mondta, hogy ő elkötelezett a 89-es forradalom értékei mellett, ideértve a demokráciát, a jogállamot, a sajtószabadságot és az esélyegyenlőséget. Nem támogatja az államfőnek azt a követelését sem, hogy töröljék el az Oroszország elleni szankciókat, mert Moszkva nem teljesítette a feltételeket. Ugyanakkor jelezte, hogy Prága továbbra is elutasítja a kötelező kvótákat, viszont pártolja az önkéntes szolidaritást.
Orbán Viktor megbízható üzletembereken keresztül igyekszik exportálni a magyar kormány sajtómodelljét. A politikus egyértelműen uralja a magyar belpolitikát, szövetségesei átvettek egy sor bíráló lapot, tévét, rádiót, internetes portált, így a miniszterelnök dominanciája ezen a területen is megingathatatlannak látszik. Emberei immár 50 %-os érdekeltséget szereztek az Index reklámbevételeit ellenőrző cégben is. A hírportál főszerkesztője szerint a korábbi vetélytárs Origo mára a hatalom szócsövévé züllött le. A bulvárlapok pedig leginkább a tájékoztatásért felelős tárca meghosszabbított karjaként szolgálnak. A Riposzt pl. leginkább az EU-t, a migránsokat és Orbán politikai ellenfeleit támadja.
Csáky Zselyke, a Freedom House kutatója azt mondja, a kormányfő a Riposzt ötletét Szerbiától vette át, de most szeretné az écát kiterjeszteni a Balkán más államaira is. Az újság társtulajdonosát, Schatz Pétert kapcsolatba hozzák több médiabefektetéssel is Szlovéniában, illetve Macedóniában. Ez nagyon is beleillik Orbánnak abba a tervébe, hogy bevándorlás- és migránsellenes alapon szövetséget hozzon létre Közép-, valamint Délkelet-Európában. Urbán Ágnes, a Mérték Médiafigyelőtól azt gondolja, hogy a sajtóban a magyar fél adja a know how-t, azaz miként kell átvenni az irányítást, megszabni a közbeszédet, működtetni a propaganda hálózatot. A sajtópiaci vásárlásokat nem igazi üzleti megfontolások mozgatják, de azért azok kifizetődnek a politikában.
A német politikai közép nem tudja tartani magát, de más országokban is keresik, miként lehetne visszaszerezni a bejáratott, nagy pártok által elvesztett rétegeket, miközben Európa hadakozik az új kelet-nyugati megosztottsággal, bepánikol az olasz költségvetés és a Brexit miatt . Így látja a kommentár, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy a német változások talán nem annyira látványosak, mint a többi konflikus, de hosszú távon alapvető hatással lehetnek az egész EU-ra. A bajor választásokon meggyengült a CSU, de ennél sokkal jelentősebb, hányan álltak át a szociáldemokratáktól a zöldekhez. Az SPD óriásit hibázott, amikor belépett az újabb nagykoalícióba. Ráadásul tagsága erősen öregszik, viszont amit amit az idősek akarnak, az nem vonzza a fiatalokat.
Ugyanakkor Nyugat-Európában sorra bukkannak fel új erők, amelyek a visszaszoruló közép rovására terjeszkednek, lásd a Ciudadanost a spanyoloknál, vagy a Macron-féle En Marche-t a franciáknál. De felbomlott a hagyományos, bal-jobboldali felosztás az olaszoknál is. A következmények még aligha mutatkoznak meg a jövő évi EP-választáson, ám a mélyben lévő talajrétegek ellenkező irányban mozognak. Alighanem a Néppárt lesz továbbra is a legerősebb, de várhatóan nem tud senkivel sem erős koalíciót kötni. Márpedig az unióban a döntésekhez általában minősített többség szükséges, így a vége még az is lehet, hogy leáll a gépezet.
Nincs jó állapotban a liberális demokrácia, de ettől még nem kell feladni, mert az nagyon is kapóra jönne a szabadság ellenségeinek. Erre figyelmeztet a kommentár, noha gazdaságilag a fejlett Nyugat még mindig az élen áll. Csakhogy komoly repedések keletkeztek rajta, amit mutat a tragikus végkifejlet felé tartó Brexit, Trump megalkuvó magatartása a Kashoggi-ügyben, Bolsonaro közelgő győzelme Brazíliában. Viszont pont az tűnt el, ami összetartotta a liberalizmust: a derűlátás, a haladásba vetett bizalom és az akarat az ily módon megnyíló esélyek kihasználására. A politikai folyamatok a pesszimizmus folytán kezdenek szétesni, aminek egyik oka lakosság elöregedése. Továbbá a válságokra hajlamos gazdaság, amely megrendítette a bizalmat az intézmények iránt, és ezt csak tetézi, hogy egyes államokban igen igazságtalan a jólét elosztása, amihez erősen lyukas szociális háló járul és a kettő együtt lázadáshoz vezet az elit, és ami még rosszabb: bizonyos kisebbségek ellen. A kiváltó tényezők között nem szabad megfeledkezni a média szerepéről sem, hiszen a sajtó sokszor kiélezi, ugyanakkor leegyszerűsíti a gondokat.
A liberális demokrácia ügye állt már sokkal rosszabbul is, pl. amikor a fasizmus, majd a szocializmus sorra fojtotta meg a nyílt társadalmakat. Azon kívül az említett három tényezőt nem szabad feltartóztathatatlannak tekinteni, sokat segíthet az átfogó oktatási, illetve kulturális politikai, valamint a bevándorlás ésszerű szabályozása. A gazdaságban túl kellene lépni a gyors meggazdagodás és az olcsó hitel bűvkörén és inkább az innovációra, valamint a nagyobb termelékenységre kellene építeni, ami széles tömegek javára válhat. Végül pedig a tájékoztatásban egyezségre kellene jutni, hogy miről érdemes beszámolni, miről nem, ideértve a Facebook, a Google és a többi közösségi média által közvetített tartalmakat. Merthogy a polgárokat be kell vonni a döntésekbe, ahhoz pedig behatóan ismerniük kell a közügyek részleteit.
Európában a politikusok javában készülnek a jövő májusi uniós választásra, amely meghatározhatja, hogy az EU túléli-e a nacionalizmus újjáéledését, ám közben a lakosságot e pillanatban meglehetősen hidegen hagyja az ügynek ez a része. Sőt, az Eurobarometer felmérése azt bizonyítja, hogy az embereket inkább olyan témák érdeklik, amelyeket a populisták dobtak be a köztudatba. Így a bevándorlás, amely kulcskérdés az olyanok számára, mint Orbán és Salvini. Hogy a kampány során foglalkozni kell vele, arra 50 % bólintott rá, bár ettől mindössze 3 %-kal marad el a gazdaság, a növekedés, valamint a fiatalok munkanélküliségének problémája. A 4. helyen a terror elleni harc áll, 44 %-kal.
Jelenleg csupán a megkérdezettek egyharmad mondja azt, hogy nagy valószínűséggel elmegy voksolni, vagyis a többségnek még rá kell hangolódnia az eseményre. Mellesleg a megkérdezettek nagy része azt sem tudja, mikor kell az urnákhoz járulni, de azért a tagságról jó véleménnyel van. Az EU-ról Magyarországon 60 % nyilatkozott kedvezően. Amúgy nálunk 4 éve a jogosultak kevesebb, mint 30 %-a adta le szavazatát. Kb. ugyanennyi közölte most azt, hogy élni kíván a lehetőséggel.
Az utolsó 100 komment: