Toszkánában egyszer mindenkinek kalandozni kell. A középkorban épült ódon kisvárosok mediterrán hangulata elbűvölő.
Itália gyönyörű a maga rusztikus, ódon módján. A zöldellő olajfa ligetek a buja növényzettel és az illatos fűszerkertekkel marasztalnak, és sok élménnyel megajándékoznak.
Veled mindig történik valami érdekes vagy humoros.- emlegette korábban egy kedves ismerősöm, amikor néhány sztorit elmeséltem neki az utazásaim kapcsán.
Így volt ez Siena kisvárosban is, ahol néhány éve ősszel jártam. A település 3 dombon épült. És vajon ki volt az alapító? Augustus császár. Az első írásos emlékek a várost Kr. u. 70-ben említették meg. A Toszkána közigazgatási terület szívében fekvő település a kora középkorban püspöki székhely volt. Siena Európa leggótikusabb városa, amely rengeteg történelmi emlékkel, valamint látnivalókkal vonzza az utazókat. Domináns szerepért sokáig vetekedett Firenzével.
A hely egyik lenyűgöző építménye a Mangia-torony, ami a 14. század közepén épült. A Torre del Mangia polgári harangtorony szerepet kapta. Egy anekdota szerint neve az első harangozójához kapcsolódik. A szóbeszéd úgy járta, hogy Giovanni di Balduccio nagyon szeretett enni, így a pénzét állandóan ételekre költötte. Mellékesen megjegyzem, hogy megértem, hiszen az olasz konyha ízvilága rendkívül vonzó.
Siena tehát egy különleges hely. A kalandozás megkezdése előtt mindenképpen érdemes tájékozódnunk nemcsak a látnivalókról, hanem a parkolás rendjéről is. Mert ugyebár külföldön bármennyire is körültekintő az ember lánya, csak sikerül belegabajodni valamilyen kalamajkába. Merthogy velem - és most már tudom, hogy másokkal is - úgy történt, hogy a zsúfolt, de mutatós kisváros kapujának bejárata előtti parkolóban kinéztünk egy nem helyi lakosoknak - hangsúlyozom ismét, hogy nem helyi lakosoknak - fenntartott vagy kialakított parkolót. A célunk az volt, hogy ezt követően a fotómasina társaságában kényelmesen bejárjuk a szűk utcácskákat, és megkóstoljunk pár olasz specialitást.
Néhányat kattintottam, amikor felbukkant a városi közterületfelügyelő, és pillanatok alatt egy cetli landolt a szélvédőnkön. Természetesen hiába volt magyar a rendszám, a szöveg olaszul volt. Szerencsénkre éppen fülön csíptük, akarom mondani még az autónál értük az intézkedőt, és szégyen ide vagy oda, bizony elővettem az olasz nőcis formámat. Hogy milyen az? Hevesen hadonászó, a mondatokat kifejezetten hangosan megfogalmazó viselkedés. A lényeg, hogy a hatóság által jogosnak vélt büntetésből végül egész napos parkolójegy lett, amit a város átmeneti polgáraként kaptam. Akkor még nem gondoltam, hogy lesz más nemzetből való, aki magyar helyett majd helyinek néz a stílusom és a kinézetem miatt. Na de ne szaladjunk ennyire előre, erről majd néhány mondattal később mesélek.
Rendeztük a papírokat, teljesítettük a kifizetést, és végre útnak indultunk felfedezni Sienát. A város egyik legnagyobb és legkülöbnlegesebb látványossága a dóm. Tornyát, valamint belső tartóoszlopainak egy részét is fekete-fehér csíkok díszítik. Az épület bár felújítás alatt volt, látogatható maradt. A sienai dóm padlójának intarziái különleges védelem alatt állnak. A speciális technikával készült borításra az év nagy részében rálépni sem lehet. A padlózat mintázatának nagy része művészek munkája fehér márványba vésve, melyek eltérő korokban valósultak meg.
A katedrális színes üvegablakai mozgalmas képeket örökítettek meg. A beszűrődő napsugarak fényjátékot hoznak létre a különböző napszakokban. A 48 m magas kupola elkészítéséhez ólom alapanyagot használtak.
Az építészeti csoda után a város sikátoraiban sétálva igazi mediterrán hangulat tárult fel az ódon, kopottas falakkal, valamint a színes ablaktáblákkal.
Lassú és igazán hosszú séta után végre elértük a város központi részét, ami egy legyező alakú tér. A Piazza del Campo időnként lovasversenyeknek is helyszínt biztosít. Ottjártunkkor azonban csupán a tömeg hömpölygött a hatalmas területen. A rendkívül elegáns, ugyanakkor nagyon drága éttermekbe megszólítva is hívták a bámészkodókat. Engedtünk egy ilyen invitálásnak, hogy végre itáliai ételeket kóstolhassunk. A menü olasz paradicsomleves, lasagne, valamint spagetti carbonara volt. Véleményezve csupán annyi, hogy a tészta itthon elkészítve nekem jobban bejön. A füstölt sonka meg főleg.
Az éttermi gubancot sem sikerült elkerülni. Először is egy francia idős házaspár ült mellettünk. Fizetéskor mindannyiunknak jött a meglepetés, aminek a becsületes neve szervízdíj volt. A francia vendégeknek a fizetendő összeg meghaladta az elfogyasztott kávé árának mértékét. Volt ám szemmeregetés, csodálkozás, meg szócunami a részemről is. Persze szépen megfogalmazva, csak amolyan olaszos módon előadva. Ekkor tette fel a kérdést a bácsi, hogy vajon olasz vagyok-e. Mosolyogva mondtuk angolul, hogy nem.
Magyar vagyok, csak itáliai kiadásban.
Miután jót nevettünk, és a történések után megnyugodtunk, a mókás sztorijainkkal indultunk vissza a szálláshelyünkre.
Ilyen volt egy napom tehát Sienában helyi polgárként.
Jó kalandozást kívánok!
Fotók: Kóta Melinda/Az otthon szépsége