Novak Djokovic teniszezőt eddig sem csak a sportbarátok ismerték, de most már azok is egészen biztosan hallottak róla, akik nem követték figyelemmel eddigi pályafutását és nem szoktak sporteseményeket nézni.  Az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságon való részvétele és az országba beutazása több fordulatot vett az utóbbi napokban, mint bármelyik dél-amerikai szappanopera: a különböző sajtóorgánumoknak köszönhetően óráról órára friss információkkal rendelkezünk arról, hogy a szerb teniszcsillagot kitoloncolják-e vagy körmönfont stábja talál-e egy újabb kiskaput, hogy megszerezhesse újabb, történelmi sikert jelentő Grand-Slam győzelmét. Mára viszont bizonyossá vált: nem lesz címvédés és három évre kiutasították a kenguruk földjéről. Népszerűsége pedig igencsak megkopott.

Az egész Djokovic-ügy indulása egy kiváló példa volt a kettős mércére: bár csak olyan teniszezők vehetnek részt a tornán, akik megkapták a covid elleni védőoltást, az oltásellenes szerb teniszező külön engedélyt és ezzel együtt felmentést kapott, ami –tegyük hozzá teljes joggal- felháborodást váltott ki a mezőny többi, oltott tagjából, valamint a közvélemény egy jelentős részéből is. Bár a torna szervezői előtt is ismert volt, hogy az Ausztráliába történő beutazás feltételeinek az oltatlan világelső nem felel meg, mégis minden követ megpróbáltak megmozgatni a teniszezővel és annak menedzsmentjével együtt, hogy részt vehessen az eseményen. Az okok nyilván anyagi eredetűek, valamint presztízskérdés is volt, hogy Djokovic világelsőként és címvédőként jelen legyen. Vizsgáljuk meg azonban egy másik perspektívából is a dolgot: mi történt volna akkor, ha egy oltatlan „földi halandó”, egyszerű polgár szeretett volna belépni Ausztráliába? Valószínűleg réges-régen feltették volna az első gépre, utazhatott volna haza, mindenféle fellebbezési lehetőségek nélkül. Akkor mégis miért kellett volna, hogy külön szabályok vonatkozzanak egy világszerte ismert emberre? Neki miért nem kellett volna tiszteletben tartani egy ország törvényeit? Pusztán azért, mert híres és népszerű?

Emberileg két megoldás lett volna elfogadható: vagy beoltatja magát ahogyan a többi versenyző is, vagy tudomásul veszi, hogy jelen helyzetben nem léphet be Ausztráliába és így nem vehet részt a versenyen, nem erőlteti a szabályok megszegését és szépen csendben meghúzza magát. Ő azonban nem ezeket az utakat választotta, amivel naptól napra egyre több ember ellenszenvét váltotta ki szerte a világon.

Ez viszont baj. Nem is akármekkora. Mégpedig azért, mert adott egy tehetséges világklasszis, aki több millió ember, köztük rengeteg gyermek példaképe. Elismerésnek örvend szerte a világon, életútjával eddig azt sugározta, hogy ha a tehetséghez szorgalom és kitartás is társul, akkor bármit elérhet az ember, még akkor is, ha egy olyan kis, balkáni országból származik, ahol a lakosság jelentős része a mindennapi megélhetés gondjaival küszködik dacára annak, hogy sok év telt el a dél-szláv háború vége és a NATO bombázás befejezése óta. Megnyilvánulásaival véleményvezérré vált az elmúlt években, amire a kiutasításával kapcsolatban nyilatkozatot tevő ausztrál bevándorlási miniszter is utalt: szavai szerint ugyan elenyésző a teniszező fertőzési kockázata, viszont ha beengedik az országba, az a közvélemény részéről a védelmi intézkedések figyelmen kívül hagyását jelenthetné, és fokozhatná az oltásellenes hangulatot, végső soron pedig zavargásokhoz vezethet.  A másfél hétig tartó cirkusszal hírneve erősen csorbult, simlis és hazug viselkedése mérhetetlen unszimpátiát váltott ki az emberekből, ezt pedig talán sosem fogja lemosni magáról. Nagy kár, hogy néhány nap leforgása alatt ő maga rombolta le hosszú évek keserves munkájával elért hírnevét, veszítette el rajongók millióit, vált ellenszenvessé és anti példaképpé. De legalább bebizonyosodott, hogy az egyenlők között nem mindig vannak egyenlőbbek. Néha győzhet az igazság és a törvény. És ez jó.